A hamis ősz az, amikor a természet őszre jellemző jeleket produkál aszály vagy hőhullám miatt. Sok helyen a fák idén már júliusban elkezdték ledobni a leveleiket, hogy csökkentsék a vízvesztést. A jelenség az elvileg csapadékosabb hegyvidékeinket is érinti, az északon és magasan fekvő Kékes erdőrezervátumban sincs már levél az ősfák csúcsain. Meteorológussal, ökológussal és kertészmérnökkel jártuk körbe a témát.

Mivel sokat járok a Tabánba és a Gellért-hegyre kutyát sétáltatni, már július elején feltűnt, hogy az idősebb fák levelei össze vannak pöndörödve, kicsivel később a falevelek szélei elkezdtek sárgulni, barnulni. Július végére egy-egy séta már olyan hangulatú volt, mintha ősz lenne, bokáig jártunk a lehullott falevelek között Fickóval. Még javában tombolt a kánikula, a 38 fokos hőség felforrósította a járdákat, ezért csak késő este indulhattunk el szokásos köreinkre – a fényviszonyok így tovább fokozták az őszi érzeteket.

Júliusi hamis ősz

Ezzel párhuzamosan vettem észre azt is, hogy a Naphegyen „örökbe fogadott” két fiatal nyugati platánfám levelei is elkezdtek sárgulni, hiába locsoltam rájuk hétről hétre több mint 50-50 liter vizet. Miután jó néhány önkéntes locsolóhoz hasonlóan augusztus közepére én is azt tapasztaltam, hogy hiába az öntözés, az egyik fám gyakorlatilag az összes levelét lehullatta, és a másik sem nézett ki sokkal jobban, elég bosszús lettem, mert úgy éreztem, hiábavaló a munkám.

Elkezdtem ezért utánajárni, mi okozza azt a jelenséget, hogy a locsolt, fiatal fák az idősebb, mélyebb gyökérzetük miatt a természetre, azaz az esőre bízott fákhoz hasonlóan még bőven az ősz beállta előtt lehullatják a leveleiket.

A jelenség népi elnevezése a hamis ősz, az Időkép meteorológusa, Hermann Dóra szerint ezt a fogalmat általában akkor használják, amikor a természet őszre jellemző jeleket produkál, például sárgulnak, hullanak a levelek, illetve nyugalmi állapotba vonulnak a növények, de mindez nyáron történik, általában szélsőséges aszály vagy hőhullám hatására.

„A hivatalos ökológiai vagy botanikai meghatározás erre a jelenségre a stresszindukált lombhullás vagy aszály miatti levélhullás, ami a növények védekező mechanizmusa, így csökkentik a vízvesztést, vagyis a párologtatást, amikor nincs elegendő nedvesség a talajban. A levélfelület csökkentésével a fák minimalizálják a párologtatást, így próbálják túlélni a kedvezőtlen körülményeket.”

Hermann Dóra szerint a jelenséggel az Időkép meteorológusai is találkoztak az idei nyáron elsősorban a fővárosban, illetve az ország középső részén, itt hullott ugyanis a legkevesebb csapadék, az ország csapadékosabb északkeleti és nyugati régiói szerencsésebb helyzetben vannak.

A főváros az ország középső részéhez hasonlóan valóban többször és hosszú időre került a nagyfokú-súlyos aszály állapotába az idei nyáron, bár a 2022-es aszály szerencsére itt sem tért vissza. A HungaroMet legfrissebb, augusztus végi jelentése szerint az országban 73–188 mm csapadék hiányzott a talaj felső, egyméteres rétegéből (1 mm csapadék 1 négyzetméteren 1 liter víznek felel meg). Ahogy a térképen is látszik, Budapest kiemelkedően rossz helyzetben van, átlagosan 162 mm, tehát 162 liter víz hiányzott a talajból a hétvégi viharok előtt.

A főváros teljes egésze érintett

Dezsényi Péter, a BKM Főkert divíziójának főigazgatója szerint ők is tapasztalták a hamis ősz jelenségét a városban. Mint mondta, ennek az az oka, hogy hiába volt a március az átlagosnál esősebb, júniusban – amely a legcsapadékosabb hónapunk lenne – alig 5–10 mm eső esett a fővárosban és környékén. A július kicsit hűvösebb és nedvesebb volt, de a csapadék eloszlása egyenetlen volt, a hirtelen lezúduló zivatarok jelentős része pedig nem jutott el a talaj mélyebb rétegeibe.

 „Vannak olyan fővárosi területek, ahol 40-50 napja nem hullott érdemi csapadék, ezért az idei nyár előrehaladtával egyre nagyobb számban vonultak a budapesti fák kényszernyugalomba.

