MENÜ
2020. augusztus 5.
Krisztina
Ezért nem küldünk az iskolába gumibotos biztonsági őrt

Ezért nem küldünk az iskolába gumibotos biztonsági őrt

azonnali.hu • fotó: mfor.hu

Fejlesztőpedagógusokat, pszichológusokat, szociális munkásokat kellene az iskolákba küldeni.

Az utóbbi napokban fellángolt a vita az úgynevezett iskolaőrök ügyében, akik egy fideszes törvénymódosítási javaslat nyomán hamarosan rengeteg iskolában fognak megjelenni. Még mielőtt belemennék a részletekbe, kérnék valamit: mielőtt tovább olvasna, próbálja felsorolni magában, hogy milyen erőszakos cselekmények történtek a múlt héten a magyar iskolákban! Vagy a múlt hónapban! Vagy az elmúlt egy évben! Gondolom, nem túl hosszú a lista. Hát ez az!

Bennem viszont a vita felidézett egy történetet a nyolcvanas évek végéről. Nagyjából 9-10 éves koromban egyszer nem az iskolatáskák számára kijelölt polcra tettem fel a hátizsákomat, hanem a polc elé. Mit csinált az igazgató? A többi gyerek előtt, megalázó módon a fülemnél fogva rángatott ki az ebédlőből. Már ez is elfogadhatatlan fizikai bántalmazás volt, de tényleg odáig süllyedtünk 2020-ra, hogy gumibottal akarják rendezni az ilyen ügyeket a „régen minden jobb volt” elvet vallók?

Mindennapos lenne az erőszak a magyar iskolákban?

Sok probléma van a magyar iskolarendszerrel, de még véletlenül sem az, hogy ott naponta ütik-verik egymást a gyerekek, a szülők, a pedagógusok. Persze, vannak egyedi esetek: sajnos előfordul, hogy összeverekszik két gyerek, vagy egy felbőszült szülő inzultál egy pedagógust, vagy épp’ egy pedagógus alkalmaz testi fenyítést egy gyerek ellen. Ezeken az elszigetelt eseteken aztán napokig pörögnek a médiában, de ez nem jelenti azt, hogy gyakran előfordulnának.

Még ennél is sokkal ritkábban fordul elő olyan eset, amikor fegyvernek minősülő tárgyat visz be valaki oktatási intézménybe, és még ennél is sokkal ritkábban kerül sor ennek a használatára. Az én emlékeimben két ilyen eset van az elmúlt 30 évből: még a kilencvenes években egy pedagógus támadt késsel a kollégáira és a gyerekekre, illetve tavaly egy diák támadt egy tanárra. Biztos, hogy nem emlékszem az összes esetre, de ha nekem csupán ez a kettő jut eszembe, akkor nem lehet hosszú az a lista.

Mindezek alapján tényszerűen nem tekinthető az agresszió melegágyának az iskola. Ráadásul a portán üldögélő őr ezeket az elszigetelt súlyos eseteket sem tudta volna megakadályozni.

Nincs tehát valós indoka annak, hogy a kormány megint be akar keményíteni. Ez egy egyszerű politikai kampányfogás. Határozottan kijelenthetjük: iskolaőrségre nincs szükség!

Iskolaőr helyett jól felkészített, a kiemelt figyelmet igénylő gyerekekkel is foglalkozni képes fejlesztőpedagógusokra, pszichológusokra, pedagógiai asszisztensekre, szociális munkásokra van szükség. Nagy számban. Így ki lehet szűrni azokat, akik esetleg hajlamosak az agresszív viselkedésre, és preventív módon be lehet avatkozni.

Az erőszak erőszakot szül

Ha gumibotos őrt küldenek az iskolába, akkor csak az „erőszak erőszakot szül” elv fog érvényesülni. Pszichológiai kutatásokból tudjuk: a fenyítőeszközök jelenléte, látványa is erősítheti az agresszivitást. Ha valóban olyan veszélyesek az iskolák, mint ahogy a kormány gondolja (nem azok), akkor az agresszív diákokat mi akadályozza meg majd abban, hogy az óvatlan iskolaőr gumibotját vagy paprika spray-jét esetleg ellene, vagy épp a társaik ellen fordítsák?

A felfegyverzett iskolaőr kiváló célpontja lehet majd a gyerekek csínytevésének, hiszen milyen menő dolog lesz majd például az iskolaőr gumibotjának a megszerzése!

(Itt most egy 12-13-14 éves gyerek fejével gondolkodjunk, ne egy felnőttével.) Mi lesz ennek a következménye? Valaki meg fog sérülni. Az őr, a gyerek, vagy mindketten. Vagy sokan. Mert agresszióra csak agresszióval lehet válaszolni. Amerika példáján pedig tudjuk: a több fegyver jelenléte mindig több erőszakot szül.Szóval még csak logikailag sem ül a Fidesz érvelése.

A törvénymódosítás egészen elképesztő része ráadásul az, amelyik úgy módosítja a büntető törvénykönyvet, hogy a hivatalos személy elleni erőszak, illetve a hivatalos személy támogatója elleni erőszak esetében is lehetővé teszik a büntetés kiszabását már 12 éves kortól (miközben az általános büntethetőségi korhatár 14 év).

