MENÜ
2024. március 19.
József, Bánk
Önsegítők

Önsegítők

Takács Zsuzsa • fotó: freepic.com

A járvány reggel, délben, este, befészkelte magát életünkbe, mintha a napi adathalmazok jelentenének mindent.

Nem lehet folyamatosan félni, néha egy kis szünetet kell tartani. Mondtam is anyukámnak, hogy a tévét néha kapcsolja ki, és vigyázó szemét az Operatív Törzs sajtótájékoztatója helyett egy kis időre függessze valami másra. Ma ennyien betegedtek meg, kerültek kórházba, lélegeztető gépre, és ennyien hunytak el. A járvány reggel, délben, este, befészkelte magát életünkbe, mintha a napi adathalmazok jelentenének mindent. Sok, kevés, emelkedett, csökkent, mihez képest? Számmisztika illetve a kétség: amiről hallok, olvasok az mai, tegnapi, netán régebbi adatsor? Egyelőre túl sok a kérdés a kijelentésekhez képest, a kétkedés azonban éppúgy félrevezető lehet, mint a túlzott aggodalom. Szóval, jó lenne megőrizni a józan ész logikáját, eddig se ment közösségbe az, aki influenzás volt, betegen korábban sem akartuk megfertőzni embertársainkat, és az idősek általában is óvatosabbak voltak, mint az ifjú generáció. És eddig is sokan várták a javulást magányosan, otthonukban, igaz, hogy korábban nem volt tiltott közösségbe menni. Most ez a szabály, ami mindenkit sújt, de az egyedülálló idős honfitársainkat különösképpen. Ezért döntöttek úgy néhányan a szekszárdi Platán Nyugdíjasklubból, hogy rendszeres időközönként társaikat telefonon megkeresik. Beszélgetnek, tanácsot adnak, vagy egyszerűen meghallgatják a másikat, és az önsegítők gesztusa sokak számára jelenti a reményt. Pénzben nem mérhető az emberi szó.