Napi kilenc perc és közel egy teljes nap. Ezt a két szélsőséget jelezte az a kutatás, melyben a 8-15 éves iskolások telefonhasználati szokásait szerteágazóan igyekeztek feltárni. Röviden arra keresték a választ: mit jelent az okostelefon a gyermekek életében? Az eredmény: átlagosan napi négy órán keresztül meresztik szemüket a telefon képernyőjére, és ennek a hihetetlenül hosszú időnek a nagy részét a közösségi média foglalja el. Teljesen mindegy, hogy TikTok, You Tube, netán az inkább idősebbek kedvencének számító Instagram vagy Facebook a befutó, ébrenlétük jó részét egy virtuális közegben élik. Válogatás nélküli információ- vagy ingeráradat, ami a sokatpróbált idősebb generációt is próbára teszi, vagy minimum az értelmezés nehézségeivel szembesíti. De vajon az okos és újat mondó, fejlesztő és szórakoztató filmek, képek, szövegek áradatától hogyan különböztethetők meg a jóindulatúan is zagyvaságnak minősíthető dolgok? Ki mondja meg, hogy ez nem így van, legalábbis kételkedj? Ez még az idősebb generációnak sem könnyű. Vissza lehet-e csalogatni a mai iskolásokat (és szüleiket) a virtuális létből, és ha igen, hol a határ? Közeleg a vakáció, ha valakinek jó ötlete van, szívesen megosztom. Írásban, az újságban.