MENÜ
2022. május 29.
Magdolna
A cápák megmentője: a zöld lámpás

A cápák megmentője: a zöld lámpás

qubit.hu

Az eresztőhálós halászat legnagyobb áldozatai a cápák, a ráják, a tengeri teknősök.

Pofonegyszerű, de hatékonynak tűnő megoldással álltak elő az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) munkatársai az eresztőhálós halászat környezetpusztítása ellen: rájöttek, hogy a zöld színű ledlámpák használatával jelentősen csökkenthető a járulékos fogás mennyisége, ezzel pedig mérsékelhető a halászat természetkárosító hatása is.

A halászati eljárás egyik rákfenéje eddig az volt, hogy a hálóba olyan fajok példányai is belekeveredtek, amelyeknek kereskedelmi hasznuk nincs vagy akár védettek is, ennek ellenére elpusztultak. Az eresztőhálós halászat legnagyobb áldozatai a cápák, a ráják, a tengeri teknősök és gyakorlatilag bármi olyan állat, ami arra úszik, amerre kivetik a hálót. A fogásnak ez a része általában kevésbé érdekli a halászokat, mert üzleti hasznot nem várhatnak tőle, de súlyos veszélyt jelent például a veszélyeztetett pörölyfejű cápák populációjára. Az így kifogott állatok gyakran elpusztulnak, mire kiemelik a fogást a vízből, a tetemeket pedig a tengerbe dobják.

Eresztőhálóval többek között tőkehalat, lazacot, heringet és tengeri sügért és tonhalat szokás fogni, és annak ellenére, hogy a környezetvédők évek óta panaszkodnak rá, a módszer az egész világon elterjedt. Az eresztőháló a cápák mellett nem kíméli a delfineket és a bálnákat sem, a védelmükben eddig regionális vagy szezonális tiltásokat hoztak az adott vizeket felügyelő hatóságok, de akadt olyan hely is, ahol mindenestül betiltották a nagy eresztőhálók használatát.

A zöld lámpás

A mostani kutatásban tíz méterenként egy-egy zöld ledes lámpát helyeztek el a háló szélein, ezzel pedig 63 százalékkal sikerült csökkenteni a járulékos fogás mennyiségét. A lámpával felszerelt hálókban 95 százalékkal kevesebb cápát és ráját találtak, mint a hétköznapi halászfelszerelésben, az így kifogott Humboldt-kalmárok mennyisége pedi 81 százalékkal csökkent.

Annak ellenére, hogy a kutatók eredetileg a tengeri teknősök megmentésére találták ki a módszert, itt már nem vált be olyan fényesen: ezekből az állatokból csak 51 százalékkal kevesebb került a hálóba, mint máskülönben. Ettől függetlenül az eljárás működik, sőt, a kivilágított hálók a jelek szerint nem is riasztják el azokat a halakat, amiért a halászok indultak: a mostani vizsgálatot a Kaliforniai-öbölben folytatták, ahol sügért és laposhalat akartak fogni, ennek a zsákmánynak a mennyisége pedig nem csökkent a zöld fénytől. Az egyik vizsgált fogásnál még emelkedett is, de ezt a kutatók is javarészt a szerencsének tulajdonították.

John Wang, a tanulmány egyik szerzője szerint az eljárással a halászok is profitálnak, így remélhető, hogy a módszer az egész világon elterjedhet. A mostani mérések szerint a hajó legénysége 57 százalékkal kevesebb időt töltött a háló kiürítésével és kibogozásával, mint világítás nélkül (a kevesebb járulékos fogás kevesebb macerát és válogatást is jelent), ezzel pedig a halászok időt takarítanak meg, ami még jövedelmezőbbé is teheti a vállalkozásukat. A hálók kivilágítása ráadásul nem is olyan drága, egy merítőháló fellámpásozása 140 dollárba kerül, de ha elterjed a módszer, napelemes megoldásokkal hosszabb távon csökkenteni lehet a költségeit is.