Hőhullám idején szervezetünk maratont fut
A testünk mostanra elfáradt, miközben egész nap megpróbál megvédeni minket a hőségtől.
A nyári hőségre hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint egyszerű kellemetlenségre. Meleg van, izzadunk, rosszul alszunk, elfáradunk. Pedig biológiai szempontból ennél sokkal komolyabb folyamatról beszélünk.
„A legtöbben azt gondolják, hogy a hőség csak kellemetlen. Valójában ilyenkor a szervezet valóságos vészüzemmódba kapcsol. A testünk egy folyamatosan hőt termelő biokémiai reaktor, amelynek nagyon szűk hőmérséklet-tartományban kell működnie. Amikor odakint tartósan 35-40 Celsius-fok van, a szervezet szinte minden rendelkezésre álló erőforrását arra fordítja, hogy ezt az egyensúlyt fenntartsa” – mondja Goda Gábor okleveles vegyészmérnök, a Synbiotic Laboratory alapítója és kutatás-fejlesztési vezetője, valamint a Draconic Technology gyártásvezető vegyészmérnöke. Kutatási területe az emberi szervezet biológiai működése, a sejtszintű folyamatok és a longevity tudománya.
A szervezet ilyenkor fokozza a verejtékezést, megváltoztatja a vérkeringést, folyamatosan újraosztja a folyadékkészleteit, miközben hatalmas mennyiségű energiát használ fel pusztán arra, hogy néhány tized Celsius-fokkal hűvösebben tartsa a testet. Ennek azonban ára van. Kevesebb energia marad az emésztésre, az izmokra, a koncentrációra, sőt még az agyműködésre is. Ezért érezzük magunkat fáradtnak, lassabbnak, ingerlékenyebbnek vagy éppen kedvetlenebbnek.
Sokan bűntudatot éreznek egy hőhullám idején. Egész nap alig csináltak valamit, mégis úgy érzik, mintha estére teljesen lemerültek volna. – Kívülről úgy tűnik, mintha semmit sem csinálnánk. Valójában azonban a szervezetünk egy láthatatlan maratont fut. Az energia jelentős része nem a gondolkodásra vagy a fizikai munkára fordítódik, hanem arra, hogy ne melegedjünk túl. Ki ne fáradna el egy olyan maratonban, amelyet kívülről senki sem lát? – mondja Goda Gábor. A szakértő hangsúlyozza, hogy a hőségben nemcsak vizet veszítünk, hanem nátriumot, káliumot, magnéziumot és más elektrolitokat is. Ezek nélkül az idegsejtek ingerületvezetése, az izmok működése és több ezer enzim működése is kevésbé hatékony. Ezért fordulhat elő, hogy valaki egész nap pihen, estére mégis úgy érzi, mintha fizikailag is kimerült volna.
Goda Gábor szerint nem a nyár fáraszt ki bennünket. A testünk fárad el attól, hogy egész nap megpróbálja megvédeni önmagát a nyártól. Ez a védekezés pedig elképesztően összetett folyamat. A sejtekben fokozódik az oxidatív terhelés. Nő a szabad gyökök mennyisége. A szervezet úgynevezett hősokkfehérjéket kezd termelni, amelyek megpróbálják megvédeni a hő által károsított fehérjéket. Mindez rengeteg energiát igényel.
A legegyszerűbb példa a tojás. Nyersen átlátszó és folyékony. Amikor megsütjük, a fehérjék szerkezete megváltozik, kicsapódnak. Hiába tesszük utána hűtőbe, abból már soha nem lesz újra nyers tojás Természetesen az emberi szervezet sokkal összetettebb ennél, és számos védelmi mechanizmussal rendelkezik. Mégis jól mutatja, miért veszélyes a tartós túlmelegedés. Az enzimeink és fehérjéink rendkívül érzékenyek a hőmérsékletre. Ha a testhőmérséklet tartósan túl magasra emelkedik, egyre több molekula károsodhat. Ezért nem a komfortérzetünkről szól a hőség elleni védekezés, hanem arról, hogy megőrizzük testünk legfontosabb biológiai rendszereinek működését – mutat rá Goda Gábor.
A szakértő szerint az ember hajlamos azt hinni, hogy a szervezete végtelenül terhelhető. Pedig a biológia nem motiváció kérdése, hanem fizika és kémia. – A szervezet nem bank, ahol korlátlan hitelkeret áll rendelkezésre. Ha ma túlterheljük magunkat, nem iszunk eleget, nem pótoljuk a folyadékot és az ásványi anyagokat, a számlát előbb-utóbb ki kell fizetni. Lehet, hogy csak másnap jelentkezik a teljes kimerültség, a fejfájás vagy a rosszullét. A természet törvényei mindig kiegyenlítik a mérleget – mesél a testben zajló folyamatokról Goda Gábor. – A modern világ azt tanítja, hogy mindig ugyanúgy kell teljesítenünk. A biológia viszont mást mond. Hőhullám idején a szervezet prioritása nem a rekorddöntés, hanem a túlélés. Ha ezt tiszteletben tartjuk, nem gyengébbek leszünk, hanem okosabban működünk együtt a saját testünkkel.
