Ez az időszak meghatározza, hogyan fejlődik a szőlőtőke a következő évben, illetve milyen lesz a termés mennyisége és minősége. A talaj és a növény tápanyag-ellátottsága ebben az időszakban kulcsfontosságú. De vajon minden esetben szükséges-e pótlás, és ha igen, pontosan mely elemekre van valódi igény?

A szüret után a szőlőtőke igyekszik feltölteni tápanyagraktárait, hogy felkészülten vágjon neki a következő vegetációs időszaknak. A fotoszintézis folyamata lassul ugyan, de egészen a lombhullásig zajlik, így a növény számára biztosítani kell a megfelelő tápanyag-ellátást. Kiemelkedően fontos szerepe van ilyenkor a gyökérzónában elérhető foszfornak, káliumnak és a szerves anyagnak.
A szőlőültetvényekben a fejlesztési döntések alapját mindig a pontos talaj- és levélvizsgálati eredmények képezik. A helyes tápanyag-utánpótlás alapja, hogy ismerjük a talaj tápanyagtartalmát (főként a foszfor és a kálium mennyiségét), illetve a növény élettani állapotát, amelyet a levélanalízis mutat ki. A talajvizsgálat segít elkerülni a túlzott vagy éppenséggel elégtelen tápanyagbevitelből adódó kockázatokat. A levélvizsgálat pedig kiegészítő információkkal szolgál: ha a levelekben például alacsony a kálium, az gyakran a talajban lévő vagy felvehető káliumhiányt jelzi. Ez pedig kisebb fürtméretekhez és kisebb terméshez vezethet. Káliumban szegényebb talajokon a pótlásra többnyire szintén ősszel van szükség.

• szőlő
• tápanyag
• növényvédelem