Rókakutya, kutyaróka
A jelenség az európai vörös rókák (Vulpes vulpes) esetében is ismert.
A Glasgow-i Egyetem Biodiverzitás Intézetének munkatársai öt évvel ezelőtti tanulmányukban számoltak be arról, hogy a városiasodás domesztikációs folyamatokat indított be a ragadozóknál. A kutatók szerint a városi rókák kutyaszerűbbek, mint vidéki fajtársaik.
A vizsgálat során több ezer, az elmúlt évtizedekben levadászott állat maradványai közül 57 nőstény és 54 hím róka koponyáját hasonlították össze, és azt találták, hogy az egyed élőhelye nagymértékben befolyásolta a koponya alakját. A városi példányok rövidebb és szélesebb orrúak voltak, agykoponyájuk pedig kisebb, mint a vidékieknek, ráadásul a szexuális dimorfizmus is kevésbé érvényesült az urbánus környezetben élőknél, vagyis csekély különbség volt a nőstények és a hímek koponyája között, nem úgy, mint a faj máshol élő példányainál.
A Glasgow-i Egyetem kutatóinak eredményei egy az egyben megfelelnek a már Charles Darwin által megfigyelt domesztikációs jelenségnek. Ráadásul rímelnek arra a híres, Dmitrij Konsztantyinovics Beljajev szovjet genetikus által 1954-ben kezdett és máig tartó szibériai kísérletre.
A „szelídség”, vagyis az ember közelségét nem kerülő, sőt inkább kereső magatartás mellett a városi rókák arckoponyájának lerövidülésének további oka lehet, így a kutatók, hogy az ilyen felépítésű állkapocs erősebb harapást tesz lehetővé, amire azért van szükség mert az urbanizált környezetben gyakran kukázó ragadozók könnyebben megbirkóznak a csontos maradékokkal.
