Pszichés okok. Ezért kaptunk ki a női kézilabda EB-n olyan csapatoktól, akiktől nem kellett volna, ellenben jól játszottunk a legnehezebb ellenfelekkel szemben. Persze ott is vereség volt a vége, de egészen mást mutatott a játék. Senki nem érti, legkevésbé a szövetségi kapitány, a kommentátor szakértők pedig egyöntetűen állítják, ide pszichológus kell. Nem újkeletű a probléma, régóta tapasztalni a magyar sportolóknál, elsősorban a csapatsportokban – ezt a nyomást. Amint nemzeti mezt öltenek, valami furcsa súly telepszik a játékosokra, nem tudnak teljesíteni. Még az arcokon is a kétségbeesés, szorongás látszik, a most, vagy soha kihívás. Érdekes, hogy amíg bennünket ez egyértelműen lenyom, addig a déli országok, a skandináv csapatok, nem beszélve a franciákról, németekről, egyértelműen feldobódnak. Remélem, megfejti valaki, hogyan szüntethető meg ez a kishitűség hazánkban, ahol a nemzeti szó és szemlélet olyannyira életünk részévé vált, hogy még a dohányboltok is nemzetiek. Pénz és közfigyelem táplálja a látványsportokat, éppen csak a kiugró teljesítmény hibádzik. És néhol a fizikai felkészültség, erő, gyorsaság és állóképesség, olykor technikai tudás, de legfőképpen a csapatjáték. Ennyit a lelki okokról.