Ezek a famatuzsálemek nemcsak a természet több száz éves alkotásai, hanem a magyar történelem csendes tanúi is: háborúkat, nehéz időket éltek túl, legendák és történetek fűződnek hozzájuk. A legöregebbek már az Árpád-ház idején gyökeret eresztettek. Íme az 5 legnagyobb hazai famatuzsálem, amelyhez ősszel is érdemes elzarándokolni!

Egy famatuzsálem árnyékában megpihenni, körülöttük sétálni, vagy csak belélegezni a tölgyek és cédrusok mesebeli illatát – minden évszakban különleges feltöltődés. Van, aki megöleli a több száz éves törzseket, mások csak csendben csodálják őket: bármelyik út is vezet hozzájuk, szívderítő élményben lehet részünk.

A Brancs közösség projektje – Kállai Márton fotográfus szociológus végzettségének és társadalomtudományi érdeklődésének köszönhetően – izgalmasan új szemszögből mutatja be ezeket a famatuzsálemeket. Ahogy a projekt bemutatójában írják: „Akaratlanul is emberi tevékenységek és interakciók sokaságára bukkantunk, a fatörzsbe faragott Krisztus-képtől a fákra adományként akasztott tárgyakig. Ezekről a nyomokról az anyag szerves részét képező, de attól gondolatilag mégis elkülöníthető sorozat jött létre.”

Már ötödik éve készül a különleges fotósorozat, amely hazánk legidősebb, legnagyobb és legkülönlegesebb ősöreg fáit örökíti meg.

Ez idő alatt az alkotók az egész országot bejárták, ismert és rejtőzködő fákat kutatva. Az elkészült képanyag lefedi Magyarország minden vármegyéjét és szinte valamennyi tájegységét, valamint a hazai fafajok széles körét. Több famatuzsálem több évszakban is lencsevégre került, volt olyan példány, amelyet egy teljes éven át, minden hónapban sikerült megörökíteni. A fotók a természetfotó és a fine art határán mozognak, középformátumú Hasselblad digitális géppel készültek.

Ilyenkor legszívesebben ki sem mozdulnánk a meleg szobából, de egy laza kirándulás csodákra képes! Történelmünk néma tanúi, a famatuzsálemek a télben is lenyűgözőek!
A sorozatból az alkotók egy 250 oldalas fotóalbumot készítenek, mely hat fejezetre tagolódik. A fejezetek bevezető szövegeit kortárs írók és biológus, illetve dendromán szakemberek írásai vezetik fel.

Most pedig következzen a készülő albumból az 5 legnagyobb fa – a magyar vidék elképesztően szép, élő matuzsálemei:

1. Tés csodája – hazánk legöregebb bükkfája
A Bakony szívében, Tés közelében magasodik Magyarország legnagyobb bükkfája, lenyűgöző, több mint 6 méteres törzskörmérettel (kb. 645–648 cm). Ez az élő óriás a hazai dendrológia ranglistájának csúcsán áll, s mellettük csak néhány hasonló méretű példány akad Úrkútnál (627 cm) és Sáskán (616 cm), de egyik sem éri el a tési bükk tekintélyes méreteit.

A közönséges bükk élete akár néhány száz év is lehet, miközben 30–40 méteresre nőhet, törzse pedig hosszú, ágmentes hengerként magasodik — mint egy gótikus templom tornya.

2. Nagykutas szelídgesztenyéje – az ország legöregebbje
Nagykutas szőlőhegyének tetején, a falu nyugati szélén áll Magyarország legidősebb szelídgesztenyefája. A több mint fél évezredes matuzsálemre mindig is büszkék voltak a helyiek, gondosan ápolt környezete mellett egy présház áll, mintha csak őrizné az óriás nyugalmát. A helyi hagyomány szerint a fát maga Mátyás király ültette, amit történelmi adatok is alátámasztanak. A király 1476-ban engedélyezte, hogy a közeli Egervár romjai helyén új vár épüljön, amely 1489-re el is készült. A legenda úgy tartja, Mátyás álruhában megszállt Nagykutason, a Kalamár fogadóban – s ekkor kerülhetett földbe a gesztenyecsemete.

