Tam_Bau
MENÜ
2023. június 8.
Medárd
Teljesen kiszolgáltatottá válhatnak az ellenzéki városok

Teljesen kiszolgáltatottá válhatnak az ellenzéki városok

g7.hu • fotó: gerce.hu

A kormányzati nagyberuházásokat nem fenyegeti forráshiány.

Ha nem tudnak megfeledkezni a munkáról, biztosan nem lesz kellemes karácsonya az önkormányzatok vezetőinek és dolgozóinak. Kormányfő miniszterelnök szombaton a Facebookon egy olyan bejelentést tett, amivel az összes 25 ezer főnél nagyobb település önkormányzatát teljesen a kormány jóindulatának szolgáltatja ki.

Ahogy megszokhattuk, egyelőre csak a nyilatkozat szövege ismert, a jogszabály szövege nem. De a lényeget mindenki érti: a tavaly óta többségében ellenzéki vezetésű nagyvárosi önkormányzatokat kilátástalan helyzetbe hozták a kis- és közepes vállalkozások (kkv) helyi iparűzési adója (hipa) felének elengedésével, ha nem kapnak masszív állami támogatást. A hipa adja ugyanis a települési önkormányzatok bevételeinek 32 százalékát – ez olvasható ki a települési önkormányzatok – az idei évre még a koronavírus-járvány előtt elfogadott – összesített költségvetéseiből*.

A hipa szerepe azonban annál is fontosabb, mint elsőre látszik, hiszen ez az egyetlen érdemi saját bevétel. A források 47 százaléka a kormánytól érkezik, a saját adóbevételek 40 százalékot tesznek ki, 9 százalék a működési bevétel – ilyen az óvodai étkezési díj vagy a könyvtár tagdíj -, amit a nyújtott szolgáltatásokra fordítanak. A bevételek maradéka a saját bevétel, ami tulajdonképpen a vagyon eladása.

Az adókon belül sincsen érdemi mozgástér: 79 százalék a hipa aránya, a vagyoni típusú adók 16 százalékot tesznek ki, ezek főleg az ingatlanokhoz kacsolódó adók. Az összesen 5 százalékot kitevő gépjárműadót elvette a kormány a koronavírusra hivatkozva, az idegenforgalmi adót az eltűnő turizmus vitte el. Ez utóbbit idén a kormány fizeti a szállásadók helyett, jövőre még nem tudni, mi lesz vele, de valószínűleg csak töredéke érkezik majd be. A nagyvárosokban a kieső parkolási díjak is érzékeny veszteséget okoznak, az évi összesen 20 milliárdból főként a budapesti belvárosi kerületekre jut jelentős összeg, ott ez akár 5-10 százaléka is lehet a bevételeknek.

Az önkormányzatok felől nézve mérsékelt engedménynek tűnik, hogy csak a kkv-knak engedik el a hipa-befizetés felét. Ez a Parragh László MKIK-vezető által kért teljes hipa-elengedéshez képest akár nagyon kedvezőnek is tűnhet, de ahogy korábbi cikkünkben bemutattuk, ez az elképzelés csak egy olyan kommunikációs eszköz volt, amivel a mostani, egyébként szintén óriási önkormányzati forráselvonást lehetett szondáztatni és szalonképesebbé tenni.

A kkv fogalmát miniszterelnök bejelentése nem tartalmazta, de ennek kereteit uniós és hazai jogszabályok határozzák meg. Az a cég tekinthető kkv-nak, amelynek 250 főnél kevesebb alkalmazottja van, és éves árbevétele nem éri el az 50 millió eurót, jelenleg a 18 milliárd forintot*.

Az összesen 836 ezer magyarországi vállalkozásból 9504 cég van, amelyik biztosan nem kkv. A kkv-k természetesen a bevételnek jóval kisebb részét adják, az összes vállalati bevétel 40,9 százalékát keresik meg ők. A hipa fizetése azonban nem az árbevételtől függ, annak alapját egy más módszertan alapján kell számolni (részletek a csillagra kattintva olvashatók)*.

Ezt az adóalapot nem lehet a statisztikai adatbázisokból megismerni, a leginkább azonban a vállalati hozzáadott érték áll ehhez közel. Ebből kiszámítva pedig az látható, hogy eddig a kkv-k fizették becslésünk szerint a hipa 56 százalékát.

