A 219 lelkes Borsod-Abaúj-Zemplén megyei településen, Tomoron nem létesíthet lakcímet az, akit a képviselő-testület a rendelkezésére álló információk birtokában, a betelepülő személy ismert előélete alapján és személyes meghallgatást követően a közösségi együttélés szabályainak betartására alkalmatlannak tart.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, 2300 lakosú Tiszaeszláron nem létesíthet lakcímet az a nagykorú, aki a kérelme benyújtását megelőző 2 évben nem rendelkezik legalább 365 nap biztosítotti jogviszonnyal.

A Pest megyei, 12 ezer lakosú Pilis településen nem létesíthet lakcímet, aki a magyar nyelvet nem érti és nem beszéli, vagy akit a bíróság meghatározott bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen elítélt, vagy aki nem rendelkezik legalább egy éve folyamatosan fennálló társadalombiztosítási jogviszonnyal, vagy nem rendelkezik ugyanilyen hosszan munkaviszonnyal, továbbá aki nem tudja igazolni, hogy rendszeres és a minimálbért elérő jövedelemmel bír.

A zempléni Sátoraljaújhelyen nem létesíthet lakcímet az, aki nem rendelkezik legalább érettségi bizonyítvánnyal vagy középfokú szakképesítést tanúsító okirattal.

A hevesi Pélyen nem létesíthet lakcímet, aki ellen büntetőeljárás van folyamatban vagy akinek bármilyen adótartozása van.

A borsodi Taktaharkány rendelete felsorolja, hogy a lakcímlétesítés feltételeként előírt legalább középfokú szakképesítés, amellyel rendelkeznie kell a nagykorú betelepülőnek, melyek legyenek, így különösen egészségügyi, elektronikai és elektrotechnikai, élelmiszeripari, építőipari, épületgépészeti, fa- és bútoripari, gépészeti, oktatási, rendészeti és közszolgálati, szociális ágazatokba tartozó szakképzettségek, vagy felsőfokú végzettségek.

A szintén borsodi Beret község önkormányzati rendelete is legalább középfokú szakképesítési feltételt ír elő a lakcím létesítéséhez, és szintén felsorolja, milyen szakképzettséggel.

A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Újszász rendelete szerint lakóhelyet vagy tartózkodási helyet az a betelepülő létesíthet, aki lakcímlétesítés esetén az adott ingatlanra bejelentett személyek száma nem haladja meg a 10 főt, vagy meghaladja ugyan, de minden személy számára biztosított 10 m2 lakóterület.

A betelepülési hozzájárulás előírásával is sok település élt: Rajkán 1 500 000 Ft, Hugyagon a megvásárolni szándékozott ingatlan vételárának 10 százaléka, Kallósdon 300 000 Ft,

Tiszaeszláron 50 000 Ft, Újszászon 50 000 Ft, Vámosszabadiban 20 000 Ft, Pilisen 100 000 Ft a hozzájárulás összege.

Bár Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter augusztusban kikérte magának, hogy romaellenes volna az önazonossági törvény, a mai napig 120 településen fogadtak el olyan önazonosságról szóló rendeletet, amivel az önkormányzatok szűrni tudják, hogy kik költözhetnek be. A kormány eredetileg úgy próbálta becsomagolni a július 1-én hatályba lépett, a helyi önazonosság védelméről szóló törvényt, mintha csak egyes frekventált helyeken lévő településeket szeretne megvédeni a túlnépesedéstől, de hamar világossá vált − és a térképre nézve még inkább egyértelmű − amit egyes szakemberek egyébként az első pillanattól állítottak: ez a törvény nem más, mint a faji alapú kirekesztés jogi normalizálása, és az egész arról szól, hogy ki lehessen tiltani a romákat egyes településekről.

November 7-én, pénteken jelent meg a Roma Sajtóközpont Facebook-oldalán a hír, hogy több civil szervezet – köztük a Roma Parlament, a Romano Drom és a Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesülete – panasszal fordult az Európai Bizottsághoz, a kormányhivatalokhoz és az Alapvető Jogok Biztosához az önazonossági törvény miatt, kötelezettségszegési eljárást kérve a magyar kormánnyal szemben.

Az írják, hogy országosan már közel 120 beköltözést korlátozó rendelet van érvényben, „térképünkön látszik, hogy továbbra is Északkelet-Magyarország a legaktívabb térség, a terjedés bokorszerű. Heves város körül Jászszentandrás csatlakozásával nyugatról is »határt húztak«, alig maradt közvetlen szomszéd rendelet nélkül”.

Ahhoz képest, hogy Navracsics még október végén is kikérte magának, hogy az önazonossági törvénynek bármilyen rasszista felhangja lenne, mostanra a civil szervezetek mellett a nemzetiségi ombudsmanhelyettes, Szalayné Sándor Erzsébet is aggasztónak látja a helyzetet: november 3-án állásfoglalást is kiadott, amiben felhívja a jogalkotó és az illetékes állami szervek figyelmét arra, hogy az alapjogok sérelmének veszélyét hordozó szabályozási és önkormányzati gyakorlatok mielőbbi korrekciója elengedhetetlen a jogállamiság, az egyenlő bánásmód és a nemzetiségi jogok érvényesülése érdekében, „ezért javaslom a hivatkozott szabályozás soron kívül történő alapjogi felülvizsgálatát és módosítását, szükség esetén hatályon kívül helyezését”.

