Az Európai Unió versenyképességéről, gazdaság- és kereskedelempolitikájáról, valamint a belső piacról fognak vitázni a 27 tagállam vezetői, de valójában az Európai Unió jövője a tét a csütörtöki informális EU-csúcson. Ahhoz, hogy az EU globális szereplő maradjon, nehéz stratégiai döntésekre van szükség a tagállamok részéről. A találkozó főszereplői ezúttal az olaszok lesznek, mivel Giorgia Meloni olasz miniszterelnök mellett két korábbi olasz kormányfő is jelen lesz az ezúttal az Aiden Biesen-kastélyban megrendezett informális csúcson.

A Grönland és az Egyesült Államok miatt egybehívott januári találkozó után február 12-én, csütörtökön ismét találkoznak az Európai Unió tagállamainak állam- és kormányfői egy informális csúcs keretében, amire rendhagyó módon az Aiden Biesen kastélyban kerül sor, ami az EU-csúcsoknak helyet adó Európa épülettől valamennyivel több mint egy órányi autóútra és közel 100 km-rel arrébb fekszik.

A kihelyezett ülést António Costa, az Európai Tanács elnöke azért szervezte meg, hogy a tagállamok vezetői még nyugodtabb keretek között tárgyalhassanak az európai versenyképességről, és vitázhassanak annak lehetséges javításáról.

Azzal ugyan minden tagállam egyetért, hogy az európai versenyképességet mindenképpen javítani kellene, azonban abban, hogy mindezt hogyan lehetne elérni, már nincs konszenzus.

Koncepciók már pedig keringenek a tagállamok fővárosaiban arról, hogyan lehetne az európai gazdaságot fellendíteni a jelenlegi turbulens geopolitikai és -ökonómiai helyzetben, viszont valószínűtlen, hogy most csütörtökön fognak tudni megegyezni.

De a mostani informális találkozó célja nem is feltétlenül az, hanem hogy a tagállamok vezetői között elinduljon a vita, hogyan lehetne az Európai Unió gazdaságilag sikeresebb és erősebb a jövőben az Egyesült Államok agresszív kereskedelmi politikája és Kína egyre nagyobb piaci részesedésének árnyékában.

Az elmúlt évtizedekben a világon megtermelt éves GDP EU-ban termelt aránya folyamatosan csökkent: az Eurostat legfrissebb, 2025-ben közölt adatai szerint a világon termelt GDP 14,7 százalékát az EU-ban termelték, ami a harmadik Kína és az Egyesült Államok mögött, ami a Nemzetközi Valutaalap (IMF) becslései alapján 2030-ra 12,91 százalékra csökkenhet, miközben Kína a jelenlegi 19,63 százalékát 20 százalék fölé növelheti.

A tagállamok vezetői, valamint az Európai Bizottság emiatt már régóta szeretne megoldást találni, hogyan lehetne növelni az EU versenyképességét és növelni szerepét a világon, és egyáltalán hogyan maradhatna globális gazdasági nagyhatalom a jelenleg változó világrendben.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke még emiatt kérte fel a korábbi olasz miniszterelnököt, valamint az Európai Központi Bank korábbi elnökét, a Super Marionak is becézett Mario Draghit, hogy készítsen jelentést az EU versenyképességéről, míg az Olaszországot korábban szintén kormányzó Enrico Lettát az egységes uniós piac jelenéről és jövőjéről – mindkét jelentést még 2024-ben mutatták be a korábbi olasz miniszterelnökök.

A két közgazdász akkor több problémát is feltárt az unió működésében, és lehetséges megoldásokat is javasolt külön-külön a jelentéseikben, azonban azokból jelenleg kevés valósult meg, leszámítva a bürokratikus terhek csökkentését.

Costa a mostani kihelyezett találkozóra meghívta a jelentések két szerzőjét is, hogy a tagállamok vezetői velük együtt beszéljék át az európai versenyképesség helyzetét, valamint a lehetséges megoldásokat. Draghi és Letta közül leginkább utóbbi keltette fel a közvélemény figyelmét az elmúlt napokban,

Mario Draghi ugyanis arra a veszélyre hívta fel a figyelmet, hogyha a tagállamok nem indulnak el a föderalizáció útján, akkor a jövőben alárendeltté és megosztottá válhat más geoökonómiai szereplőktől.