A főváros teljes egésze érintett, de különösen a pesti oldal belső, déli és keleti kerületei, valamint a budai oldalon a Gellért-hegy keleti és déli lejtője – itt nagyon látványos a jelenség, sajnos sok fa el is pusztult az elmúlt években.”

Szerinte érdemes különbséget kell tenni a városi fasorok, illetve a parki környezetben álló fák, facsoportok között. A parki fák ugyanis jóval védettebbek, jobb környezetben helyezkednek el, így azoknál a hamis ősz jelensége is később vagy egyáltalán nem jelentkezik. A városi fasorok fái már sokkal mostohább körülményeknek vannak kitéve, még a gondos és periodikus fenntartás ellenére is. „Óriási probléma a légköri aszály, amely minden lehetséges módon és irányból támadja a fát. A kiszárított talaj sem lesz képes a megfelelő mértékű nedvesség-, hőmérséklet- és tápanyag-raktározásra.”

A Főkert vezetője szerint a különálló, burkolatban kialakított fahelyekben élő fák esetében a legrosszabb a helyzet, ahol a csapadék zöme el sem jut a talajba, a legnagyobb mértékű lombszáradás ezeknél a fáknál jelentkezik. „Az ilyen városias, túlburkolt felületek jelentősen visszaverik a hőt, ami közvetlenül is károsítja a lombfelületet. Emellett a szűk gyökérzóna, a tömörödött, rossz minőségű talaj, a mechanikai sérülések (például a közműépítések gyökérkárosító hatása) is nehezítik a védekezést az aszály ellen – és ahogy a fák párologtató kapacitása csökken, úgy fokozódik a stressz.”

Azt mondja, hogy azokon a helyeken, ahol összefüggő, széles zöldsáv és a fákat támogató, talajjavító, vízmegtartást segítő összefüggő természetes gyep-, évelő- vagy cserjefelület áll rendelkezésre (például Kerepesi út), vagy a felszín és a burkolatok alatt kiterjedt, jó minőségű, szerkezeti talajból kialakított gyökérzóna és automata öntözés található (például Blaha Lujza tér), a fák sokkal jobb állapotban vannak, sokkal ellenállóbbak a szélsőséges aszállyal szemben, még a belvárosban is.

A hamis ősz jelensége a kertészmérnök szerint azonban még annál is riasztóbb, mint amiről az Időkép meteorológusa beszélt, „a hamis ősz során nemcsak a száraz, de a zöld leveleit is ledobja a fa, mivel úgy ítéli meg, hogy a táplálék előállításáért felelős levélfelület további megtartása több vizet, cukrot és tápanyagot használna el, mint amennyit fel tudna még halmozni az év hátralévő részében. Ezáltal azonban értékes tartalékokat veszít, hiszen a klorofill, cukor és más tápanyagok kivonása nem történik meg a levelekből úgy, mint az ősz végi lombhullást megelőzően.

Ez azt is jelenti, hogy a tavaszt sokkal kevesebb tartalékkal kell elindítaniuk ezeknek a fáknak. A kevés tartalék a következő évben még nagyobb sebezhetőséget jelent majd az időjárással és a kórokozókkal szemben.”

A hamis ősz nem válogat

A Főkert tapasztalatai szerint leginkább a fiatal fák vannak kitéve az aszálynak, mivel gyökérzetük nem hatol még olyan mélyre, hogy hasznosítsák a mélyebb rétegek vízkészleteit. A hamis ősz azonban nem válogat az idősebb fák között sem,

„főként a hársak, juharok, nyírek és vadgesztenyék a leginkább kitett fajok, de rajtuk kívül minden más fafaj is megszenvedi az aszályos időszakokat. Még az invazív akác vagy a bálványfa is. A speciálisan nedvesebb körülményeket kedvelő fajok, mint például az éger, a nyár és a fűz pedig elpusztulhatnak, amennyiben nincs mód és lehetőség az öntözésre.”

A fentieken túl az Időkép meteorológusa szerint különösen érzékenyek még az extrém szárazságra a sekély gyökerű fajok közül a kőrisek, és az olyan őshonos lombhullató fajok, amelyek kevésbé alkalmazkodtak a szélsőséges szárazsághoz, mint például a bükk és a gyertyán. Hermann Dóra szerint „alapvetően az erdei fáknál a bükk különösen érzékeny arra, ha meleg van és kevés a csapadék. Ezért is tolódik fel egyre jobban a bükkös a hegyek csúcsa felé.”

