Eleink ezt nassolták, egy pompás kétszáz éves recept
A magyar gasztronómiai hagyományok és ételek sokszínűsége évszázadokon átívelő fejlődés eredménye.
Simai Kristóf piarista szerzetes, a magyar gasztronómiai hagyományok megőrzésének kulcsfigurája 200 éves recepteket tartalmazó szakácskönyve betekintést nyújt a 18-19. századi magyar konyha hétköznapi és ünnepi fogásaiba - írja a HelloVidék.
A magyar gasztronómiai hagyományok és ételek sokszínűsége évszázadokon átívelő fejlődés eredménye. Ennek a gazdag örökségnek az egyik meghatározó alakja Simai Kristóf piarista szerzetes volt, aki nemcsak irodalmi és tudományos munkásságával, hanem a hagyományos magyar konyha megörökítésében is kiemelkedő szerepet játszott. A szerzetes által összeállított szakácskönyv ma is elérhető, tartalmazva a 18-19. századi magyar konyha jellegzetességeit.
Simai Kristóf, eredeti nevén Sima Márton 1742-ben született Komáromban. Fiatal korától kezdve a tudományok iránt érdeklődött, ami végül a piarista rendhez vezette, ahol tanulmányait folytatta és később tanárként dolgozott országszerte. Szótáríróként és fordítóként is tevékenykedett, műveiben gyakran használt régies kifejezéseket találhatunk, amelyek szakácskönyvében is előkerülnek.
Simai életművének egyik legfontosabb része a "Némely étkek készítési módja" című szakácskönyv, amely az első olyan magyar nyelvű munka volt, amely modern alapanyagokkal és receptekkel bővítette a korabeli gasztronómiai repertoárt. A könyv nem csak hazai fogásokat tartalmazott, hanem külföldi hatásokat is beemelt az akkoriban formálódó magyar konyhába.
A szerzetes által összeállított receptgyűjtemény jelentőségét növeli, hogy abban először találkozhatunk olyan alapanyagokkal és fogásokkal, mint a kukorica vagy a paprika felhasználása. Simai munkájának köszönhetően megismerhetjük például az első polenta (puliszka) receptet vagy a töltött káposztát is.
Simai azonban nem csak gyűjtötte ezeket az ételrecepteket, hanem figyelmet fordított arra is, hogy azokat logikusan rendszerezze. Így például levesekkel kezdte gyűjteményét és törekedett arra, hogy az ország különböző részeiből származó ételeket is bemutassa. Érdekességképpen megemlíthetjük, hogy bár sok receptje vajjal készült, már ekkoriban zsíron dinsztelte a hagymát – ez utóbbi ma már inkább jellemző a magyar konyhára.
A "Némely étkek elkészítési módja" című kötet 17 fejezetben összesen 712 receptet tartalmaz. Ezek között találhatunk leveseket, mártásokat, süteményeket és böjti ételeket is. Az egyik legérdekesebb része ennek az örökségnek pedig egy egyszerű kétszersült kenyeret leíró recept – ami tulajdonképpen a mai kekszek egyik elődjének tekinthető.
Ezt az egyszerű süteményt az alábbiakból alkotják meg napjainkban: nádcukorból (280 g), lisztből (560 g), mandulából vagy más (egy maréknyi) csonthéjas gyümölcsből, tojásból (5 db) és vízből (2 ek) áll össze. A tészta először „gyengén” sül meg egy vajjal kikent tepsiben, majd szeletekre vágva ismét megsütik, ezúttal már ropogósra.
Ehhez az időtlen süteményhez ajánlják a Bárdos Irsai Olivért – ezzel a friss ízekkel bíró borral párosítva még élvezetesebb lehet ez az egyszerű finomság.
Simai Kristóf gasztronómiai hagyatékának felfedezése nem csupán régi ízek újjászületését teszi lehetővé; betekintést nyújt abba is, hogyan változtak és formálódtak át az évszázadok során a magyar ízlés világának elemei.