Én már akkor sem értettem a büntethetőségi korhatár leszállításának az értelmét, amikor azt néhány évvel ezelőtt meglépték egyes, súlyosabb bűncselekmények vonatkozásában, de a kibővítését pláne nem támogatom. Egy gyerek ugyanis nyilvánvalóan nem tudja még felmérni a tetteinek a következményét.

Segíteni kell a helytelenül cselekvő/viselkedő gyereknek, nem büntetni. Ráadásul még egy ártatlan lökdösődés hevében is előfordulhat, hogy véletlenül egy gyerek megrúgja az őrt, és ez máris elegendő lesz ahhoz, hogy büntetőeljárás is induljon egy 12 éves gyerek ellen hivatalos személy elleni erőszak miatt!

Miközben a pedagógusok többnyire jól kezelték eddig is az ilyen eseteket: a figyelmeztetést, megrovást kiszabták házon belül, ha pedig már komoly bántalmazás történt, akkor hívták a rendőröket.

Mindezt a kormány is pontosan tudja, mégis nagyjából 500 iskolába akar gumibotos biztonsági őröket küldeni, vagyis a műszakváltást is figyelembe véve legalább 1000-1500 iskolaőrt vesznek majd fel. Gondoljunk bele, mennyivel jobb eredményt lehetne elérni, ha ennek az 500 iskolának mindegyikébe felvennének egy teljes állású pszichológust, egy fejlesztőpedagógust, illetve egy, a szülőkkel foglalkozó szociális szakembert!

Csodákat lehetne tenni. De nem, helyette inkább gumibotos fogdmegeket küldenek oda, mert azt képzelik, hogy attól lesz rend.

Mivel indokolták a parlamenti vitában a törvénymódosítást?

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ha nincs napi szinten erőszak az iskolákban, akkor mivel indokolták az előterjesztők a törvénymódosítást? Az általános parlamenti vita során a kormánypárti, de még az ellenzéki hozzászólók egy része is arról beszélt, hogy az iskolában milyen tiszteletlenek és kezelhetetlenek a gyerekek. Főleg a szakképzésben. Volt, aki hosszasan fejtegette, hogy „bezzeg régen a gyerekek még tisztelték a tanárokat”.

Az én gyermekkoromban is rengetegen voltak tiszteletlenek a tanárokkal, de mi köze ennek az iskolaőrhöz?

A gumibotos emberrel akarja kikényszeríteni valaki, hogy a gyerek köszönjön a tanárnak, viselkedjen normálisan az órán, készítse el a házi feladatát, vagy menjen el borbélyhoz?

Ha meg nem erre akarják alkalmazni az iskolaőröket, akkor miért hivatkoznak a tiszteletlenül viselkedő gyerekekre? Mert azért remélem, ott még tényleg nem tartunk, hogy az iskolaőr feladata lenne az iskolai gyermeknevelés.

A magam részéről biztos vagyok abban, hogy az a helyes, ha a szülőkkel a pedagógus tartja a kapcsolatot. A pedagógus feladata az is, hogy érzékelje, ha nem együttműködő a szülő. A pedagógusnak kell mindezek alapján kezdeményezni, hogy szakember keresse fel a családot a probléma feltárása érdekében, és segítse az együttműködés kialakítását. Vagy ha nagy a baj, akkor ki kell emelni a gyereket.

A mai magyar valóságban persze még ha el is jut idáig a pedagógus, nem nagyon tudnak kit küldeni.

Nincs elég szakember, alulfizetettek a pedagógusok, az iskolapszichológusok. Mégsem ebbe fektet a kormány, hanem inkább gumibotos emberekkel kelt félelmet.

A parlamenti vita során az is visszatérő toposz volt, hogy az iskolába berontó agresszív szülő ellen kell védeni a pedagógusokat. Egyrészt ugye ez nem annyira gyakori eset, másrészt meg akkor az iskolaőr portás lesz, akinek „idegent” nem szabad beengednie? Arról nem is beszélve, hogy sok iskolában tapasztaltam az utóbbi években, hogy tudatosan törekednek az igazgatók a szülők szabad bejárásának biztosítására. Sok helyen kifejezetten felszámolták a portaszolgálatot, mert annak is csak elriasztó hatása van.

A jó iskolának ugyanis a nyitottságot kell sugározni a szülők felé. Tényleg nagyon ritkán fajult eddig csak odáig egy-egy szülő látogatása, hogy annak fizikai atrocitás lett a vége. Mert azért ezt is többnyire jól tudták kezelni a pedagógusok.

Teljesen világos tehát, hogy semmi értelme gumibotos embert küldeni az iskolákba: a problémákat nem képes megoldani, a puszta jelenlétével viszont rengeteg újabbat generálhat.

Végül csak egy apró megjegyzés: feltehetik a kérdést, hogy mit kellett volna tennie az igazgatónak velem annak a bizonyos kirívó tiszteletlenségnek a megnyilvánulásakor, amikor nem a kijelölt helyre tettem le a hátizsákomat?

Például jó pedagógushoz illően el kellett volna beszélgetnie velem, és türelmesen elmagyarázni, hogy miért fontos a szabályok betartása. Érveket kellett volna felsorakoztatni, hogy milyen problémákat okozhat, ha nagy halmokban állnak a táskák a polc előtt. Pedagógusként kellett volna viselkednie: tanítania kellett volna a fizikai bántalmazás helyett!

Szabó Szabolcs