MENÜ
2022. december 5.
Vilma
Putyin gyerekkorának hatásai

Putyin gyerekkorának hatásai

nlc.hu

Nem kifogás és nem felmentés a borzalmas tettek alól, ha valakinek szörnyű volt a gyerekkora.

A pszichológusok sem mentegetik Putyint, csupán rávilágítanak, hogyan alakult úgy a személyisége, hogy emberek millióit képes tönkretenni szemrebbenés nélkül.

1994-ben Jimmy Carter amerikai elnök azt javasolta, hogy hozzanak létre egy orvosokból álló bizottságot, amely megvizsgálja az éppen hivatalban lévő elnök mentális állapotát. Bár a bizottság létrejött, de az ötlet végül sajnos elsorvadt. Trump elnöksége idején újra felvetődött hivatalosan a javaslat, hogy az alelnök és a kabinet fogadjon fel szakértőket az elnök mentális egészségének felmérésére a kiszámíthatatlan viselkedése miatt, de ez sem jutott el a megvalósításig. Pedig milyen hasznos lenne, ha bevett gyakorlattá vált volna a politikusok és vezetők mentális egészségének ellenőrzése, talán elejét lehetne venni így az olyan helyzeteknek, mint amilyen most az orosz-ukrán háború, vagy bármely eseménynek, amelyben a politikusok, diktátorok visszaéléseket követnek el a néppel szemben.

Nem kell még több Putyin a világnak

Azért fontos ez a felvezetés, mert ezen az alapon kezdték el pszichológusok vizsgálni Vlagyimir Putyin gyerekkorát, hogy vajon mi vezethet idáig, hol kezdődött az a személyiségtorzulás, amely most az egész világra óriási – negatív – hatással van. Az ACESTooHigh nevű gyermekpszichológiával és kutatásokkal foglalkozó szaklap írt egy elemzést arról, hogyan fordulhat elő, hogy Putyin átírta a valóságot milliók számára, miközben valójában, szakmai szemmel nézve szerintük egy sérült emberről van szó, akit meg kell állítani, mielőtt még több életet tesz tönkre. A cikkben Alice Miller pszichológus diktátorokról írt régebbi esszéjét veszik alapul, amikor azt írják: fontos megismerni Putyin gyerekkorát, de nem azért, hogy erre hivatkozva felmentsük őt vagy bármely más diktátort a tettei alól, hanem azért, hogy tanuljunk belőle és ne kreáljunk újabb Putyinokat a világban.

Az eddigiekből sejteni lehet, hogy Putyin gyerekkorában a bántalmazás széles skáláján ment végig a szülei mellett. Persze rengeteg embernek van szörnyű gyerekkora és mégsem válnak diktátorrá, aki milliók életét teszi tönkre, úgyhogy ettől még akár jó ember is válhatott volna belőle. Putyin 1952-ben született Leningrádban. Amikor a nácik ostromolták három évig a várost a második világháború alatt, és milliók haltak meg éhínségben, harcokban, Putyin édesanyja is majdnem éhenhalt, miközben az apja megsérült a háborúban. Mielőtt Putyin megszületett, a szülők két gyermeket elvesztettek és az élet borzalmasan nehéz volt a család számára: mindkét szülő halálra dolgozta magát, hogy valamennyire a felszínen tudjanak maradni, és így is csak egy olyan lakásra futotta, melyen osztozniuk kellett két másik családdal – meleg víz és fűtés nélkül.

A feljegyzések szerint a felnőttek nem nagyon voltak jelen a gyerekek életében. Nemcsak Putyin családjában, hanem a többiben is ugyanígy küzdöttek a létfenntartásért, ezért a magukra hagyott gyerekek egymásra utalva éltek – Putyin pedig az a gyerek volt köztük, akit a többiek bántottak. Valószínűleg ezek a bántalmazások hozták össze azzal a mentorral Putyint, aki judózni tanította, hogy meg tudja védeni magát, később pedig, már hatodik osztályban a szárnyai alá vette az egyik tanára is, aki az intellektusát vette gondozásba.

