Nincs egészségügyi, oktatási, vagy kulturális minisztérium, van viszont sokat szereplő családokért felelős tárca nélküliminiszter, vagyis a figyelem garantált. Bár sokan kétkednek a jogszabályalapú családtervezésben, még korai erről pro-vagy kontra véleményt mondani, a következmény évek múltán lesz látható. De mi van a mai tizen-huszonéves korosztállyal? A jövőt képviselő generációkkal, akik rövidesen a munkaerőpiacra lépnek be, átveszik a stafétát. Már ma katasztrofális helyzetről számolnak be a szakemberek. Hatalmas elvárások, nulla tapasztalat, sokszor kevés, vagy nem létező tudás. Egy hatszáz főt foglalkoztató cég egyébként családanyaként is helytálló HR-vezetője foglalta össze a képet. Túl sok mindent megkap a gyerek, a családban sokszor erőn felül finanszírozzák, nincs feladata, saját kötelessége, legyen szó szobája rendben tartásáról, a kutya etetéséről, bármi másról. Miközben a virtuális világ folyamatos jelenlétet igényel, programok, állandó mozgás, készenlét jellemzi az életüket. Ezt a generációt próbálják a gépek mellé állítani napi nyolc órában azzal az elvárással, hogy maximumot teljesítsen, érdekelje a munkája. Nagyon ritkán sikerül. Ezért is kellene családügy apropóján a pénz helyett néha másról is beszélni.