A megújuló energiákból előállítható villamos energia egyik legkomolyabb problémája, hogy azok nem állnak állandóan rendelkezésre, napenergiából csak nappal, szélenergiából csak szeles időben termelhetünk elektromos áramot. Áramra azonban éjjel-nappal szükségünk van, így amikor van lehetőség a termelésre, az abból maradó többletet mindenképpen érdemes eltárolni. 

Az elektromos energia eltárolásának természetesen a legkézenfekvőbb módja az akkumulátorok felhasználása, hiszen ezekbe közvetlenül „pumpálható” villamos áram és az energia kivétele sem bonyolult és nehézkes feladat. A probléma azonban az, hogy elképesztő mennyiségű akkumulátorra lenne szüksége a világnak ahhoz, hogy teljesen ki lehessen váltani megújuló energiaforrásokkal a fosszilis erőműveket, így igen komoly kutatások folynak annak érdekében, hogy az akkumulátorokon túl minél több megoldást találjanak az energiatárolásra.

Az energiatárolást nem minden esetben kell direkt villamos energia tárolással elvégezni, működő módszer lehet az is, ha a villamos energiát valamilyen másik energia előállítására használjuk, majd abból újra villamos energiát hozunk létre. Gyakorlatilag ilyen lehet a hidrogén alapú energiatárolás is, bár hozzá kell tennünk, hogy a hidrogén előállítása nem csak tisztán zöld villamos energiával történő elektrolízissel, hanem kémiai úton is elvégezhető, így önmagában a hidrogén, mint energiatárolási eszköz nem feltétlenül jelenti azt, hogy teljesen zöld lenne.
Másik megoldás lehet, ha az energiát valamilyen másik módszerrel tároljuk, ami akár lehet sűrített levegő is. Erre láttunk már megvalósult példát, hiszen nemrégiben Izraelben épült egy 250 kW teljesítményű, 1 MWh kapacitású sűrített levegős energiatároló.

 

Az energiatárolás problémáját azonban nem lehet megoldani kis teljesítményű eszközökkel, így más utakat is keresni kell.

A Julian Hunt által vezetett, az IIASA (International Institute for Applied Sytems Analysis) által végzett kutatásban egy olyan módszert dolgoztak ki, illetve vizsgálnak, amely gyakorlatilag a villanymotorral a magasba emelt betonkockákban tárolt helyzeti energia ötletének inverze, vízre adaptálva – hiszen szabad vízterületünk sokkal több van, mint szabad földterület.

Az ötlet lényege, hogy a szélerőművek termelési csúcsain a „fölösleges” villamos energiával villanymotorokat működtetnek, amelyek gázzal (pl. levegővel) teli ballonokat, tartályokat húznak a tengerek vagy óceánok mélyére, ezzel tulajdonképpen helyzeti energiát eltárolva. Szélcsend esetén, vagy amikor más okból szükség van az energiára, a ballonok rögzítését kioldják, a felhajtóerő pedig elkezdi végezni a dolgát: felfelé tolja a tartályokat, amelyek villamos generátorokat hajtanak meg.

A megoldás előnye az IIASA kutatási anyaga szerint az, hogy jóval alacsonyabb költséggel lehet ilyen energiatárolás megvalósítani, mint ha akkumulátorokkal tennénk mindezt, hiszen míg az akkus energiatárolók fajlagos beruházási költsége 150 amerikai dollár MWh-nként, a felhajtóerőn alapuló tárolók 50-100 dollár/MWh költséggel telepíthetők, ráadásul igen nagy kapacitással.

• energiatárolás
• energiatároló
• tenger