A fa 1974 óta hivatalosan is védett, ezt tábla őrzi. 2001 óta a település tanúfája, melyet kopjafa jelez. Méretei tiszteletet parancsolóak: 840 centiméteres törzskerület, 4 méteres törzsátmérő, 25 méteres koronaátmérő és 16 méteres magasság teszi igazi élő emlékművé.

3. A pörbölyi Titán – Magyarország legszélesebb törzsű fája
A Móricz-Duna partján magasodik a pörbölyi Titán, egy hatalmas, csomoros fekete nyár, amely 2013 szeptembere óta hivatalosan is az ország legnagyobb kerületű fájaként szerepel a nyilvántartásban. Bár kora mindössze körülbelül száz évre tehető, sarjakból összenőtt törzse mellmagasságban több mint 12 métert ölel körbe – igazi óriás a hazai erdőkben.

A Titán megközelítése sem mindennapi élmény: az 55-ös útról letérve, a bajai Duna-híd lábánál álló Potyka csárdától indulva vághat neki az ember az útnak. A zöld nyárfalevél turistajelzést követve mintegy négy kilométeres sétával érhető el a természet eme különleges remekműve.

4. A bogdásai tölgy – a bortermés ősi védelmezője
Bogdása, az Ormánság szívében fekvő, alig kétszáz lelkes település is egy különleges tölgyfa otthona. A falu határában áll egy 250–300 éves kocsányos tölgy, amely szintén az ország legnagyobb példányai közé tartozik. Az impozáns fa Bátaszék fölött magasodik, s a helyi hagyomány szerint Orbán napján – május 25-én – borral kell megöntözni a törzsét, hogy bőséges szőlő- és bortermést hozzon a vidéknek. A szokás ma is él, erősítve a fa és a borvidék közötti szimbolikus kapcsolatot.

A 19. században Bogdása hírnevét még a betyárvilág legendás fogadója, a Becsali-csárda adta, ahol a legények egyetlen ajtóval Baranyából Somogyba, vagy éppen vissza menekülhettek a pandúrok elől. A csárda ma már a múlté, ám a tölgy ma is őrzi a falu emlékezetét – élő tanúként, amelyet több évszázad viharai sem tudtak megtörni.

5. A szőkedencsi hárs – hét évszázad élő tanúja
Szőkedencs temetődombján áll ez a különleges hársfa, amelynek korát 700 évre becsülik. Ha kicsit is utána számolunk, akkor már az Árpád-ház kihalásának idején is árnyékot adhatott, sőt, gyökerei talán még ennél is régebbi időkre nyúlnak vissza. A szorosan egymás mellett álló, hatalmas törzsek arról árulkodnak, hogy mindannyian egyetlen anyafa sarjai lehetnek. Ha így van, akkor az „ős” akár Szent István korában is itt zöldellt, sőt, elképzelhető, hogy még Árpád vezér idejét is megérte - írták róla az Év fája honlapján.

A szőkedencsi hárs hazánk egyik nevezetes famatuzsáleme, kevés ilyen idős és méretes példányról tudni. Érdekessége még, hogy a régi természetbúvárok – mint Kaán Károly, Rapaics Raymund vagy Balogh András – még nem említették írásaikban. Az újabb idők farajongói azonban már felfigyeltek rá. Tardy János „Magyarországi települések védett természeti értékei” című művében dendrológiai ritkaságként ír róla, míg Pósfai György személyesen is megmérte és bemérte a temetődombi óriást.

A temetődombi fa egy kislevelű hárs. A faj Európában, és azon belül Magyarországon is honos. Tölggyel, gyertyánnal összefogva nagy területeket hódítottak meg, erdősítettek be a Dunántúlon és az Alföldön is. Ahogy írják róla, a kislevelű hárs nem a dombságok, inkább a hegyvidékek növénye, de az ilyen szőkedencsi, meszes talaj igen kedvére való, ahol nagy kort képes megélni. A fa ma is remek állapotban van. Gyökere ép, egészséges, erősen tartja, és gazdagon táplálja a fát.

Koronája hatalmas és csodálatos. Szép ágrendszere csodálói lábai elé hajlik. Egészséges, zöld lombköpönyege a földet súrolja, mint királyok palástja. Ennek a hársnak, és reméljük, a többi hazai famatuzsálemnek is még sok ideje van hátra!

• fa
• természetvédelem
• matuzsálem