Érdekes felmérés keretében Finnországban kérdeztek felnőtt városlakókat arról, hogy viszonyulnak a lakóhelyük és közelükben lévő zöld (szárazföldi) és kék (vízi) környezethez. Pontosabban azt szerették volna feltérképezni, hogy a megkérdezettek milyen gyakran töltenek rövidebb-hosszabb időt a szabadban. Itt természetközeli helyszínekről és nem a betonozott terekről van szó. A válaszokat összevetették azzal, hogy használnak-e vényköteles gyógyszert szorongásra, a depresszióra, vagy magas vérnyomásra, illetve asztma ellen. Számomra nem annyira az eredmény, mint inkább az arány volt meglepő. Azok, akik hetente három vagy négy alkalommal zöldterületen töltöttek el időt (séta a parkban, kocogás, ücsörgés a padon, kutyafuttatás, stb.), összehasonlítva a soha, vagy alig kimozdulókkal, 33 százalékkal kisebb eséllyel használtak mentális problémára gyógyszert, 36 százalékkal kevesebb vérnyomáscsökkentőt szedtek és 26 százalékkal ritkábban volt szükségük asztma elleni orvosságra. További fontos megállapítás, hogy mindez nem függött a társadalmi-gazdasági helyzettől! Mégcsak attól sem, hogy a jóléti Finnországban, vagy Magyarországon él az ember. Miért ne tanuljunk attól, akitől érdemes?