Az elemzés szerint azonban későn érkezett a segítség, a lelki sérüléseket nem tudták ezek a támogatók kompenzálni, túl sok tényező állt együtt: éhezés, nem biztonságos otthoni környezet, bántalmazás a kortársaktól, elhanyagolás a szülőktől és még háborús trauma is felhalmozódott Putyin személyiségfejlődése során. Nem voltak körülötte egészen az iskoláig olyan támogató felnőttek, akiben megbízhatott volna és akikhez egészséges kötődése lett volna.

Senki sem születik rossznak

Alice Miller arra alapozza elméletét a The Ignorance or How we produce the Evil című esszéjében, hogy az emberek nem születnek gonosznak. Az, hogy milyen módon élik az életüket, attól függ a pszichológus szerint, hogy mi történik velük az anyaméhben és kisgyerekkorukban. Azok a gyerekek, akik szeretetben, tiszteletben, megértő, kedves közegben fejlődnek, más felnőtté válnak, mint azok, akiknek elhanyagolás, erőszak, ridegség jut gyerekkorban. A szeretet és bizalmi légkör hiánya minden diktátor gyerekkori történetében megfigyelhető a szakember szerint, többek között ez is eredményezhet olyan torzulást a személyiségükben, ami oda vezet, hogy minden lehetőséget megragadnak felnőttként, hogy a saját érdekeiket előtérbe helyezzék, mindegy milyen eszközzel. A saját tapasztalataikból táplálkozva a bántalmazást és erőszakot viszik tovább másokra is. Nem törvényszerű, hogy így történjen minden bántalmazott gyerekkel, de vannak olyanok, akik nagyban, akár milliónyi emberen ismétlik meg a bántalmazást, amit kaptak gyerekkorukban. Ahogy Miller elemzésében írja:

A sorozatgyilkosok és diktátorok általam vizsgált gyermekkori történetei kivétel nélkül azt mutatták, hogy rendkívüli kegyetlenség áldozatai voltak, bár ők maguk ezt rendületlenül tagadták. És ebben nincsenek egyedül. A társadalom nagy része láthatóan eltökélten vagy tagadja, vagy figyelmen kívül hagyja ezeket a tényeket.

Alice Miller más diktátorokkal kapcsolatban is tett olyan kijelentéseket az esszéjében, amelyek fontosak Putyin cselekedeteinek megértéséhez. Példának hozza fel a szakember, hogy Adolf Hitlert gyermekkorában kíméletlenül verte az apja, akiről sokáig azt gyanította, hogy zsidó származású. „Visszavezethető a saját családjában való létének bizonytalanságára, egy olyan gyermek bizonytalanságára, aki állandóan az erőszak és a megaláztatás veszélye alatt él” – írta Hitlerről a pszichológus. Miller ír az esszében többek között Sztálinról is, akit szintén brutális bántalmazott az apja gyerekkorában. „Sztálin egyetlen gyermek volt, ráadásul ő volt az első gyermek, aki három meghalt testvére után maradt életben. Haragvó apja szinte mindig részeg volt, és már kiskorától kezdve bántalmazta fiát. A később elért hírnév és hatalom ellenére Sztálin egész életében üldözési mániában szenvedett, amely arra késztette, hogy ártatlan emberek millióinak megölését rendelje el. Ahogy a csecsemő Sztálin a kiszámíthatatlan apja hirtelen haragjától való félelemben élt, úgy a felnőtt Sztálin is a legközelebbi munkatársaitól rettegett. Csak már megvolt a hatalma, hogy mások elnyomásával elhárítsa ezeket a félelmeket.”

A személyiségfejlődés során történt károkat nehéz korrigálni, a fenti embereknél egyértelmű, hogy nem sikerült, Putyinnál is megfigyelhető az a fajta gondolkodás, ami a többi diktátornál: a szakemberek szerint a diktátor nyilatkozataiból világosan látszik, hogy önmagát áldozatnak látja, akit Ukrajna fenyeget, meg kell védenie magát, épp úgy, mint gyerekkorában a bántalmazók ellen. És bár Putyin mindenáron el akarja kerülni a gyengeség látszatát, ez nem sikerülhet tankokkal és bombákkal. Ahogy Miller írja: „Attól még, hogy hatalmadban áll pusztítani, nem vagy erős. Az igazi erő abban rejlik, hogy megértjük az érzéseinket és a múltunkat, hogy szabaddá váljunk és ne a félelmeink irányítsanak minket, mint Sztálint, Hitlert és másokat.” Mint most Putyint.