Társasház és kertvárosi álom, mi lett az újító Lego-épületekkel?
Házak, amelyek 1967-ben lenyűgözték a világot, ma komoly gondokkal küzdenek.
Amikor 1967-ben bemutatták a montreali világkiállításon a Habitat 67 nevű lakókomplexumot, sokan úgy érezték, ilyennek kell lennie a jövő városi otthonának. A ház egyszerre volt társasház és kertvárosi álom: sűrűn beépített, mégis minden lakáshoz saját terasz vagy privát külső tér tartozott.
A ház, amely óriási Lego-kockákból épült
A különleges épület ma is Kanada egyik legismertebb modern építészeti ikonja, de közel hatvan évvel az átadás után már egészen más miatt kerül a figyelem középpontjába. A lakók egyre több beázással, hőszigetelési problémával és rendkívül drága felújításokkal szembesülnek.
A Habitat 67 Moshe Safdie izraeli-kanadai építész tervei alapján készült. Az ötlet eredetileg a McGill Egyetemen írt diplomamunkájából nőtt ki, később pedig a világkiállítás egyik legnagyobb építészeti szenzációja lett. Az épület 354 előregyártott betonelemből áll, amelyeket egymásra és egymás mellé helyeztek, mintha hatalmas Lego-kockák lennének. Ezekből összesen 146 különböző alaprajzú lakás jött létre.
A jövő házának tervezték
A Habitat 67 a maga idejében valóban forradalminak számított. A hatvanas évek modernista gondolkodása erősen hitt abban, hogy az építészet képes jobbá tenni a városi életet. Safdie háza ennek az optimizmusnak az egyik legtisztább példája volt: nem lakótelep, nem toronyház, nem kertváros, hanem mindhárom sajátos keveréke.
Az épület ma is látványos. A szabálytalanul egymásra rakott betondobozok, a teraszok és a folyóra néző panoráma miatt még mindig úgy néz ki, mintha egy építészeti makett nőtt volna várossá.
A különleges forma ma már gondot is okoz
A probléma éppen abból fakad, ami az épületet híressé tette. A sok egymásba kapcsolódó betonelem, a teraszok, illesztések és bonyolult szerkezeti kapcsolatok miatt a karbantartás sokkal nehezebb, mint egy hagyományos társasháznál.
Az egyik leggyakoribb gond a vízszivárgás. Ha egy ponton beázás jelenik meg, nem mindig egyértelmű, honnan érkezik a víz. Egyetlen lakás javítása pedig könnyen érintheti a szomszédos otthonokat is. Ez nemcsak drágává, hanem lassúvá és bonyolulttá is teszi a felújításokat.
A lakók mindennapjait is megnehezíti
A Habitat 67 ma már nemcsak építészeti műemlék, hanem valódi otthon is. A lakók számára a különleges forma nem mindig romantikus. A beázások, a falakon és mennyezeteken megjelenő nedvesség, a hőszigetelési problémák és a felújítási korlátozások mindennapi kellemetlenséget jelenthetnek. Mivel az épület ikonikus státuszú, nem lehet akárhogyan hozzányúlni. A hagyományos javítási megoldások gyakran nem működnek egy ilyen egyedi szerkezetnél.
Jól mutatja a kihívásokat Moshe Safdie egykori lakásának felújítása is, amiről a görög Gazetta című lapnak számolt be. A munkák során nemcsak a nedvesség okozta károkat kellett helyreállítani, hanem az épület eredeti szellemiségét is meg kellett őrizni. Márpedig ez a kettő gyakran nehezen fér össze. Egy hatvanéves, kísérleti jellegű betonszerkezetet úgy kell korszerűsíteni, hogy közben ne veszítse el azt, ami miatt világhírűvé vált.
Igen, máig építészeti legenda a Habitat 67
Minden gond ellenére a Habitat 67 továbbra is a 20. századi modern építészet egyik legfontosabb alkotása. Nem azért érdekes, mert hibátlanul működött, hanem mert bátran feltett egy kérdést: lehet-e a városi lakhatást emberibbé, levegősebbé és személyesebbé tenni?
A válasz ma már sokkal bonyolultabb, mint 1967-ben volt. A jövő házának álma túlélte az időt, de most az a kérdés, hogyan lehet életben tartani úgy, hogy közben ne roskadjon össze a saját különlegességének súlya alatt.