A fizetési kötelezettségének felezése azt jelenti, hogy a települési önkormányzatok várhatóan 220 milliárd forintot, bevételük 9 százalékát bukják el.

Erre jön még, hogy a vállalatok idei árbevétele is csökkenni fog, emiatt az adó alapja és mértéke is. Ráadásul a hipa alapjának számítási sajátosságai miatt a hipa-bevétel jobban esik majd, mint amit önmagában a vállalatok várhatóan romló gazdálkodása, illetve a gazdaság általános visszaesése indokolna. (A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége országos szinten 150 milliárdra becsülte a kieső hipa-bevételt.)

A kormányzat nagyon jól látta, hogy a működésképtelenségét jelenti, ha a bevételek közel tizedét kivonják az önkormányzati rendszerből – most nem is számolva a bevételek egyébként is borítékolható visszaesésével. Ezért rögtön be is jelentették, hogy a 25 ezer fő alatti települések esetében támogatást ad az állam, a nagyobbak gazdálkodását pedig egyesével vizsgálják meg.

Összességében számításaink szerint a 220 milliárd forintos hipa-kedvezmény eleve egy olyan tétel, amit a kormányzat minden probléma nélkül át tudna vállalni teljes egészében. A 25 ezer fő alatti településekre ebből az összegből 61 milliárd forint jut. Ha erre jut forrás, illetve a kormány által érdemesnek tartott városok is még vélhetően sok 10 milliárdos támogatást kapnak, nehéz megindokolni, miért szelektíven válogatnak a települések között.

A vállalatoknak sem egy túl nagy kedvezmény ez egyébként, hiszen a 24 575 milliárd forintos árbevételük mellett ez 0,89 százalékos megtakarítást jelent, ennek pedig nem igazán van érdemi szerepe abban, hogy valakinek sikerül-e a nehéz helyzetet túlélni, avagy sem. Ráadásul nemcsak a rászoruló cégek kapják meg ezt a kedvezményt, hanem azok is, akiknek kifejezetten jól megy az üzlet.

Sokkal több értelme lenne a vállalatok célzott segítésének azon iparágakban, ahol emiatt a koronavírus-járvány miatt van szükség. Külön érdekes eleme az intézkedésnek, hogy a mostani-kormány a kkv-kat emlegetve végső soron ismét külföldi, főleg német nagyvállalatokat is támogat.

A kkv-k által előállított hozzáadott érték 28 százaléka ugyanis külföldi, főként német cégekhez köthető. A támogatás által érintett kkv kategóriába beletartozik elvileg* például a DHL Freight Magyarország Kft. vagy az MNB által megtévesztő magatartás miatt megbírságolt OVB pénzügyi tanácsadó cég is, amely tavaly 8,1 milliárd forintos árbevétel mellett 897 milliós profitot ért el. Ezek a példák jól mutatják, hogy ugyan jól hangzik, hogy a hazai kkv-k kapnak segítséget, de az adókedvezmény nem elhanyagolható része olyan cégekhez kerül, amelyeknek erre semmi szüksége.

A 2019-es eredményei alapján a Daimler buszkereskedő cége, az EvoBus, az Adidas magyarországi kereskedőcége, a láncfűrészeiről ismert Stihl, a garázskapukkal kereskedő Hörmann, az Alle és az Árkád bevásárlóközpontok üzemeltetője vagy éppen a Douglas parfüméria is megfelel a kkv létszám- és árbevétel-kategóriának. Így különösen fontos, hogy a törvény szövegében mit fognak végül kkv-nak tekinteni, mert furcsa lenne, ha a magyar önkormányzatok kvázi bedöntése külföldi nagyvállalatokat juttatna az eddig is jelentős profitok mellett további kedvezményekhez.

A nagyvárosoknak jobban fáj
A hipa csökkentése tehát a vállalatok segítése szempontjából egyáltalán nem tűnik egy észszerű és célszerű eszköznek ebben a formájában. Az ellenzéki vezetésű nagyvárosok ellehetetlenítésére azonban nagyon is eredményes módszer. A hipa kiesése ugyanis nem a kistelepüléseknek fog gondot okoz, hanem pont a nagyoknak.

Számításunk szerint a városok a bevételük több mint nyolcadát bukják el, míg a fővárosi önkormányzat közel az ötödét, 18 százalékát.

Magánál a fővárosi önkormányzatnál 2021-re a hipa-bevételek 20 százalékos visszaesésével számolnak.

