Valószínűleg jobban is, mint mi, tekintve, hogy neki épp ez a szakterülete. Az viszont, hogy unalmas, nem jelenti azt, hogy ne lenne fontos: Hans Rosling svéd orvos, a fia, Ola és a felesége, Anna Rosling Rönnlund az ENSZ, a WHO és több más világszervezet adatai alapján épp arra hívják fel a figyelmet Tények (Factfulness) című könyvükben, hogy hiába lenne egyszerű tájékozódni a világ helyzetéről, a legtöbben tényként fogadunk el több olyan tévedést is, amely alapvetően befolyásolja az életről alkotott elképzeléseinket. Rosling hétfő délután először szűkebb körben tartott egy rövidebb előadást a Budapest School tanárainak, majd a Corvinus Egyetemen bárkinek, akit érdekelt és regisztrált az eseményre.

Fogalmunk sincs, milyen szegénynek lenni, ha pedig kultúrsokk ér bennünket, az nem azért van, mert elutaztunk valahova Afrikába, a velünk egy vagyoni helyzetben lévők ugyanis nagyjából ugyanúgy élnek, mint mi. Lehet, hogy vannak különbségek, de a Dollar Street nevű kezdeményezés, amely szintén a Gapminderen fut (ezt Rosling felesége, Anna Rönnlund találta ki), képeket gyűjt a világ minden tájáról, így virtuálisan beletúrhatunk mások fiókjába. A legszegényebbek nagyjából ugyanazzal gazdálkodnak attól függetlenül, hogy hol élnek – a Rosling szóhasználatában gazdagok pedig nagyjából mindenhol ugyanúgy az Ikeában vesznek ágyat, vagy legalábbis nagyon hasonló komfortszinten élnek. Ennek jegyében megtörtént az, amiről korábban nem hittem volna, hogy valaha megtörténhet velem: egy egész előadónyi emberrel együtt megtekinthettem videón, ahogy Bill Gates fogat mos.

És hogy miért jó nézni, ahogy Bill Gates fogat mos? Tulajdonképpen nem olyan jó nézni, de Rosling persze nem véletlenül mutogatja ezt a jelenetet, ugyanis nem ő az egyetlen, akit a Gapminderesek felvettek fogmosás közben – és minden vagyoni osztályban közös a műanyag fogkefe. Ez egyrészt azt jelenti, hogy valamiben a legtöbben hasonlítunk Bill Gates-re, másrészt azt, hogy csak a valódi nyomorban kénytelen valaki nélkülözni ezt a civilizációs áldást – a legtöbben a Földön pont ugyanazt a feltehetőleg Kínában gyártott kefét használjuk.

Az előadás fő üzenete persze az volt, hogy bár nem is gondolunk bele, a világ mégsem olyan szörnyű, mint amilyennek tűnik: eleve mindig is jellemző narratíva volt, hogy régen minden jobb volt, és ahogy régebben, ez most sem igaz. Rosling nem ígéri, hogy megváltoztatja az ember életét, csak azt kéri, hogy próbáljunk meg a tényekre koncentrálni, akkor is, ha természetes igényünk van az újdonságra és a drámára, emiatt pedig élénkebben élnek az emlékeink között is a negatív hírek.

 

• Ola Rosling
• előadás
• statisztika
• Factfulness