Tam_Bau
MENÜ
2024. árpilis 30.
Katalin, Kitti
Kólya József: „Az Országos Év Vállalkozója díj megerősítés, hogy jó úton járunk”

Kólya József: „Az Országos Év Vállalkozója díj megerősítés, hogy jó úton járunk”

Takács Zsuzsa • fotó: Kapfinger András

Ahol még létezik a törzsgárda jutalmazás.

A tamási székhelyű Tam-Bau Építőipari Kft. közel száz főt foglalkoztató családi vállalkozás, alapítója, ügyvezetője és mai napig szíve-lelke Kólya József. Az eredetileg vízépítő üzemmérnök, szakmérnök diplomával rendelkező cégvezető folyamatosan fejlesztette vállalkozását, mely mára megközelíti az évi három milliárd forint árbevételt, korszerű technikával, modern eszközparkkal rendelkezik. Miközben a hatékonyságra törekszik, a munkatársak megbecsüléséről soha nem feledkezett meg. Az elért eredmény az Év Vállalkozója díjjal ismerte el a Vállalkozók és Munkaadók Országos Szövetsége, ennek apropóján beszélgettünk.

– Egy kiemelkedő teljesítményt, egész életpályát is elismer ez a rangos díj, mit jelent Önnek?
– Az ember megáll egy pillanatra, megtörli a homlokát, és elgondolkodik, honnan hova jutott. Emelkedett pillanat, nem csak az ünnepi átadás, elegáns környezet miatt, hanem azért, mert eszembe jutnak az eltelt évtizedek. Megtiszteltetés és egyben megerősítés, hogy jó úton járunk a céljainkat tekintve. Annál is érzelmesebb pillanat, mert családi vállalkozást működtetünk, ahol a munka, a szabadidő, a család között nagyon szűk a mezsgye, az egész életünkről van szó.

–Tekintsünk egy kicsit vissza, honnan-hova jutott?
– Egy kis jászsági faluból származom, olyan srác voltam, akinek a szolnoki gimnázium is távoli nagy ugrást jelentett. Viszont a szigorú matematika-fizika képzése megalapozott, és könnyen végeztem el a bajai Pollách Mihály Műszaki Főiskola vízellátás-csatornázás szakát. Első, és alkalmazottként utolsó munkahelyem Tamásiban a Kapos-Koppányvölgyi Vízi Társulat volt, ahova diplomámmal és egy bőrönddel érkeztem. Az ott töltött tíz évben rengeteget tanultam a szakmáról, terepen dolgoztam, operatív munkát végezem, a mély- és vízépítés gépészeti megoldásait, sajátosságait sajátítottam el, aztán a rendszerváltáskor váltottam. Először másodállású, majd 1994-ben főállású vállalkozó lettem.

– Miért hozta meg ezt a döntést?
– A legfiatalabb üzemmérnök voltam, és akkor, ösztönösen döntöttem így. Utólag mérlegelve, helyesen. Egyébként is jellemző volt rám, hogy sokszor az első megérzésemre hallgattam, és a döntéseim előrevitték a dolgokat. Ma már más pozícióban, szélesebb spektrumban, lényegesen több információ éri az embert, ami csak részben jelent könnyebbséget. Cégvezetőként a lényeges információk kiszűrése, szeparálása alapvető fontosságú. Ebben előnyt jelent, hogy a mai napig végzek operatív munkát, az ügyvezetés hétfőtől vasárnapig tartó szürke hétköznapjaiból a terepen végzett munka jelenti a kikapcsolódást. Saját munkaterületem van, észak-magyarországi területrészen víztározó tározó kapacitásbővítése, ami igazi kihívás, szép szakmai feladat vízépítő mérnökként.

– Az egyéni vállalkozói létből hosszú út vezetett a milliárdos beruházásokig. Melyek voltak a mérföldkövek?
– A Koppány-parti telephelybérlemény jogát egy működő betonkeverő teleppel vásároltam meg, majd Kólya Építési Kft-vé alakult a cég 2000-ben. A volt szovjet laktanyában alakítottunk ki saját telephelyet, és több lépcsőben bővítettük 25 ezer négyzetméterre. Új, nagyobb teljesítményű betonkeverő telepet építettünk, folyamatosan korszerűsítettük a gépparkot. Folyamatos fejlődés mellett ettől az időszaktól alakítottuk ki a ma is jellemző termelési struktúrát, amelynek jellemzője az üzletági tagolódás, úgy, mint építőmesteri-, nagygépes- és kereskedelmi üzletág. Ezek egymástól független működési struktúrával, önálló elszámolással működnek.

