Egy gyorsétteremlánc nyugdíjba vonuló dolgozójáról olvastam, akit munkáltatója 27 év odaadó munka után nem akármilyen ajándékkal búcsúztatott. A hatvanas férfi, aki soha egy műszakot sem hagyott ki, nem ment szabadságra, lelkiismeretesen sütötte a hamburgereket, egy ajándékcsomagot kapott. Benne mozijegy, cukorka, kávésbögre, céges nyakbavaló zsinór és pár toll. Mindezt videóra vették, és feltöltötték a netre, ami nem várt lavinát indított el. Bár a megajándékozott ennek is örült, az internet közössége felháborodott, és gyűjtést indított. A közösségi adományozásból pedig 133 ezer dollár, közel 50 millió forint jött össze, elképzelhetetlen összeg a férfi számára. A csodás történet sokakban idézheti fel a nyugdíjba vonulás emlékeit. Nem könnyű szépen búcsúztatni, szívet melengető és elképesztő gesztusokról egyaránt hallani. Családi jó barátunk esete jut eszembe, aki ötven éves táncművészeti karrier végén, a folyosón állva kapta kézbe a nyugdíjazási papírjait. Se ajándék, se köszönet. Végülis, még mindig jobb, mintha e-mailben küldték volna.