A bükkös miatti aggodalmakat osztja Horváth Ferenc, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársa is, aki nemrégiben arról írt az Erdőrezervátum oldalára, hogy a hamis ősz szindrómáit mutatta a Kékes Erdőrezervátum bükkösőserdő-maradványa, ami egyébként „kedvező klimatikus helyzetben van, vagy inkább csak volt – egyre gyakrabban él át forró, nyári heteket, hónapokat. A talajban sincs cseppnyi nedvesség, a hegyoldalban szokásos források, vízfolyások és szivárgások is kiszáradtak.”

Az erdőökológus augusztus 20-a után járt a Kékes Erdőrezervátumban, ahol azt tapasztalta, hogy a faóriások jelentős része már lombtalan volt, és volt, amelyik a csúcsszáradás jeleit mutatta. A rendkívüli aszály által legsebezhetőbb a felső lombkoronaszint volt, az alsóbb szintek és az újulat kedvezőbb állapotban voltak, de a kényszerű és túl korai lombvesztés egyértelműen látszott, az aszálystressz nem kímélte őket sem. A lombvesztés pedig már sok fiatal fánál is nyilvánvaló volt. Az aszály azonban nemcsak a száraz falevelekben mutatkozott meg, hanem abban is, hogy a kutató makktermést egyáltalán nem látott.

„A korai lombvesztés következtében már augusztusban vastag, idei avartakaró alakult ki a lehullott falevelekből. Az elszáradt levelek mellett sok levél még zölden hullott le az aszály és a fák önvédelmi vészreakciója következtében. A hamis ősz kifejezés helyett kifejezőbb lenne az öncsonkító lombhullás.”

Horváth Ferenc a Telexnek azt mondta, hogy a Kékesen augusztusban alakult ki ez a helyzet, „az erdőrezervátum termőhelyére ugyan általánosságban jellemző a kedvezően hűvös, csapadékos bükkös klíma. Idén azonban alig volt hó, ellenben hosszú és forró nyár köszöntött be. A Kékes-gerinc északi oldalában a Sor-kövek alatti sziklás, nagyon kőtörmelékes, sekély váztalaj idén csak igen kevés nedvességet tudott tartalékolni. Nem csoda, hogy a kiszáradt váztalaj és a légköri aszály hatására a bükkfák egy része vészreakcióval, kényszerű lombvesztéssel reagált.”

Az erdőökológus szerint azonban nem egyedül a Kékesen okoz a hamis ősz problémákat, „az utóbbi években egyre többször, egyre gyakrabban tapasztaljuk olyan erdőkben, amelyek szélsőségesen száraz, vagy könnyen kiszáradó termőhelyen állnak. Ezen a nyáron a vértesi Juhdöglő-völgy Erdőrezervátumban láttunk több, mostanában kiszáradt bükkfát, tavaly pedig a Kis-Szénás Erdőrezervátumban. Mindkét területen a talaj nagyon sekély, a napsugárzás melegítő, szárító hatásának fokozottabban kiszolgáltatott, erre a sekély gyökérzetű bükk különösen érzékeny. Legutóbb 2022-ben volt durva nyári aszály, ennek hatása jelent meg a vértesi és budai-hegységi kiszáradásokban.”

A kutató azt mondta, hogy a cser és a dombvidéki tölgyek lombozata – különösen a molyhos tölgyé – sokkal szárazságtűrőbb, de szélsőséges helyzetben a tölgyek lombja is képes korábban elszáradni, de az elsárgult lomb még sokáig fennmarad a fákon. Az ICP Forests európai projekt keretében a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézete minden évben monitorozza az erdők egészségi állapotát. Ezek egyik legjelentősebb mutatója az augusztusi levélvesztés mértékének becslése közel 100 reprezentatív területen az országban: a monitorozás 2012 óta egyre romló állapotokat mutat, amelyek az aszályos években súlyosabbak.

Ugyanakkor Horváth Ferenc szerint „a fák pusztulása – az erdő öngyérülése – természetes folyamat, amely évente az öreg fák 1 százalékát vagy inkább kevesebbet szokott érinteni. A korai lombvesztés nem feltétlenül okoz pusztulást, de ha ennek gyakorisága megnő és súlyosabbá válik, akkor a halálozási arány könnyen meghaladhatja az 1 százalékot.”

Mi az az erdőrezervátum?

Az erdőrezervátum védett erdőterület, fokozottan védett magterületből és védett védőzónából áll. A magterületen minden közvetlen emberi tevékenységet – elsősorban az erdőgazdálkodást – végérvényesen beszüntetnek annak érdekében, hogy az erdő természetes folyamatai zavartalanul és hosszú távon érvényre juthassanak és azok megismerhetővé, tanulmányozhatóvá váljanak. Magyarországon jelenleg 63 erdőrezervátum van, amelyek közül eddig 54-et emeltek ki fokozottan védett erdőrezervátummá.

