A csapadékhiány az ország délkeleti részén teljesen tönkretette a kukoricát, óriási károkról számolnak be a gazdák. A kánikula az embereket sem kíméli, és erre egyre inkább számítani kell a klímakutatók szerint. A bölcsebbek próbálnak felkészülni a városépítészetben is. A városokban, még a metropoliszokban is, a településhálózat zöld szívét igyekeznek kialakítani, parkokat létesítenek, lefedett folyókat szabadítanak fel, és a magas épületeket fákkal, bokrokkal, kertekkel „burkolják.” Nálunk rengeteg EU-s pénz jutott az elmúlt időszakban városfejlesztésre, ebből kővel fedtek le, amit csak lehetett: főtereket, városházák környékét, eltüntetve az egykori patinás arculatot, és eltávolítva a felüdülést jelentő lombos növényzetet. Még a Zöld város programok is szürkeséget, betont vagy csiricsáré műanyagot hoztak, ezek pedig a nyári forróságban ontják a meleget, élhetetlenek. Néhány kivétel azért akad, közöttük a megyénkbeli Tamási, ahol megmaradt a hangulatos városközpont. Árnyas fákkal, barátságos terekkel.