A marshall-szigeteki SOV körüli izgalmat kissé beárnyékolta a központi bankok digitális valutái között kialakult nemzetközi verseny, melyet jelenleg látszólag Kína vezet. Ugyanakkor Barak Ben-Ezer – ő annak az SFB Technologies cégnek az alapítója, mely a SOV mögött áll – úgy gondolja, hogy ez olyan, mintha az almát és a narancsot hasonlítanánk össze egymással. A SOV nem csak a pénz digitális formája. Számára ez a „pénz jövője” beépített szűkösséggel, egyenlőséggel és egyetemes alapjövedelemmel.

Miért fontos ma az egyetemes alapjövedelem?

Az univerzális alapjövedelem (Universal Base Income = UBI) fogalma nem újdonság. Valójában ez téma évszázadok óta vita tárgyát képezi. Azonban az első ismert személy, aki az ötletet felvázolta egy a matematikus és politikai aktivista Antoine Caritat, Condorcet márkija volt az 1700-as években.

Az utóbbi időben Andrew Yang amerikai demokrata elnökjelölt hozta ismét reflektorfénybe UBI témát, és kampányának egyik pillérévé tette. Az volt a szándéka, hogy mivel a technológia sok embert kiszorított a munkahelyekről, ezt úgy ellensúlyozza, hogy minden amerikai 1.000 dollárt kap havi szinten.

Yangot sokan kigúnyolták és túl radikálisnak tartották. Ennek ellenére sikerült felkeltenie egy nagyobb tömeg figyelmét, bár nem sokan hittek igazán abban, hogy a Fehér Ház készen áll a ‘számok emberére’.

Érdekes, hogy világ mekkorát változhat egy szempillantás alatt. Néhány héttel azután, hogy Yang kilépett az elnökválasztási versenyből, Trump elnök minden állampolgárnak 1.200 dolláros segélycsekkeket küld ki. Ez még nem UBI, de minden bizonnyal egy közeli unokatestvére.

Mivel a világot jelenleg torkon ragadta egy borzasztó gazdasági és társadalmi válság, így a kétségbeesett idők kétségbeesett intézkedéseket tesznek szükségessé. Mivel az emberek kénytelenek otthon maradni, ami miatt az Egyesült Államokban a munkanélküliek száma 33 millióra emelkedett, ami soha nem látott rekordot jelent, az egyetemes alapjövedelem mint téma ismét előkerült. Azonban ennek is, ugyanúgy mint a szüntelen pénznyomtatásnak, vannak mellékhatásai is, amelyek a közeljövőben érezhetők lesznek. Ben-Ezer szerint:

“A legtöbb ember nem érti, hogy amennyiben a kormány 20% -kal növeli a pénzkínálatot, akkor őket ténylegesen megadóztatják, mert a pénz felhígul.”

A SOV ettől drasztikusan eltér.

Egy előre kódolt monetáris politika

Amellett, hogy ország legelső törvényes fizetőeszköze a SOV, több mint egy digitális pénznem. A Nobel-díjas közgazdász, Milton Friedman K-százalékos szabályát követve keményen kódolt monetáris politikával rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a pénzkínálat minden évben rögzített összeggel növekszik. Ezt algoritmus által 4%-on kódolják a SOV láncban. A központi bankokkal ellentétben senki sem hamisíthatja és nem növelhetik a kínálatot sem.

És ahelyett, hogy az új pénz a gazdagokat még gazdagabbá tenné, a SOV egyenlő arányban lesz szétosztva. Ráadásul a kezdeti 24 millió dollárból 10%-ot az állampolgárok kapnak, és további 40%-ot a szigeteken felmerülő problémák megoldására fordítanak, mint például a nukleáris kísérletek által okozott károk kezelése és az éghajlatváltozás pusztító hatásainak a mérséklése.

A projekt vezető közgazdásza Peter Dittus, aki a Bank of International Settlements (BIS) intézménynek volt a főtitkára. Arra a kérdésre, hogy miért a 4 százalékot választották, bevallotta, hogy nem volt olyan „nagy tudomány az infláció megfelelő mértékének a kiválasztása mögött”.

Dittus és Ben-Ezer is úgy véli, hogy a Marshall-szigetek egyedülálló helyzetben van, mivel még soha nem volt saját törvényes fizetőeszköze. Ben-Ezer ezt nyilatkozta:

“A kormány tisztában van a nyugati világ minden problémájával, és amikor végre saját pénzt vezetnek be, nem akarják elkövetni ugyanazokat a problémákat.”

Más országok is hasonló modellt követhetnek

Ha a SOV sikeresnek bizonyul, Ben-Ezer szerint a modell könnyen bevezethető lesz más országokban. Ennek az az oka, hogy a protokoll testreszabható, és minden olyan országban használható, amely pénzt kíván kibocsátani.

Úgy véli, hogy ez a formátum különösen releváns manapság, mert:

“Valójában bizonyított szűkösséggel lehet pénzt nyomtatni… Ha például Svédország használni akarja a protokollt, akkor ők más típusú inflációt kódolhatnak bele.”

A projekt beépített AML protokollokkal és digitális azonosítóval is rendelkezik a láncon, így megfelel a globális előírásoknak is.

De vajon a pénz jövője valóban az egyetemes alapjövedelem? Az attól függ. Ben-Ezer reményteljes, bár nincs teljesen meggyőzve róla.

„Nem hiszem, hogy más nemzetek most pénzt bocsátanak ki. Főleg úgy, hogy a monetáris ellátás teljesen decentralizált, és fejenként osztanák szét az új pénzt… Azt gyanítom, hogy a legtöbb ország ugyanazt a régi fiat pénzt bocsátaná ki, amit korábban is használt. Így annyit nyomtatna és inflálna el, amennyit csak akarna, és ez nem az emberekhez, hanem valószínűleg a bankokhoz kerülne. ”

Végső gondolatok az egyetemes alapjövedelem témáról

Ahogy azt eddig láthattuk – például a Bahamák esetében a digitális ‘homok dollár’ esetében, vagy a Kínában és Japánban előkészített előzetes tervek alapján – most még az egyetemes alapjövedelemről természetesen nincs szó. Mindazonáltal, amint véget ér a koronavírus-krízis okozta helyzet, talán több ember lesz hajlandó meghallani a stabil pénz szükségességét, amelyet a kormányok nem tudnak elinflálni.

Jelentős előnyökkel jár majd a Marshall-szigetek számára, ha ez az új valuta beválik és működni fog – és potenciálisan a világ többi részének is – különösen a COVID-19 utáni időszakban.

A válság idején alkalmazott papíralapú csekk helyett a pénz jövőjét az egyetemes alapjövedelem jelentheti, amit évente automatikusan eljuttatnak a tárcádba rögzített mennyiségben, amin nem lehet változtatni.

• egyetemes alapjövedelem
• gazdaság