MENÜ
2020. május 28.
Emil, Csanád
Válasz a klímaváltozásra: a jó élet mentheti meg a bolygót

Válasz a klímaváltozásra: a jó élet mentheti meg a bolygót

qubit.hu • fotó: urbanlegends.hu

Mi a legjobb, amit az átlagember tehet a klímaváltozás ellen?

A klímaváltozás ellen lehet és kell is harcolni, még ha most sürgetőbb problémák is kötik le a figyelmet. Egy új jelentésben brit kutatók rangsorolták, milyen életmód-változtatással érheti el a legnagyobb hatást, azaz csökkentheti leginkább karbonlábnyomát az egyszeri ember.

A Leedsi Egyetemen kutató szakemberek elemzése 6990 témába vágó tanulmány metaanalízisén alapul, és a közeljövőben jelenik meg az Environmental Research Letters folyóiratban, elfogadott kéziratként pedig itt olvasható. A tanulságok közé tartozik, hogy a vegán táplálkozásra való átállás és az újrahasznosítás sem csökkenti olyan mértékben a kibocsátást, mint amilyen jó a pr-juk.

A szerzők szerint a COVID-19-járvány kezelése megmutatta, hogy az emberek hajlandóak radikálisabb változásokat is elfogadni, ha szükségesnek ítélik őket, de a kormányok prioritási sorrendjét is újra kell gondolni úgy, hogy a klímaváltozás lelassítása foglalja el az első helyet.

Jó élet a bolygó keretei között

„Meg kellene állapodnunk abban, hogy fejenként mennyi szén-dioixidot bocsáthatunk ki, hogy a bolygó még elviselje. Utána pedig ezek között a keretek között kell jó életet kialakítanunk” – mondta Diana Ivanova, az egyetem fenntarthatósággal foglalkozó kutatója, a tanulmány vezető szerzője. Szerinte ehhez teljesen új felfogásra van szükség. „A tíz legjobb lehetőség máris itt van a kezünk ügyében, még vitatható és drága új technológiát sem kell fejleszteni hozzá.”

Ivanova szerint a kutatásuk rávilágít a problémakör mögött lévő súlyos egyenlőtlenségre, hiszen a tehetősek azok, akik tipikusan többet repülnek, nagyobb autóval járnak, és többet fogyasztanak. „Az egész világ elszenvedi a klímaváltozás következményeit, pedig nem az átlagember utazik repülővel rendszeresen, hanem egy kisebb csoport – és a repülést mégis aluladóztatják. Ez morális kérdés” – mondta a kutató.

A szerzők arra biztatják a lakosságot, hogy maguk is vegyék ki a részüket a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséből, és ezt a több ezer kutatásból leszűrt eredmény szerint az alábbi lépésekkel tehetik meg a leghatékonyabban.

  • Autómentes életmód: ez évente és személyenként átlagosan 2,04 tonna szén-dioxid-ekvivalenstől kímélné meg a légkört.
  • Elektromos autózás: 1,95 tonnával csökkentené egy személy átlagos éves szén-dioxid-kibocsátását.
  • Évi eggyel kevesebb repülőút messzi célpontra: évi mínusz 1,68 tonna CO2-ekvivalens személyenként.
  • Megújuló forrásból származó villamos energia használata.
  • Közösségi közlekedés használata.
  • A lakás energetikai korszerűsítése, szigetelése, ami átlagosan 0,895 tonna évi szén-dioxid-ekvivalenstől mentesítene személyenként.
  • Átállás vegán étkezésre: évi mínusz 0,8 tonna CO2-ekvivalens fejenként.
  • Átállás a hőszivattyús fűtésre.
  • A szennyező tűzhelyek helyett az energiahatékonyabb főzési lehetőségek használata.
  • Épületek fűtése egyéb megújuló forrásból származó energiával.

Ha az emberek az összes lehetőséget kihasználnák, az fejenként körülbelül 9 tonna szén-dioixid-ekvivalenstől mentesítené a légkört egy évben. A kibocsátás jelenlegi szintje háztartásonként az Egyesült Királyságban jelenleg körülbelül 10 tonna, az Egyesült Államokban pedig 17 tonna. Magyarországon a fejenkénti éves kibocsátás 2018-ban 5,7 tonna volt, az átlagos háztartás mérete pedig 2,4 fő volt a 2016-os mikrocenzus idején. A leedsi kutatók megállapításai mindenesetre sok tanulsággal szolgálhatnak, mivel itthon és a legtöbb volt szocialista országban a lakossági szektorban van a legnagyobb CO2-kibocsátás-csökkentési lehetőség.

Kevésbé hatékony klímabarát megoldások

A listán szereplő, leghatékonyabbnak bizonyult módszerek mellett további lehetőségei is vannak a lakosságnak, hogy klímabarátabbá tegye a létezését, de ezek kevesebb szén-dioxidot spórolnak meg. Ilyenek a zöld, azaz növénnyel borított tetők; a papír használatától való tartózkodás; a tartósabb árucikkek vásárlása; a tartósan lejjebb csavart termosztát; valamint az újrahasznosítás, ami a fentiekhez képest csekély, 0,01 tonnás kibocsátáscsökkentéssel jár évente és személyenként.

A kutatásban nem közreműködő Tommy Wiedmann fenntarthatósággal foglalkozó mérnök professzor szerint Ivanováék analízise értékes, de felróható neki, hogy kizárólag a karbonlábnyomot vizsgálta, és nem foglalkozik olyan járulékos környezeti hatásokkal, mint például a vízhiány, amelyet az akkumulátorokhoz szükséges lítium bányászata okoz.

A Green Alliance nevű zöld tanácsadó cég munkatársa, Libby Peake szerint nem szabad lebeszélni az embereket olyan szokásokról, mint az újrahasznosítás, amely a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése mellett lehetővé teszi, hogy kevesebb szemét keletkezzen, és kevesebb erőforrást pazaroljanak el. „Az okosabb tervezés lehetővé teszi, hogy az emberek kevesebb, de jobb minőségű árucikkeket vegyenek, és kisebb kibocsátású épületekben éljenek. Ezzel a pozitív hatással a jelen tanulmány nem feltétlenül számol.”