„Rejtett apartheid”

A Horváth Aladár romajogi aktivista vezette Roma Parlament beadványa szerint a szabályozás főként az alacsony jövedelműeket és a hazai roma közösségeket sújtja, egyes helyeken a külföldieket is, sértve az uniós alapjogokat és az egyenlő bánásmód követelményét.

„A települési önkormányzatok által alkotott rendeletekben megjelenő, sokszor önkényes és megbélyegző feltételek sértik az emberi méltósághoz való jogot és a jogbiztonság követelményét, korlátozzák a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogot, valamint a tulajdonhoz való jogot. E szabályok számos esetben alkalmasak arra, hogy a roma közösségek tagjaival szemben közvetett hátrányos megkülönböztetést valósítsanak meg” – írják a civilek.

2025. szeptember 29-én az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) is nyílt levélben fordult az Európai Unióhoz és a magyar hatóságokhoz; panaszában elítélte a nemrég elfogadott törvényt, amely szerinte elősegíti a romák fokozottabb szegregációját és kirekesztését. A nemzetközi roma szervezet szerint a törvény alapvetően jogi keretet biztosít a faji szegregációhoz, és lehetővé teszi olyan önkormányzati rendeletek kidolgozását, amelyek szisztematikusan kizárják a romákat a magyarországi városokban és falvakban való letelepedésből.

A szervezet álláspontja szerint ez nem más, mint „rejtett apartheid”, szándékos lépés annak érdekében, hogy létrehozzák azt, amit a történelem során, a fasizmus idején „cigánymentes zónáknak” neveztek. Az ERRC szerint a jogszabály nagy valószínűséggel diszkriminatív és önkényes gyakorlatok terjedéséhez vezet, amelyek aláássák az alapvető szabadságokat, és súlyosbítják a romák térbeli szegregációját Magyarországon. Az ERRC álláspontja, hogy „a helyi identitás védelméről szóló törvény és az azt követő számos önkormányzati rendelet megsérti az uniós szerződés faji diszkriminációt tiltó rendelkezéseit, valamint a faji egyenlőségi irányelvet a szolgáltatások nyújtása, így a lakhatásban való diszkrimináció tekintetében. (…) A helyi identitás védelméről szóló törvény újabb példája a magyar rezsim európai értékek iránti nyílt megvetésének. Ez egyértelműen ellentmond a 2030-ig terjedő, a romák befogadására vonatkozó uniós stratégiai keret prioritásainak, és teljesen ellentétes az Európa Tanács kisebbségek védelmére vonatkozó jogi keretével, valamint az Európai Emberi Jogi Bíróságnak a romák faji szegregációjával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatával. Az ERRC felszólítja az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az Európa Tanácsot, hogy ítéljék el Magyarország legújabb támadását az európai értékek ellen, és szorgalmazzák e törvény hatályon kívül helyezését.”

A Velencei Bizottság (az Európa Tanács jogi tanácsadó testülete, amely a jogállamiság és demokrácia védelmét segíti szakértői véleményekkel) 2025. október 13-án a magyar Alaptörvény 15. módosításáról adott ki véleményt (ahhoz, hogy az önazonosságról szóló törvény átmehessen, az Alaptörvényt is módosítani kellett), jelezve, hogy figyelemmel kíséri a módosítás alkalmazásának hatásait. A bizottság szerint a lakóhelyválasztás szabadságához való jog megsértésének minősül az, ha a tartózkodás időtartamával és a jövedelem típusával kapcsolatos törvényi követelményeknek való meg nem felelés miatt tagadják meg a letelepedés engedélyezését bizonyos területeken.

Az ombudsman-helyettes álláspontja szerint „a helyi önazonosság védelmére hivatkozva elindult gyakorlati jogalkalmazás alkalmas arra, hogy a helyi társadalmi békét fenyegesse, mert hozzájárulhat az etnikai, vallási vagy más törésvonalak mentén kialakuló feszültségek fokozódásához. Ezen gyakorlatok felerősíthetik a társadalomban már egyébként is meglévő ellenérzéseket a hátrányos és kiszolgáltatott helyzetben élő személyek ellen, akik között nagy számban találhatóak a roma nemzetiség tagjai, ezáltal a különböző társadalmi csoportok közti ellentétek mélyülhetnek. (…) Elfogadhatatlan, hogy a helyi önazonosság védelme, mint hivatkozási alap a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjainak kirekesztéséhez vezessen”.

A biztoshelyettes állásfoglalását azzal zárja, hogy „felhívom a jogalkotó és az illetékes állami szervek figyelmét arra, hogy az alapjogok sérelmének veszélyét hordozó szabályozási és önkormányzati gyakorlatok mielőbbi korrekciója elengedhetetlen a jogállamiság, az egyenlő bánásmód és a nemzetiségi jogok érvényesülése érdekében, ezért javaslom a hivatkozott szabályozás soron kívül történő alapjogi felülvizsgálatát és módosítását, szükség esetén hatályon kívül helyezését”.

Az idén áprilisban elfogadott törvény Kóczé Angéla, a CEU Romani Studies Programjának adjunktusa szerint a hagyományvédelem nyelvébe csomagolt faji diszkrimináció mintaszerű kodifikációja. Az ügy megmutathatja, hogy az EU képes-e fellépni a kirekesztő szabályokkal szemben.

Egy új törvényjavaslat értelmében a hagyományőrzésre hivatkozva meg lehetne tiltani embereknek, hogy házat vásároljanak egy településen. Roma szakértők szerint egy ilyen törvény legitimálhatja a romák kirekesztését.

• önazonossági rendelet
• diszkrimináció
• romák