MENÜ
2024. május 24.
Eszter, Eliza
Már februárban kezdődik a szúnyogszezon

Már februárban kezdődik a szúnyogszezon

24.hu / Bihari Dániel

Már az első 10 fok feletti napon aktiválódhatnak, sőt a tojások is fejlődésnek indulhatnak.

Februártól október végéig számíthatunk szúnyogok jelenlétére, és csaknem a nap 24 órájában: már a tűző napon is támadnak. A klímaváltozás és az idegenhonos fajok megjelenése egyre közelebb hozza új betegségek, járványok kialakulásának esélyét. A tigrisszúnyog ellen csak a tenyészhelyeik felszámolásával védekezhetünk hatékonyan – egyetlen deciliter felgyűlt esővízben több ezer példány is kifejlődhet egy-két hét alatt.

A korábbiakhoz képest jelentősen kitolódott a szúnyogszezon, a vérszívók immár februártól várhatóan október végéig velünk maradnak, ami az újonnan megjelenő fajokra is tekintettel számos, eddig ismeretlen veszélyt jelenthet számunkra.

Ez a cseppet sem megnyugtató hír a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának (VNL) közleményéből származik, és számos kérdést vet fel a laikus számára. Az a borús jóslat látszik ugyanis lassanként gyakorlattá válni, miszerint a behurcolt, idegenhonos szúnyogok új betegségek felbukkanásához és Magyarországon mindeddig elképzelhetetlen járványok kialakulásához járulhatnak hozzá. Az már csak ráadás, hogy a szúnyogmentes napok és órák száma is jelentősen lecsökken, ma már a strandon, tűző napon is számíthatunk csípésekre.

A tigrisszúnyog, koreai szúnyog és japán bozótszúnyog neve is baljósan hangzik a magyar fülnek, miközben őshonos fajaink is veszélyesebbé válnak.

Kiirtani nem lehet őket, marad a felkészülés és a minél hatékonyabb védekezés, aminek sikere leginkább saját, egyéni felelősségvállalásunkon áll vagy bukik. Dr. Kurucz Kornéliával, a VNL Betegségvektor és Betegségökológia Kutatócsoport vezetőjével beszélgettünk.

Kilenc hónapig tartó 24 órás szúnyogszezon

Egyre gyakrabban visszasírt régi életünkben, amikor a 27 fokot már remek strandidőnek éreztük és télen hóban jártunk, jégen csúszkáltunk, a szúnyogtámadások ciklikusságával is megtanultunk békében élni. A komolyabb tavaszi felmelegedéssel, április környékén jelent meg az első generáció, a nyári szárazságban a szúnyogok aktivitása is csökkent, ősszel pedig egy utolsó, szeptemberi fellángolást követően el is tűntek a következő tavaszig. Napközben nem zavartak sok vizet, „csupán” szürkületkor és éjjel kergettek őrületbe zúgásukkal és csípéseikkel.

Akkoriban persze nem gondoltuk, hogy milyen jó dolgunk van, ám a mából visszatekintve már érezhetünk némi nosztalgiát, a jövőben pedig alighanem vissza is sírjuk. A helyzet ugyanis körülbelül egy évtizede változni kezdett, az utóbbi bő egy évben pedig a feje tetejére állt.

A lakossági bejelentésekre alapuló Szúnyogmonitor és a Mosquito Alert applikáció segítségével már februárban azonosítottunk aktív, felnőtt egyedeket mind őshonos fajokból, mind tigrisszúnyogból. Az ennyire korai észlelés nemcsak minket, hanem európai kollégáinkat is meglepte – mondja a 24.hu-nak Kurucz Kornélia.

Márpedig ha egy kifejlett szúnyog aktív, akkor szaporodásra törekszik, a peték érleléséhez, fejlődéséhez pedig vérre van szüksége. Ráadásul a tigrisszúnyog október végéig velünk van – kérdés, hogy idén mi lesz, de erről majd később –, nappal aktív, bírja a tűző napot, vagyis a szúnyogszezon lassan, de biztosan kilenc hónapra nő az eddigi bő hatról, a szúnyogmentes órák száma pedig szinte nullára csökken. A problémát persze nem egyetlen faj jelenti.

Invázió a nagy számok törvénye alapján

Hazánkban 50 csípőszúnyog-faj őshonos, és ma már kijelenthetjük, hogy három behurcolt faj, az ázsiai tigrisszúnyog, a japán bozótszúnyog és a koreai szúnyog is megtelepedett, magyarán már ők is a magyar faunához tartoznak. Akár hazaiak, akár újonnan érkezők, a legnagyobb kihívást a tél átvészelése jelenti számukra.

Két fő irányban próbálkoznak. Egyesek fagyzugos helyeken húzzák meg magukat, akár pincékben, aknákban, lakásokban, és egyfajta nyugalmi állapotban várják a felmelegedést – a lakásban meg-megébrednek, ilyenkor télen is szerezhetünk szúnyogcsípést. Remek stratégia, hiszen a túlélők már kifejlett szúnyogként kezdhetik a szaporodást az első enyhébb tavaszi napokon.

Már az első 10 fok feletti napon aktiválódhatnak, sőt a tojások is fejlődésnek indulhatnak – ez idén már februárban megtörtént.

Mások ősszel, az utolsó tojásrakás után elpusztulnak, csak az új generáció éri meg a tavaszt. Ennek előnye, hogy a tojások rendkívül ellenállók a környezeti hatásokkal szemben, hóval, faggyal, szárazsággal dacolva tömegesen élnek túl. A nőstény eleve olyan helyre petézik, amit a tavaszi esők majd vízzel töltenek meg, és a lárvák kifejlődhetnek. Normál esetben mindhárom idegenhonos faj ezt követi, ezért is volt meglepő a kifejlett tigrisek jelenléte februárban.

