Az agrárszakképzés elismert iskolája
Ünnepre készül a Déli Agrárszakképzési Centrum lengyeli tagintézménye, az Apponyi Sándor Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium.
Október 1-jén lesz nyolcvan éve, hogy az iskolát megalapították, és a hosszú évtizedek alatt generációk tanultak a patinás falak között. Az „Apponyi” az agrárképzésben fontos helyet tölt be, és az egyre inkább specializálódó világban, a mezőgazdaság átalakulásával folyamatos változás jellemzi. Hogyan kapcsolható össze a hagyományokkal teli múlt és a modernizációt követelő jövő? Miért jó itt tanulni? Dr. Kozári Zsolt igazgatóval (képünkön) a jubileum apropóján beszélgettünk.
– Az iskola múltja nyolc évtizednél is korábban kezdődött, amikor gróf Apponyi Sándor örökül hagyta az Apponyi család tulajdonában lévő, sokáig lakóhelyéül szolgáló kastélyt a Magyar Nemzeti Múzeumra, majd a 2. világháború lezárása után a magyar állam oktatási célra jelölte ki a szebb napokat látott épületegyüttest. 1946 október 1-jén indult el a tanítás, jellemzően mezőgazdasági profillal, amit a mai napig megőrzött az intézmény. Voltak szebb és nehezebb időszakok az iskola életében – fogalmaz dr. Kozári Zsolt igazgató, akit fiatal történelemtanárként éppen a festői táj, a lenyűgözően szép kastélyépület ragadott meg, és vonzott hosszú évtizedekre Lengyelbe. Jól ismeri az eltelt évtizedek munkáját, fejlesztéseit, a küzdelmeket és a szép eredményeket. Harmincötödik tanévét kezdte itt idén, nyolc éve vezeti az iskolát. Nem kis munkája van abban, hogy kollégáival együtt sikerült sajátos képzési profilt adni az iskolának, melyről ma már mindenkinek elsősorban az agrárgépész szakma jut eszébe. A mezőgazdasági gépész és gépésztechnikus szakok mellett a kistermelői élelmiszer-előállító szakma miatt érkeznek főleg tanulók az Apponyiba. Az iskola fontos szerepet tölt be a felnőttképzésben is.
– Az iskolánk fénykorát a ’90-es évek első felében élte, akkor több mint hatszáz gyerek tanult nálunk, bővíteni kellett a kollégiumot, kiszolgálóhelyiségeket, nagyon sok képzést és osztályt indítottunk több ágazatban. Elsősorban Tolna megyéből jöttek a diákok, de Baranya, Somogy, Bács-Kiskun és Fejér megyéből is megtalálnak bennünket a mai napig. Ami nagy változás: a képzési profilok és ezzel együtt a tanulók száma is csökkent. Először az állattenyésztő képzés szűnt meg, majd kezdtek fogyni a kertész tanulók is, így a meglévő 4,6 hektáros kertészetünk művelése, hatékony kihasználása is komoly feladat. Nagy erőfeszítést igényel a kastélypark, az épületek fenntartása, és természetesen az alapvető feladatunkat jelentő képzési infrastruktúra megteremtése.
Fő profil a mezőgazdasági gépész képzés, ami modern erőgépek nélkül elképzelhetetlen, a precíziós növénytermesztés világában a gyerekeket másként kell felkészíteni a szakmára. A Centrum létrejötte, 2020 óta mind a traktorokat, mind a munkagépeket illetően olyan nagy fejlesztések voltak a gépparkban, mint előtte évtizedek alatt sem. A duális képzés keretében pedig a gyakorlati helyeken megismerkedhetnek a legújabb technikákkal, megtanulhatják a legmodernebb gépek, technológiák kezelését, a 3 éves képzés keretében biztos alapokat kapnak ehhez. A technikustanulók számára heti egy-két nap a gyakorlat, de a 13. év számukra is már csak a szakmáról szól. A kistermelői élelmiszer-előállító szakma szerteágazósága miatt az itt tanulóknak nehezebb duális partnert találni, de az iskola tankonyhája jól felszerelt, sőt egy nagy volumenű pályázatból tervben van a további fejlesztés, az épület élelmiszeripari tanműhellyé való átalakítása.
Dr. Kozári Zsolt hozzáteszi: a jelenlegi szakképzés nagy előnye, hogy oda-vissza jó az átjárhatóság a szintek és képzési formák között, ezt a rugalmasságot sokan használják ki, és szerzik meg a szakmai képesítést, mellette esetleg az érettségi bizonyítványt is.
Az iskola fő jellemzője a szakmai irányultság, a családias hangulat. Nagyon sokféle környezetből, eltérő felkészültséggel érkeznek a gyerekek, vannak, akiknek hatalmas siker a KRESZ-vizsga letétele, a szakma megszerzése, mások technikusi vizsgát tesznek, továbbtanulnak. Mindenkinek segítenek megtalálni a helyét, az iskola jelmondata: „Mindenki tehetséges valamiben.” Az oktatás során a diákok külföldi gyakorlati helyeket is megismerhetnek. A Centrum szervezésében, az Erasmus+ program keretében a héten indult egy három fős csapat Észtországba, ahol lekvárfőző versenyen vehetnek részt a diákok, majd egy négyhetes dániai szakmai gyakorlatra 5 gépésztechnikus tanuló kap lehetőséget. Az elmúlt években hagyománnyá vált, hogy a legjobb gépésztechnikus tanulók közül hatan Európa legnagyobb traktorgyárába, a németországi Fendt gyárba tehetnek tanulmányi kirándulást. Élményt és tudást kapnak.
– Bár eltérő környezetből, más-más motivációval érkeznek hozzánk a gyerekek, mindenkiben igyekszünk megtalálni a tehetséget, felkészíteni őket a szakmára és az életre – mondja az igazgató, majd így folytatja: – Jelképes is lehet, hogy október 2-án, a jubileumi ünnepségen fát is ültetünk. A klímaváltozás a növényvilágban is változtatásokra késztet bennünket. Egy szárazságtűrő, a melegebb időjáráshoz alkalmazkodó, olasz molyhos tölgy kerül majd a földbe. Úgy gondozzuk, hogy a következő 80 évben nagyra nőjön.