– Mondhatjuk, a cég három lábát adják. Ma azonban a Tam-Bau Kft. impozáns székházában beszélgetünk…
– Társaságunk nevének megváltoztatására 2004-ben került sor, ekkor alakult meg a Tam-Bau Építőipari Kft. Fontosnak tartom, hogy ez az átalakulás, éppúgy, mint a korábbiak, teljes jogutódlással történt.

– Az Ön személye és munkája kötötte össze őket. A közelmúltban történt korszakos beruházás, telephely-építés, modernizálás már a Tam-Bau Kft. nevét hirdeti.
– Hosszú előkészítés után, 2020-ban, a járványidőszak közepén költöztünk át a Tamási, Szabadság utcai telephelyre. Itt 30 ezer négyzetméteres területen 3200 négyzetméter csarnok ad helyet az új betonkeverő üzemnek, a beton előregyártó üzemnek, lakatos üzemünknek, valamint gépszerelő műhelynek és raktárnak. Az iroda- és kereskedelmi épület két szinten, 1000 négyzetméteren található. A napi termelést mintegy 20 ezer m2 betonburkolat teszi könnyebbé, illetve az időjárástól függetlenné. A fejlesztéssel azonban soha nem állunk le. A transzportbeton és betonelemek gyártásának technológiáját modernizáljuk, napi jellegű izgalmat okoz számomra ez a projekt. Egy olasz technológiai gépsort vásárolunk meg, ami mobil gyártási lehetőséget alapoz meg. Ez a százmilliós nagyságrendű beruházás jelenti idén a vezérfonalat, egyben aláhúzza azt az ars poeticánkat, hogy minden területen folyamatosan lépést kell tartani a legmodernebb technikával, technológiával.

– Mindez a jövőképről is sokat elárul!
– Nehéz hétköznapokat élünk, hasonlóan más középvállalatokhoz. Az elmúlt időszak, a pandémiás helyzet, most pedig az orosz-ukrán háború által generált bizonytalanság, a háború egyetemlegessé válásának vészjósló lehetősége, a legrosszabb forgatókönyvek bennünket is érintenek. Ráhatásunk azonban nincs. Feladatunk, hogy kellő alapossággal, megrendelőink megelégedésére végezzük a munkánkat. Az alapvető döntési stratégiánk is erre épül.

– Nem tudom, hogy van-e a megyében középvállalat, ahol mind a mai napig törzsgárda jutalmat osztanak. Önök mindig megbecsülték a munkatársaikat!
– Sajnos a járványidőszakban a bensőséges ünnepségek elmaradtak, de a törzsgárda javadalmazásokat természetesen kifizettük. Nem küldtünk el senkit a nehéz időszakban, a munkavégzés iránti tisztelet mindig jellemzője volt a cégünknek. Jó kollektívánk van, viszont mi is keresünk szakembereket.

– A Tam-Bau Kft. igazi családi vállalkozás, sőt, ami igazán ritka, a generációváltásnak sincs akadálya.
– Három fiunk van, 29,26 és 8 évesek. Feleségem, Krisztina, akivel harminc éve vagyunk házasok, személyzeti vezetőként dolgozik a vállalkozásnál. Viktor vállalkozási mérnök-közgazdász, Roland üzemeltetési vezető beosztásban végzi munkáját, Marcell, a legkisebb fiú aktív gépkezelő-gyakornok beosztásban a hétvégi elfoglaltságomról is gondoskodik. De a viccet félretéve, boldog vagyok, hogy lesz kinek átadni cégünket, amely Tamásiban közösségi szerepet is vállal. Társaságom aktív támogatója, nevünket viseli a kézilabda és atlétikai klub, ezenkívül rendszeresen segítjük az egyes városhoz kötődő csoportok fajsúlyos vagy éppen könnyed programjait.