A tél nagyon erős szelekciós tényező, de tartósan -10 fok alatti hőmérséklet szükséges ahhoz, hogy a szúnyogpopulációkat kordában tartsa. Az utóbbi évtizedben azonban összemosódtak az évszakok, enyhék a telek – pár napos hidegbetöréseket meg sem éreznek a vérszívók –, ezért aztán hatalmas tömegben képesek áttelelni. Innentől kezdve pedig, ha eleve nagyságrendekkel korábban kezdenek szaporodni, a szezon végére sokkal többen lesznek. Ráadásul még a tenyészidő is kihúzódott az említett három hónappal.

Járványok: csak annyi a kérdés, hogy mikor

A betegségek, esetleges járványok kockázatát a nagy tömeg és a gyakori találkozások növelik. E szempontból általában az idegenhonos fajokat szokták kiemelni, de jó, ha tudjuk, hogy a hazaiak sem maradnak el mögöttük: a gyakori és őshonos dalos szúnyog például a nyugat-nílusi láz egyik fő potenciális terjesztője, illetve többek között a maláriát is képes átadni. Szerencsére Európából sikerült kiiktatni ezt a betegséget, bár a klímaváltozással visszatérhet.

Maga a szúnyog, mint kórokozókat, élősködőket terjesztő vektor jelenléte azonban önmagában még kevés komolyabb betegséggócok, járványok kialakításához. Ehhez szükség van a kórokozó meglétére, és olyan környezeti tényezőkre, amelyek segítik a fertőzési lánc felépítését. Egy-egy behurcolt esetet a vérszívók nem fognak szétterjeszteni, a klímaváltozással azonban egyre inkább alakulnak a feltételek, a nyugat-nílusi láz és a dirofilariosis (fonalféreg okozta betegség, kutyáknál bőr- és végzetes szívférgességet, embernél bőrférgességet okoz) viszont már endemikus Magyarországon.

A nyugat-nílusi láz vírusa madarakban kering, emberről emberre nem megy át, a madarakat és embereket is támadó dalos szúnyog közvetítésével terjed. Az idegenhonos fajok főként emlősöket látogatnak, így ebből a szempontból nem ők lesznek a veszélyesek. Jelen tudásunk szerint azonban nagyon is fontos vektorai a fonálférgeknek, illetve egyéb emberről-emberre terjedő vírusoknak. A fonalféreg régóta és széles körben jelen van hazánkban, legnagyobbrészt kutyákat fertőz, viszont egyre gyakrabban vannak emberi megbetegedések: nem kizárt, hogy ez összefüggésben áll az inváziós fajok terjedésével. A tigrisszúnyog is a dirofilariosis terjesztésében játszhat szerepet, illetve félő, hogy az Európában megjelenő dengue-láz fő vektora lesz. Kurucz Kornélia kiemeli:

A vektorok itt vannak és egyre jobban érzik magukat, a klímaváltozással a környezeti tényezők is »alakulnak«, így aztán nem az a kérdés, hogy lesz-e például dengue-járvány Magyarországon, hanem, hogy mikor lesz. És mennyire vagyunk rá felkészülve?

A tigris meglepetései

Érdemes külön kitérni a tigrisszúnyogra, amely egyre több meglepetéssel szolgál, hiszen a frissen behurcolt fajok viselkedése gyakran változik az alkalmazkodásuk során. Az eddigi tapasztalatok szerint Európában tavasszal, nyár elején még alig érzékelhetők, majd az augusztusi csúcs után egész október végéig velünk maradnak, télre eltűnnek.

„Spanyolországi adatok alapján viszont idén már felnőtt alakban, aktívan töltötték az egész telet, és itthon is volt vagy féltucat észlelés az év leghidegebb hónapjaiban, illetve februárban ők is elkezdtek tömegesen ébredezni” – fogalmaz a biológus. Hozzáteszi: kérdés, hogy ennyire szokatlanul korai kezdet után is vajon augusztusban jön- e a csúcs, és októberig lehet-e majd velük találkozni, vagy így hamarabb lecseng ez az időszak.

Ez a faj leggyakrabban emberi vért szív, élete során legfeljebb néhány száz méter sugarú körben mozog, magyarán közöttünk él és szaporodik. Rengeteg tenyészhelyet talál a kint hagyott autógumikban, talicskákban, vödrökben, tálkákban, pontosabban a bennük összegyűlt esővízben.

Egyetlen deciliternyi víz elég ahhoz, hogy 1-2 hetente több ezer szúnyog árassza el a környéket.

Ezért rendkívül fontos hangsúlyozni az egyéni felelősséget: fordítsuk lefelé a vödröt, rendszeresen borogassuk ki a felgyűlt vizet. Ha egy pár utcányi területen ezt mindenki elvégzi, a szűk körzetben mozgó tigrisszúnyog lehetetlen helyzetbe kerül. Amennyiben viszont egyetlen ilyen apró tenyészhely is marad, az valóban ezrével onthatja a vérszívókat. Aki tényleg tenni akar ellenük, az hasznos tippeket, tanácsokat talál a VNL kutatói által üzemeltetett Pécsi szúnyog Facebook-oldalon.

A kutató hangsúlyozza, hogy a tigrisszúnyog elleni védekezés csakis egyéni és közösségi erőfeszítésekkel működhet, az állam nem tudja helyettünk megoldani. A kertünkben tenyésznek, ahova a biológiai gyérítés nem jut el, és nappal aktívak, az esti órákban végzett kémiai gyérítés, permetezés, ködölés idején védett helyen lapulnak. Csakis az apró víztestek felszámolása lehet hatékony – kiirtani nem tudjuk őket, de egyedszámukat alacsonyan tarthatjuk.