Az angol labdarúgó másodosztályban a feljutásért küzdő Leeds United fogadta az Aston Villa csapatát. A házigazda együttes a második félidőben úgy lőtt gólt, hogy egy játékos a földön feküdt, és a vendégek az ilyenkor szokásos módon reagáltak. Megálltak, várva, hogy rúgják ki a labdát. Az exlex helyzetben született a feltörekvő csapat gólja. Az egyébként érvényes találat után joggal háborodott fel az ellenfél, a Villa játékosai durván nekiestek a szokásjogot semmibe vevő gólszerzőnek, elszabadultak az indulatok. A lényeg azonban ezután következett. A méltánytalanul előnyt szerző csapat menedzsere, Marcelo Bielsa arra kérte együttesét – és ezt a játékvezetővel is tudatta –, hogy a középkezdésből engedjék gólt lőni az Aston Villát. Így is történt. Az már szinte lényegtelen, hogy a végeredmény 1-1 lett, és feltehetően velem együtt vannak, akik nem követik a Leeds United másodosztályú csapat tündöklését vagy bukását. De ez a történet megragadott, és továbbgondolásra késztetett. A sportszerűség, a szabálykövetés és az egyenlő esélyek nélkülözhetetlenek életünkben, a fair play teszi értékessé a győzelmet és tisztességessé a sikert. Átverni, eltiporni, megalázni az ellenfelet szigorúan tilos, és ha ezt valaki mégis megteszi, nekünk, a közösségnek kell helyrehozni a dolgot. Sportpályán és azon kívül.