Az elmúlt években nem csak az ipari felhasználásban terjed villámsebességgel a napenergia, de egyre többen döntenek úgy, hogy a háztartást részben vagy teljesen lecsatlakoztatva a hálózatról napelemekkel borítják be a házuk tetejét. Ennek persze megvan az a hátulütője, hogy a Nap nem süt éjszaka, de amíg erre már születtek különböző kísérleti megoldások, azzal valóban nehéz mit kezdeni, hogy a napfény a nap különböző szakaszaiban máshonnan érkezik.

Koichi Takada, tokiói születésű ausztrál építész ennek kiküszöbölése érdekében a biomimikrit hívta segítségül, vagyis a természetből merített ihletet a probléma megoldására. Az egyelőre csak a tervezőasztalon létező házai úgy viselkednek, mint a napraforgók, így a napelemekkel borított tető a Nap járásának megfelelően mozog, nagyjából 40%-kal több napenergiát termelve, mint a statikus panelek. “A formatervezők és építészek sokszor beszélnek róla, hogy a természetből merítenek ihletet esztétikai értelemben, de ennél mélyebbre kell ásnunk” - vallja Koichi, aki szerint annak érdekében, hogy a klímaváltozásból pozitív dolgok szülessenek, muszáj megtanulnunk nem csak formailag, de funkcionálisan is hasznosítani, amit a természetben látunk.

A napraforgóházak a tervező számításai szerint nem csak teljesen önellátóak lennének, de több energiát termelnének, mint amennyire egy átlagos háztartásnak szüksége van, a maradék áramot pedig visszatöltenék a hálózatba. A háromemeletes épületek emellett is számos olyan megoldást sorakoztatnak fel, ami a fenntarthatóságot szolgálja, például van bennük esővízgyűjtő, természetes szellőzőrendszer, a napsugárzás miatti felmelegedést pedig a ház forgó homlokzata csökkenti.

 

• építészet
• klímaváltozás
• napelem