Horváth Ferenc erdőökológus szerint az Erdőrezervátum-kutatás keretében évente 5-8 erdőrezervátum magterületét méri fel az Ökológiai Kutatóközpont a Soproni Egyetem munkatársaival együttműködve. A területeket 10-20 évente tervezik ismételten felmérni, hogy megismerjék az erdőgazdálkodás alól kivont természetes erdők működését. A kutatás során a faállományt, az újulati és cserjeszintet, valamint a lágyszárú növényzetet és a termőhelyet vizsgálják.

Ha ez így megy tovább, elbúcsúzhatunk a bükktől és a tölgytől

Az Időkép adatai szerint hamis ősz az elmúlt 20 évben többször is előfordult Magyarországon:

2023-ban is voltak lokális aszályos időszakok, de nem mindenhol alakult ki ilyen drámai levélhullás, mint az idén.
2022 nyara kiemelkedően száraz és forró volt, több helyen már júliusban sárgultak és hullottak a levelek.
2018 szintén aszályos év volt, ami hamis ősszel járt.
2015-ben az aszály miatt az Alföldön és Dunántúlon is megfigyeltek lombhullást.
2007-ben szinte az egész országban megfigyelhető volt a jelenség, már július végén. Ekkor egy hosszan tartó, intenzív hőhullám és aszályos időszak sújtotta az országot, a hőmérséklet napokon keresztül több helyen meghaladta a 40 fokot – a legmelegebb is ekkor volt Magyarország történetében a mérések kezdete óta: július 20-án Kiskunhalason 41,9 fokot mértek.
Az Időkép meteorológusa szerint „sajnos a klímamodellek és meteorológiai előrejelzések alapján a nyári hőhullámok és aszályok intenzitása és gyakorisága növekszik Közép-Európában.

Az éghajlatváltozás hatására a vegetációs időszak megnyúlik, de közben a vízellátottság romlik. Ezért a fák előrehozott levélhullása, vagyis a stresszreakcióként történő lombhullás gyakoribb jelenség lehet a következő évtizedekben.”

Horváth Ferenc hozzáteszi, hogy „az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 1988-as megalapítása óta rengeteg tudást halmozott fel a tudomány a klímaváltozásról. Számos ajánlás is született a politika felé, mindezek ellenére az üvegházhatású gázok koncentrációja továbbra is töretlenül emelkedik. A klímaváltozást megelőzni nem sikerült. Inkább az a kérdés, hogy hogyan fogjuk ezt kibírni és hogyan tudunk valamelyest alkalmazkodni?”

Az aggodalmakat osztják az ELTE Meteorológiai Tanszékének kutatói. Kis Anna, Szabó Péter és Pongrácz Rita nemrégiben a Másfélfokon publikált tanulmányukban azt írták, hogy a klímamodellek szerint a következő évtizedekben általánosságban szárazabb nyarak várhatnak ránk, ennek számos negatív következménye lehet.

Mint írták, „ha az üvegházgáz-kibocsátás a jelenlegi ütemben folytatódik, akkor a 2061–2080-as időszakban megjelenik az eddig egyáltalán nem jellemző, legmelegebb és legszárazabb kategória, a sztyepp az Alföld középső és déli részein, és ez még tovább nő (kb. kétszeresére) a század végére.

Várhatóan a korábban kocsánytalan tölgyes, illetve cseres területeket is felváltja az erdős sztyepp kategóriája. A legtöbb csapadékot igénylő és leghűvösebb viszonyokat kedvelő bükkös valószínűsíthetően teljesen kiszorul az országból, és a gyertyános-tölgyes is csak elvétve lesz megtalálható Magyarországon a szimulációk átlaga szerint.”

Annak érdekében, hogy ezt elkerüljük, a kibocsátás-csökkentés mellett fontos lenne megváltoztatni a tájhasználati szokásainkat. Horváth Ferenc szerint ezt a vízmegtartó élőhelyek előnyben részesítésével és helyreállításával, valamint egy klimatikusan is fenntarthatóbb erdőgazdálkodás erősítésével, például az örökerdő-gazdálkodás vagy a természetvédelmi erdőkezelések és a természetes folyamatok erősítésével érhetnénk el, szemben a vágásos, zárt erdőgazdálkodás hagyományos megoldásaival. De van, ahol szükséges lehet aszálytűrőbb fafajokra, vagy akár erdőtípusokra is átállni, egy óvatos és fokozatos cserével.

• éghajlatváltozás
• ősz
• aszály
• vízvesztés