Hogyan javítható a krízisben lévő háziorvosi rendszer?
„Az »egy háziorvos – egy ápoló« modell idejétmúlt és nem hatékony” – írták a tanulmány szerzői.
A hazai egészségügyi alapellátás állapota kritikus ponthoz érkezett, több mint ezer háziorvosi és házi gyermekorvosi praxis betöltetlen. Ha nem állítjuk meg ezt a tendenciát, akkor a kialakult krízis tovább fog mélyülni – írja a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, a Magyar Orvosok Szakszervezete, a Független Egészségügyi Szakszervezet, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége és az Orvosegyetemek Szakszervezeti Szövetsége közös szakmai dokumentumában.
A Jelen és közeljövő az alapellátásban című kiadvány célja, hogy átfogó képet adjon az alapellátásról, azonosítsa a legfontosabb problémákat, és megjelöljön konkrét javaslatokat. A szerzők szerint az írás kiindulópont lehet az alapellátás fejlesztéséhez, és mankó lehet a döntéshozóknak is.
Idejétmúlt az egy háziorvos–egy ápoló modell
Az alapellátás helyzetéről korábban a Tárki Társadalomkutatási Intézet készített átfogó kutatást Status praesens: egészségügyi alapellátás a mai Magyarországon címmel. A 2024-es Társadalmi Riportból derült ki, hogy egyre több háziorvosi praxis betöltetlen, a szakma elöregedőben van, a háziorvosi hivatásnak nincs presztízse a fiatalok körében. 2024 júliusában az engedélyezett praxisok 12,8 százaléka tartósan betöltetlen volt.
A cikk elején érdemes tisztázni, mi is az az alapellátás, és mi a jelentősége. A törvény szerint az egészségügyi alapellátás azért van, hogy a beteg a lakóhelyén hosszú távú, személyes, folyamatos egészségügyi ellátást kapjon. Az egészségügyi alapellátás nem azonos a háziorvosi rendszerrel, annál tágabb fogalom. Fontosabb intézményei a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátás, a fogorvosi alapellátás, az alapellátáshoz kapcsolódó ügyeleti ellátás, a védőnői és az iskola-egészségügyi ellátás.
„Az »egy háziorvos – egy ápoló« modell idejétmúlt és nem hatékony” – írták a tanulmány szerzői. A nemzetközi konszenzus szerint az orvosközpontú modellről át kell térni a teamalapú együttműködésre.
Az alapellátásban részt vevő dolgozók éppen ezért praxisközösségeket hoznak létre. A praxisközösség több (legalább öt) háziorvosi és házi gyermekorvosi szolgálat szoros együttműködését jelenti. Ez egészül ki például dietetikus, gyógytornász, pszichológus, védőnő, esetleg fizioterápiás asszisztens bevonásával. A praxisközösségek célja a helyi ellátás színvonalának emelése. Ennek része a nem orvos végzettségű egészségügyi szakemberek bevonása, az ő hatásköreik kiterjesztése.
Ebbe illeszkedhet az a sokat vitatott terv is, hogy a kormány kiterjesztené az elektronikus vényírási jogosultságot a gyógyszerészekre és a szakápolókra is. Ez egyszerre tehermentesítheti az orvost, de biztonsági kockázat is lehet.
Alapesetben tehát egy jól működő praxisközösség csapatmunkát végez. A nemzetközi javaslatok szerint az alapellátás megerősítéséhez szükség van a lakóhelyhez közeli, hosszú távú, személyes kapcsolatra. Ennek célja a preventív szemlélet erősítése és a szakellátás tehermentesítése, egyfajta „kapuőri” pozíció.
Viszont egy jól működő praxisközösséghez elég szakember is kell, és az alapellátásban éppen az az egyik fő probléma, hogy kevés a háziorvos, és sokan kiégtek a munkában. A tanulmány szerzői szerint a háziorvosi kiégés két fő oka a monoton munkavégzés és az adminisztratív terhek. A fiataloknak nem vonzó a pálya, a háziorvosi társadalom elöregedőben van, a háziorvosok medián életkora 61 év. Jelenleg a praxisokat ellátó orvosok 54 százaléka betöltötte a hatvanadik életévét, és 38 százalékuk már nyugdíjaskorú.
