Nehéz helyzetben eszembe jutnak rég elhunyt II. János Pál pápa szavai, aki egész személyiségével adott hitet az embereknek. „Ne féljetek!„ Jó, ha ebben a hihetetlennek tűnő helyzetben az ember tájékozódik, gondolkodik, tervet készít, és mindent elkövet, hogy aszerint cselekedjen. A koronavírus-járvány miatt megbénultak országok, városokat zártak le, kiürültek a települések, közterek, szinte az egész civilizált világ túlélésre rendezkedett be. Eddig fogalmunk sem volt arról, hogy kell ezt csinálni, és az elkövetkező napok, hetek mutatják meg, miként tudjuk mi, Magyarországon, átszervezni az életünket, a lehető legtöbbet megtenni azért, hogy megóvjuk a fertőzéstől önmagunkat és embertársainkat. Nem lehet elég sokszor mondani, hogy aki teheti, maradjon otthon, ha bevásárolni, orvoshoz, gyógyszertárba megy, netán munkába jár, tartson távolságot más emberektől. Vegyen szájmaszkot, kesztyűt, vagy ha ezt nem teszi, szappanos vízzel mosson kezet, emellett sok apró lépés van, ami a napi rutin részévé kell, hogy váljon. Jó tapasztalni, hogy a fiatalok mennyire komolyan veszik az intelmeket, figyelnek az idősek biztonságára, generációk fognak össze, és az első napok, hetek vásárlási rohama után a nyugdíjas korosztály is otthon marad. Önkéntesek és civilek ajánlják fel segítségüket a rászorulóknak, az elveszettnek hitt empátia és segítőkészség éltre kelt. A járvány miatt megváltozott valamennyiünk élete, de talán arra jó, hogy átértékeljük az eddigit. Minden olvasónknak küldöm a Rózsát és az elhunyt pápa szavait.