MENÜ
2020. október 25.
Blanka, Bianka
Epizód

Epizód

Takács Zsuzsa • fotó: aquietrefuge.com

Nem kell, és nem szabad mindent szó nélkül lenyelnünk, mert akkor esélyünk sincs a korrigálásra, a változtatásra.

Előző alkalommal a mindennapjainkat megkeserítő, életminőségünket rontó zajokról beszéltem, melyek elkerülhetők lennének némi empátiával, odafigyeléssel. A másokat semmibe vevő szemlélet elutasítása szerencsére egyre szélesebb körben terjed, amit a jogszabályok is alátámasztanak. Nem kell, és nem szabad mindent szó nélkül lenyelnünk, mert akkor esélyünk sincs a korrigálásra, a változtatásra. Márpedig ez minden normális működés alapja. Odafigyelés, korrekció és változtatás. Ez azonban nem magától értetődő. Alig néhány nappal ezelőtt, mintegy kaktuszunk folytatásaként, üvöltözött néhány tizenéves az éjszaka közepén ablakunk alatt. Három órát ütött az óra, de nem unták meg. A határozott felszólításra, hogy ne zavarják a helyben lakókat, menjenek haza, gondolkodás nélkül felelték: nem vagyunk hangosak. Hogy ennek ellenkezője felvétellel bizonyítható? Nem találják ki, mit válaszoltak: „személyiségi jogaink vannak”. Több kérdés is adódik, legfőképpen kérdezheti az ember, ezek a tizenvalahány éves gyerekek nem hiányoznak sehonnan hajnali három-négy óra tájban? Nem keresik a szüleik őket? Miközben örülhetünk, hogy megtanították nekik a demokrácia néhány alapfogalmát, szembesülhetünk azzal, hogy tudásuk erősen hiányos. Az állampolgári kötelesség, az együttélés szabályainak tiszteletben tartása még elsajátítandó lecke.