MENÜ
2020. augusztus 5.
Krisztina
A járvány számai azt mutatják, hogy nem kell annyit orvoshoz járni, amennyit szoktunk

A járvány számai azt mutatják, hogy nem kell annyit orvoshoz járni, amennyit szoktunk

g7.hu

A járvány első szakasza alatt hogyan alakultak a beteg- és esetszámok?

A Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság hétfő esti ülésének egyik előadását Kiss Zsolt, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgatója tartotta, és rengeteg adatot mutatott be arról, hogy a közegészségügyben a járvány első szakasza alatt hogyan alakultak a beteg- és esetszámok.

Az alábbi grafikonon azt mutatjuk be, hogy a NEAK-adatok szerint hány százalékkal nőtt vagy csökkent a háziorvosokhoz forduló páciensek száma március eleje és május vége között a tavalyi hasonló időszakhoz képest.

Jól látszik, hogy az orvos-beteg találkozások március 9. után drámaian visszaestek, és a 43 százalékos zuhanás után május végére is csak mínusz 21 százalékra tornázták vissza magukat. Másképp fogalmazva: a háziorvosi rendszerben a személyes találkozások aránya a járvány nélküli évhez képest 57 százalékra esett, és még mostanában is csak 80 százalék körül van.

Kiss Zsolt előadásából egyértelműen kiderült, hogy a kórházakban és a szakrendelőkben is – a legtöbb orvosi szakterületen – ehhez hasonló arányokat okozott a járvány első hulláma. Nagyjából igaz ez az onkológiára, az otthoni szakápolásra, az aktív és a krónikus fekvőbeteg-szakellátásra általánosságban, vagy a PET- és CT-vizsgálatokra, valamint az összesített betegforgalmi adatokra is.

Az adatok alapján viszont úgy tűnik, hogy egy fontos statisztikában a betegek jelentős részének „eltűnése” nem okozott változást. A halálozási mutatókban nemhogy érdemi, de még jelentéktelen elmozdulás sem következett be. Ezekből a számokból persze semmit sem tudhatunk meg arról, hogy egyéni szinten mennyi problémát, fájdalmat és bosszúságot, esetleg személyes egészségügyi veszteséget okozott a koronavírus miatt félgőzre kapcsolt magyar egészségügy, az viszont (egyelőre) biztos, hogy egészen rövid távon nem növelte meg a halálozási adatokat.

Az érem másik oldala ugyanakkor, hogy a kényszerű leállásnak egyértelmű hátránya is van. A halaszthatónak minősített beavatkozások, műtétek döntő részének el nem végzése ugyanis olyan mértékben felduzzasztotta azoknak a betegeknek a számát, akik a következő hónapokban meg fognak jelenni a rendszerben, hogy ezt az ellátórendszer nagyon nehezen fogja kezelni.

Az ülésen felmerült kérdésként, hogy a magánegészségügyi szolgáltatókat is bevonja-e az állam a probléma megoldásába, azaz a NEAK hajlandó lesz-e például magánklinikán elvégzett műtéteket kifizetni, Kiss Zsolt azonban azt válaszolta, hogy szerinte az állami ellátórendszer képes lesz külső kapacitás bevonása nélkül is kezelni a helyzetet.

Úgy tűnik, hogy a járvány miatt az elhalasztott műtétek okozzák a legnagyobb kárt, és talán egyéni szinten is ez okozhatja a legtöbb problémát. A statisztikai adatokból összeállított grafikonok itt egészen durva képet festenek, a szürkehályog- vagy a hasi-sebészeti műtétek például március közepe és május eleje között szinte teljesen megszűntek, és azóta is csak félgőzzel mennek, a lemaradás tehát óriási lesz.

Nem kisebbítve ezeknek a problémáknak a súlyosságát, ezen kívül minden adat arra utal, hogy a távvizit szükségszerű bevezetése olyan hirtelen és előkészítetlen vakugrás volt a jövőbe, amely részben bevált. Korábban is tudni lehetett, hogy a magyar rendelőkben és kórházakban indokolatlanul sok a személyes konzultáció, csakhogy addig nem lehetett ebben előrelépni, amíg például egy háziorvos vagy egy szakorvos a telefonos konzultációt nem tudta elszámolni a saját rendszerében, azaz nem fizetett utána a NEAK.

A járvány alatt viszont pont az lett a prioritás, hogy egyetlen beteg se menjen be az orvosához, akinek nem muszáj, vagyis az alaphelyzet gyökeresen megváltozott. Annak ellenére, hogy sem a betegek, sem az orvosok nem voltak erre felkészülve, és a váltást egyik napról a másikra kellett megtenni. A protokoll hirtelen megváltozását ugyanakkor a telefonos konzultáció érvényessé tétele mellett olyan intézkedések is segítették, mint például az elektronikus receptek használatának kiterjesztése.

A 2019-es és a 2020-as tavaszi számadatok összehasonlítása természetesen mindig sántítani fog, mert ezúttal tényleg gyökeresen eltérő volt minden körülmény. Ennek egyik érdekes megjelenési formája az adatokban például az, hogy a szívinfarktusos és traumatológiai esetek száma is erősen visszaesett. Őket természetesen ellátta volna a sürgősségi rendszer, rájuk nem vonatkozott a korlátozás. Úgy tűnik azonban, hogy az otthon maradás annak minden nyűge ellenére ebből a szempontból végső soron kedvező élettani hatással volt a magyar népességre.

A koronavírus miatti óvintézkedések emellett az idei influenzaszezont is derékba törték. A távolságtartás nemcsak a korona-, hanem az influenzavírussal szemben is hatékony védelmet nyújtott, márciustól az influenzás betegek is csaknem eltűntek a radarról.