Mit jelent a lassú építészet?
A lassú építészetre fókuszál Koppenhága első építészeti biennáléja.
Szeptember 18-án megnyitott Koppenhága első Építészeti Biennáléja. A CAFx (Copenhagen Architecture Forum) szervezésében megvalósuló esemény központi témája a lassulás: arra hívja a résztvevőket, hogy reflektáljanak arra, miként formálja a modern élet rohanó tempója az épített környezetet.
Az október 19-it tartó esemény az évente megrendezett Koppenhágai Építészeti Fesztiválból alakult át egy átfogóbb platformmá. A lassulás témájával a szervezők célja, hogy az alkotókat olyan terek létrehozására inspirálják, amelyek fenntarthatók, tartósak, és erősítik a környezettel való tudatos kapcsolatot. Ennek jegyében idén nyílt pályázatot hirdettek a körforgásos tervezés alapelveit megtestesítő pavilonok létrehozására, amelyek közösségi programok helyszínei is lesznek a biennálé során. A két nyertes pályamű, a Slaatto Morsbøl, illetve Tom Svilans és a THISS Studio moduláris szerkezetei a lassú építészet különböző megközelítéseit képviselik.
A Biennálé célja, hogy megmutassa, miként adhat választ az építészet az úgynevezett Nagy Gyorsulás következményeire – a népességnövekedéstől az energiafelhasználás növekedésén át az erőforrások kimerüléséig – azzal, hogy hozzájárul a Nagy Lassuláshoz. A Slaatto Morsbøl, valamint Tom Svilans és a THISS Studio által tervezett slow pavilonok ezt a gondolatot teszik kézzelfoghatóvá. A pavilonok Koppenhága kulturális negyedében, a Søren Kierkegaard téren és a Gammel Strandon kapnak helyet, és újrahasznosított, regeneratív és többször felhasználható anyagokból készülnek.
A Barn Again című pavilon Tom Svilans építész, a brit THISS Studio, a Bollinger+Grohmann mérnökiroda és a dán Winther A/S asztalosok együttműködésében készült. A Gammel Strandon álló szerkezet a hagyományos norvég pajtát gondolja újra: egy bontott épületből származó faelemeket alakít át védelmet nyújtó kokonná. Az építmény a pajta ismerős formavilágát ötvözi új illesztési technikákkal és precíz gépi vágásokkal. A biennálé szerint a pavilon három szinten képviseli a lassúságot: pihenőteret nyújt a városi környezetben, meghosszabbítja az anyagok élettartamát, és párbeszédet teremt a hagyományos kézművesség és a digitális gyártás között.
Az Inside Out, Downside Up, a Slaatto Morsbøl (Thelma Slaatto és Cecilie Morsbøl) alkotása, talált és újrahasznosított elemekből épült; célja, hogy érzéki tapasztalásra és elmélkedésre hívjon a Søren Kierkegaard téren. A pavilon a lassúságot testi és érzelmi újrakalibrálásként értelmezi, amely visszavezeti a látogatókat az érzékszervi tudatossághoz. Anyagai – kettévágott szellőzőcsövek, perforált téglák, bontott faanyag és nád – tapintható, nyers felületű szerkezetet alkotnak, amely kontrasztot képez a modern építészet absztrakciójával és gyorsaságával. A pavilon nemcsak atmoszférájával, hanem építési módszerével is lassításra késztet, megkérdőjelezve a kortárs építészetben tapasztalható eltávolodást az anyaghasználat folyamatától.
Forrás: Archdaily
