Az egyetlen jármű – távolsági közlekedésben –, ami közösségi teret képez.

Az egyetlen jármű, ahol igazán elmélyülten lehet dolgozni, olvasni, gondolkodni.

Az egyetlen, amelynek ablakából tájakban, városokban gyönyörködhetünk.

Az egyedüli, ami reggelizőhelyként, vendéglőként is tud funkcionálni.

A jármű, az egyedüli, ahol menet közben fel-alá sétálgathat (a magamfajta) örök nyugtalan emberi lény (tornászgatni is szoktam rajta).

Az éjszakai vonat az egyedüli, amely képes álomba ringatni….

Egymás után jönnek a bejelentések: Közép-Európa – az e téren roppant elmaradott, a versenyben részt vállalni nem hajlandó saját hazánk kivételével – félelmetes kiterjedésű, egyre gyorsabb pályás vasúti indító és fogadó hálózat kiépítésén fáradozik. „Night train from Vienna to Warsaw” olvasom a New York Times-ban.

A mérvadó, befolyásos brit hírportálok ugyanakkor arról tájékoztatnak, hogy Londont mindjárt tucatnyi éjjeli „kapszulajárat” fogja összekötni Olaszországgal, Ausztriával, Berlinnel, Varsóval, Svájccal. Eközben Itálián belül szintén felturbózzák a jövő- és fiatalságorientált „pot” (kapszulás) hálókocsis vonatok sűrűségét az Alpok, Milánó, illetve Szicília között. Spanyolország meg lassan, de biztosan Európa legkorszerűbb, leggyorsabb éjjel-nappali belső vasúti szisztémáját építette ki. Franciaország még tartja magát az élvonalban, közben élre tör Ausztria, ami a jelek szerint a legfantasztikusabb megújulási készségről tesz tanúbizonyságot az éjjeli vonatozásban. Skandinávia vasúti világa már virágzik megint.

Míg a mi Magyarországunk a Budapest–Belgrád vonalra fókuszál Kínát maga mögött tudva, pénzt és energiát nem kímélve, addig az osztrákokat – ahogy a svájciakat, a cseheket, a lengyeleket, a spanyolokat, skandinávokat se – nem holmi geopolitikai, nemzetgazdasági-energetikai stratégiai megfontolások érdeklik a vasútfejlesztésben, … hanem a „józan paraszti ész” és a jobb, élhetőbb emberi létezés, mind hasznosabb időtöltés.

• vasút
• vonat
• szállítmányozás