Emellett a munkakör presztízse jelentősen csökkent az elmúlt években, a praxisközösségek elértéktelenedtek. Az alapellátásban a praxisok nagy része vállalkozási formában működik. Vagyis a legtöbb háziorvos nem alkalmazott, hanem egy saját kft.-n vagy bt.-n keresztül látja el a körzetét. A finanszírozást az államtól (NEAK) kapják, de ez a keret gyakran csak a „túlélésre” (bérekre, rezsire) elég. Így az alapellátás praxisait működtető vállalkozás nem érdekelt abban, hogy fejlődjön. Ezért a szakmai szervezetek szerint közép- és hosszú távon (felmenő rendszerben) meg kell fontolni ennek a működési formának az átalakítását.
Plusz adminisztrátorra és több fiatalra lenne szükség
A dokumentum szerzői összeszedték a javaslataikat, amikkel a praxisközösségek munkája hosszabb távon támogatható. Vannak köztük azonnali krízismenedzsmentre, rövid (2-10 évre), illetve hosszú távra (10-15-20 évre) szóló intézkedések is.
Néhány fontosabbat emelünk ki ezekből:
Javasolják egy közös munkabizottság létrehozását, amelyik egyszerre kezeli a jelenlegi krízist, és ezzel egy időben előkészít egy közép- és hosszú távú fejlesztési programot.
Rövid távon elengedhetetlen jelentős pluszforrás bevonása az ágazatba. Az 1 orvos 1 szakdolgozó arány helyett az 1 orvos 3-4 szakdolgozó arány elérése lenne a cél.
A kiterjesztett hatáskörű ápolók (APN-ek) a nemzetközi gyakorlatban gyakran önállóan képesek diagnózist felállítani, gyógyszert rendelni és krónikus betegségeket (például magas vérnyomást, cukorbetegséget) menedzselni. Ezért őket jobban be kellene vonni az ellátásba.
Szükség van plusz adminisztrátorra (orvosírnokra) is minden praxisban.
Elengedhetetlen a dietetikusok, gyógytornászok, pszichológusok és más, magasan képzett szakemberek bevonása.
A szakmai szervezetek szerint szükség lenne az otthoni szülésznői gondozásra, mivel az anyákat már egy-két nappal szülés után jellemzően hazaküldik a kórházból. Az Egyesült Királyságban és más észak-európai országokban a közösségi szülésznők végzik ezeket az otthoni látogatásokat. Itthon most nincs megteremtve a jogszabályi háttere annak, hogy a szülésznők az otthoni gyermekágyi gondozásban részt vegyenek.
Fontos lenne több fiatalt bevonzani az alapellátásba: például javasolják a vidéki háziorvosi praxisgyakorlatot az egyetemi alapképzés alatt, a háziorvosi hivatás népszerűsítését a fiatalok között, és azt is, hogy a hátrányos helyzetű településeken dolgozó háziorvosok pluszpénzt kapjanak.
Szükség lenne a mobil, vagyis mozgó egészségügyi szolgáltatások bővítésére a kis településeken és halmozottan hátrányos helyzetű térségekben.
Elengedhetetlennek tartják, hogy a háziorvosi, házi gyermekorvosi, alapellátó fogorvosok bérezését a többi orvos bértáblájának a szintjére emeljék. „Nehezen érthető és indokolható, miért ér kevesebbet egy háziorvostan szakorvos vagy fogorvos munkája, mint egy kórházi, rendelőintézeti szakorvosé” – írták a tanulmányban.
Fontos lenne a rendelők fejlesztése, több rendelőhelyiség, nővérszoba kialakítása.
A javaslatok alapján a kormány nem tudja megúszni a szociális ellátórendszer fejlesztését sem. Ez a fókusz sokat segíthetne az egészségügyi alapellátásnak is, hogy a szociális ellátásra szorulók ne az egészségügyet terheljék, hanem megfelelő segítséget kapjanak.
A szakmai ajánlások miatt megkerestük a Belügyminisztériumot. Arra voltunk kíváncsiak, hogy vannak-e esetleg olyan pontjai a javaslatoknak, amiket a jövőben megvalósítanának. Azt is megkérdeztük, hogy a szakmai ajánlások alapján elkezdődhet-e valamilyen párbeszéd az ágazat irányítása és a szakmai szervezetek között. Ha válaszolnak, beszámolunk róla.
