Karácsonyhoz közeledve jó egy kicsit lassítani, befelé fordulni. Valójában erről is szólna advent időszaka, de csak kevesen tudják elérni, hogy ne az őrült rohanás, bevásárlási láz, az idegeskedés jellemezze ezeket a heteket. Karácsony a legnagyobb családi ünnepünk, ilyenkor szeretnénk, ha minden tökéletes és makulátlan lenne. A legtöbb családban élnek a kötődést jelentő hagyományok, van, ami nem változhat, évente egyszer, mindig ugyanúgy zajlik. Szerencsés, aki szeretteivel, közösségben élheti meg az ünnepet, ám nagyon sokan magányosan, betegen legszívesebben előrepörgetnék ilyenkor az idő kerekét. Nehéz éven vagyunk túl, egyre több vesztese van a válságnak, és ami legalább ilyen szomorú: rengetegen bizonytalanok, félnek. Talán egy jó szó, az empátia csodákra képes. A baljós időszakban egy történetet idézek fel. Főszereplője Sergio Ramos világhírű spanyol focista, 180-szoros válogatott, aki 2010-ben világbajnokságot nyert csapatával. A mostani vb-re nem válogatták be, amit fájó csalódásként élt meg a legendás védő. Miután a spanyolok esélyesként kikaptak Marokkótól, és kiestek a nyolcaddöntőben, nem kritizálta a csapatot, vagy a játékosokat. A következőt írta Instagram-oldalán: „Minden korábbinál büszkébb vagyok a zászlónkra, az országunkra és a játékosainkra. Spanyolország nem veszít, Spanyolország tanul.” Ennél jobb útravalót nem tudok a jövő évre.

Szép karácsonyt és boldog új évet kívánok a Krónika minden olvasójának!