Az iparűzési adó messze a fővárosi önkormányzat és a fővárosi kerületek gazdálkodásában a legfontosabb. A főként ellenzéki vezetésű főváros jár tehát a legrosszabbul minden iparűzési adót csökkentő intézkedéssel.

A különbségek is óriásiak: míg a fővárosnál a bevétel kétharmada, a kisebb falvakban alig 13 százaléka származik az iparűzési adóból. A falvak már így is háromnegyedében állami forrásokból működtek, ez most tovább fog nőni. Az önkormányzatok így még inkább a kormányzati segítségre és támogatásra szorulnak, egyre inkább elveszítik önállóságukat, működőképességük és fejlesztésük csakis attól függhet a jövőben, hogy milyen kapcsolatban állnak a kormánnyal a vezetőik.

A 25 ezer főnél kisebb 3 ezer önkormányzattal szemben csupán 69 olyan önkormányzat van, ahol ennél többen laknak. Tehát a kormány könnyen megvizsgálhatja ezeket, hogy melyikeket segíti, melyikeket nem. Váratlan és kellemes meglepetés lenne, ha ebben nem játszanának szerepet pártpolitikai szempontok.

Csődre ítélve?

A települések mozgásterét pedig teljesen ellehetetlenítik azzal, hogy 2021-ben tilos az adókat emelni, a kedvezményeket módosítani vagy újakat bevezetni. Sőt, még az önkormányzati szolgáltatásokért sem lehet több pénzt kérni jövőre. Így egyszerűen nem tudnak több pénzhez jutni az önkormányzatok, miközben a kormány bevételeik legalább tizedét elveszi.

Kérdés, hogy ez egyáltalán mennyire törvényes, hiszen ez a Fidesz által alkotott Alaptörvény szövegével ellentétben állónak tűnik. Ahogy az alkotmány 31. cikke fogalmaz:

A helyi önkormányzat a helyi közügyek intézése körében törvény keretei között (…) dönt a helyi adók fajtájáról és mértékéről.

Azt pedig igen nehézkes lenne a kormánynak észszerűen megindokolni, hogy miért éppen az önkormányzatokat kell sanyargatnia, ha szerinte több forrásra lenne szükség a gazdaságban. A KSH kimutatása szerint tavalyhoz viszonyítva 6,5 százalékkal nőttek a magyar állam bevételei annak ellenére, hogy az Európai Bizottság várakozása szerint 6,4 százalékkal fog esni idén a GDP. Jövőre pedig 4 százalékos bővülés várható, így mozgástere bőven lenne a kormánynak az önkormányzati gazdálkodás szétzilálása nélkül is.

Az ellenzéki települések még arra sem apellálhatnak, hogy a következő két évet próbálják hitelekkel áthidalni, hogy egy esetleges 2022-es kormányváltás esetén ismét forrásokhoz jussanak. Az önkormányzati hitelfelvételhez is a kormányzat jóváhagyása kell ugyanis – ezt a fővárostól már számos esetben tagadták meg különösebb indoklás nélkül.

A 2010-ben hivatalba lépő kormány egyik jelentős lépése volt ugyanis az önkormányzati autonómia csorbítása 2011-ben, amikor az adósság átvállalásáért cserébe az önkormányzatok tulajdonképpen elvesztették független hitelfelvételi lehetőségüket: a hitelfelvételhez állami garancia, azaz a kormányzat engedélye kell*. (Bár Kósa Lajos meglebegtette, hogy könnyíthetnek az adósságszabályokon.)

A kormányzat egyéb fronton is igyekszik nehezíteni az ellenzéki városok működését: ennek abszurd példája, amikor a közösségi közlekedés sűrítését úgy írták elő, hogy ehhez semmilyen forrást nem rendeltek. Sőt, a kormányzat hosszú évek óta – az uniós irányelvekkel szembemenve – azon utazási kedvezmények költségét sem téríti meg teljes mértékben, ahol ez kötelessége lenne. Közben ráadásul az önkormányzatoknak is jelentős pluszkiadást jelentett a koronavírussal szembeni védekezés.

Ezzel pedig a kör bezárult: a források sokszoros elvonása, az önkormányzati szektort sújtó bizonytalanság, a tervezés ellehetetlenülése mellett újabb és újabb olyan intézkedéseket hoznak, amik a kiadásokat növelik, a törvényileg egyébként kötelező feladatok ellátásához is kérdéses, hogy lesz-e elegendő forrás.