A halálhoz és a temetkezéshez való viszony egyszerre hagyományőrző és változó. A hallgatás és a tabuként való értékelés egyaránt jelen van, de tapasztalható, hogy elindult a nyilvános társadalmi párbeszéd. A szakma képviselői segítik ezt a szemléletváltást, igyekeznek modern és emberséges választ adni az eltérő igényekre, az élet egyik legnagyobb kihívására. Egy idén készült reprezentatív közvélemény-kutatás megerősíti, hogy egészen eltérő szokások, félelmek jellemeznek bennünket a halállal kapcsolatban. Mindenszentek-Halottak Napja előtt NYAKAS-BARNA ORSOLYÁT, a Panteon Kft. ügyvezetőjét kérdeztük minderről.

– A halál és a temetkezés továbbra is az egyik legerősebb társadalmi tabu hazánkban – kezdte a szakember. – A legtöbben kellemetlennek érzik a téma felvetését, ugyanakkor egyre többen tapasztalják meg közvetlenül a halálesetekhez kapcsolódó döntési helyzeteket. Mindez abból az országos reprezentatív kutatásból derül ki, amit az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület megbízásából az Egyensúly Intézet készített idén tavasszal „Tabuk és változó szokások a halál körül – kutatás a magyarok temetkezési attitűdjeiről” címmel.

– Miért mondják, hogy tabunak számít a halál?
– Mert a felmérések szerint minden ötödik családban szó sem esik a témáról, ugyanakkor a magyarok fele szerint nem lenne probléma beszélni róla. Talán érhető módon, a fiatalok körében ritkábban kerül említésre, a 18-29 évesek 42%-a kerüli a témát, míg a 70 év felettiek (67%) gond nélkül beszélnek róla. Az iskolai végzettség is befolyásol, a magasabban képzettebbek nyitottabban kezelik a kérdést.

– Az életkor meghatározó szerepe érthető. De mi a helyzet a temetkezés módját, illetve a szertartások megítélését illetően?
– Sokatmondó, hogy a magyarok 63%-a ragaszkodik ahhoz, hogy elhunyt szeretett hozzátartozóját temetési szertartás keretében búcsúztassák el. A lakosság 30%-a már valamilyen formában kifejezte családtagjainak, hogy milyen temetést szeretne, további 36%-nak van elképzelése, de még nem tett lépéseket. A kutatás egyik izgalmas eredménye volt, hogy a megkérdezettek több mint fele hallott már a temetésre való előtakarékosság lehetőségéről, de mindössze 5%-nak van ilyen szerződése. A legtöbben havi 5-10 ezer forintot áldoznának rá, ugyanakkor a társadalom közel 71%-ának nincs félretett pénze a saját temetésére.

– Ez feltételezem, az alacsony jövedelemnek, fiatalok esetében pedig az eltérő élethelyzetnek tudható be. Mennyire vagyunk nyitottak az új temetkezési formák felé?
– A hamvak hazavitele megosztó jelenség: 31% támogatja, 42% kifejezetten elutasítja. A természetben való elhelyezés is hasonló kettősséget mutat, általánosságban elmondható, hogy a fiatalabb generáció elfogadóbb, az idősebbek jellemzően a hagyományos formákhoz ragaszkodnak. A temetőlátogatás széles körben (56%) elterjedt szokás, a legtöbben évente néhány alkalommal fordulnak meg itt, 36% rendszeresen gondozza a sírokat. Ugyanakkor a temetők állapotát a társadalom szinte egésze fontosnak tartja, ami rávilágít a sírkertek kulturális és közösségi szerepére. De ugyanilyen meghatározó szerepe van az egyén számára, a gyászfeldolgozás folyamatában.

– Mint a búcsúzás legfőbb helyszíne?
– Igen, a búcsúzás a temetőben fontos lépés a gyász folyamatában. Ez az a csendes, személyes pillanat, amikor a hozzátartozók még egyszer találkozhatnak szerettükkel, és megadhatják számára az utolsó tiszteletet, mielőtt a temetés megtörténik. A halál ténye ilyenkor válik valósággá, nem rideg módon, hanem méltósággal és együttérzéssel körül-ölelve. Lehetőséget ad, hogy a gyászolók kimondják, ami kimondatlan maradt, elrendezzék a gondolataikat, és békében engedjék el azt, aki fontos volt számukra. Ez az utolsó találkozás, a búcsú nem csupán a szertartás része, hanem lelki szükséglet. A lélek gyógyulásának kezdete. Meggyőződésem, hogy a méltósággal történő elbúcsúzás nem a halálról, hanem az életről szól. Segít elindulni a gyász útján, és megőrizni azt a békét, amit csak a méltó búcsú adhat meg. 

• Panteon Kft.
• Nyakas-Barna Orsolya
• temetkezés