Ez a gondolat több uniós vezetőt is az elmúlt hetekben gondolkodásra buzdított: az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen ismét előállt a kétsebességes Európa ötletével, valamint a közös piac egységesítésével, amiről a tagállamok vezetőinek levelet is küldött, míg Emannuel Macron francia elnök több európai lapnak is arról beszélt, hogy az EU és a tagállamok gazdasági növekedését hitelből kellene finanszírozni, mondván, a 2024-es Draghi-jelentés szerint az EU-nak évente további 750–800 milliárd eurót kellene befektetni, hogy még inkább versenyképessé váljon Kínával és az Egyesült Államokkal szemben.

Ezek kapcsán éles viták várhatóak, mivel a tagállamok mind a kétsebességes Európa koncepciójában, mind az eurókötvények kibocsátásában megosztottak.

Az utóbbi időben Németország vezetésével ugyan létrehozták az ún. E6-ok kezdeményezését, ami hat tagállam (Németország mellett Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Olaszország és Spanyolország) között szorosabb gazdasági együttműködést célozna, de kérdéses, hogy ehhez más országok is csatlakoznak-e, és a tagállamok vezetőit szélesebb körben meg tudják győzni a kétsebességes Európáról. Míg az eurókötvényeket a fukar országok élből elvetik, ráadásul Friedrich Merz német kancellár és Giorgia Meloni olasz miniszterelnök ehelyett a bürokratikus terhek további csökkentését javasolják.

De nemcsak ezekben várható éles vita, hanem Von der Leyen egy másik ötletéről, a Made in Europe preferenciáról, ami lényegében egy protekcionista uniós gazdaság- és kereskedelempolitikát jelentene bizonyos iparágakban.

Macron azért érvel emellett – amivel Merz is egyetért –, mert szerinte Kína és az Egyesült Államok is saját iparait védi, és a megváltozott geoökonómiai világban, ahol már nem annyira tisztelik a kereskedelmi szabályokat, az EU-nak is így kéne viselkednie a jelenleg nyitott piacával szemben.

A koncepciót a francia és a német vezetők már régóta támogatják, de például Hollandia, vagy az északi államok ellenzik, mivel szerintük az növelné a szabályozási terheket, szűkítené a piacot és akár elijesztheti a befektetőket is – érvük szerint ugyanis Európának a minőség növelésével és az innovációval kellene versenyképessé válnia, nem pedig azért, mert túlzottan védik az európai piacon jelenlévő, de a világon nem annyira versenyképes cégeket.

Komoly viták várhatóak, de kézzel fogható eredmények (még) nem

Az informális csúcsot írott konklúzió nem fogja lezárni, mivel az egész találkozónak a célja, hogy a tagállamok vezetői minél informálisabb keretek között vitatkozhassanak a versenyképességről és az annak javítását célzó lehetséges opciókról.

Eleve jól mutatja Costa hozzáállását – aki eleve a formális EU-csúcsokon is legtöbbször a tagállamok vezetői közötti stratégiai témákról zajló vitákat helyezi előtérbe, nem pedig az azzal kapcsolatos technikai részletekre fókuszál, amiket a legmagasabb politikai szintről alacsonyabb szintre helyeztek –, a mostani találkozóról, hogy meghívólevelében is azt írja, a tagállamok vezetőinek arra a kérdésekre kell válaszolniuk,

Hogyan kellene pozícionálnia magát az Európai Uniónak egy olyan világban, amelyet fokozott – és nem mindig tisztességes – gazdasági verseny és nem kiegyensúlyozott kereskedelmi kapcsolatok jellemeznek? Hogyan lehet a legmegfelelőbb választ adni a gazdasági kényszerítésre és csökkenteni a gazdasági függőségeket, mindenekelőtt az olyan területeken, mint a kritikus fontosságú nyersanyagok és a technológia? Milyen lehetőségeket teremt ez a kihívásokkal teli környezet Európa stratégiai autonómiájának megerősítésére?

A találkozó másik fő témája, hogy az ezekre adott válaszokat milyen szakpolitikával és belső stratégiával lehetne elérni, azaz a technikai megoldások helyett továbbra is inkább a koncepcióról és nagy stratégiáról akar folytatni eszmecserét, ami alapján majd kirajzolódik, milyen elképzelés felé tűnnek nyitottnak a tagállamok, hogy aztán majd arról a következő, immáron formális csúcson dönteni is tudjon a 27 vezető.

Az informális csúcs 10 óra 30 perckor kezdődik és Costa ígérete szerint annak 18 óra 30 perckor lehet vége. Délelőtt Mario Draghival fogják megvitatni az új geopolitikai és geoökonómiai környezetet, majd a EU27-ek munkaebédje után Lettával beszélik át, miként lehetne kiaknázni az egységes piacban rejlő lehetőségeket.

• Európai Unió
• EU-csúcs
• találkozó