De vajon mi a titkuk? Miként érhető el, hogy a félelem és folyamatos bizonytalanság helyét átvegye valami más? És mi az a más? Erről is beszélt a Magyar Narancsban közölt interjúban Feldmár András pszichoterapeuta; a Kanadában élő '56-os menekült 40 éves koráig majd minden döntését félelemből hozta. Sohasem kockáztatott. Állítja, egyetlen rossz tapasztalat elég, hogy elkerüljünk hasonló helyzeteket, embereket, így megfosztjuk magunkat a jó és izgalmas élet lehetőségétől. Félelmeink nagy része hatalmi kérdés, ha rosszul bánnak valakivel és nincs hatalma – pénze – arra, hogy nemet mondjon, változtasson, akkor szenvedni fog. És a kiszolgáltatottság miatt egymás ellen fordíthatók az emberek, nincs szolidaritás, így könnyebb kihasználni őket, uralkodni felettük. A túlélő üzemmód pedig éppúgy fárasztó, mint az állandó harc. Olykor lépni kell. A pszichiáter Mark Twaint idézi: a nyúl hülye lenne, ha harcolna, és a tigris hülye lenne, ha menekülne. De tudjuk-e, hogy mikor és hogyan?