815 nap. A diagnózis felállítása után közölték a kórházban, hogy olvasónk édesanyjának ennyit kell várnia, hogy térdprotézist kapjon. Kivételes szerencséjére azonban már a héten megműtik, egy magánklinikán milliókért, a család ugyanis ki tudja fizetni. Persze honfitársaink nagy része nincs ilyen helyzetben, elkeserítő tapasztalatokról számolnak be betegek és háziorvosok. Legutóbb például arról olvashattunk, hogy egy vidéki nagyvárosban élő személy kapott júniusban sürgős beutalót bőrgyógyászati szakrendelésre, de csak szeptemberben tudták fogadni, amikor már nem volt műthető. Tudni kell, hogy a területi ellátási kötelezettség miatt nem küldhet senkit máshova a háziorvos, így nem marad más hátra, mint a drága privát ellátás, kiskapuk keresése, vagy a várólista, ami emberéletbe is kerülhet. Nem ritka a két-három hónapos várakozás egy-egy szakrendelésre, ami a műtéteket is befolyásolja. De miért kell az életünkért, az egészségünkért ügyeskedni, amikor joggal várható el, hogy az erre hivatott, általunk fizetett állam megoldást adjon? A régi betegutak bezárultak, az újak elvileg működnek. Csak nem ott, és nem akkor, amikor legnagyobb szükség van rájuk.