Csányi Gabriella a gazdagok megadóztatásáról
Ha pénzzel lehet segíteni az embereken, és tényleg csak azzal, akkor fizessünk többet.
Csányi Sándor OTP-vezér lánya, a befektetőként aktív Csányi Gabriella volt a Re-business podcast legfrissebb részének vendége. A családi dinamikák, az üzlet és a Csányi Alapítvány munkája mellett többek között a gazdagok megadóztatása is szóba került. Podcastszemle.
Az unalmas kérdésekről
„Gyakran kérdeznek a családomról – értelemszerűen apukámról. Ez nem zavar, mert büszke vagyok rá és szívesen beszélek róla is. Azt unom talán egy picit, hogy sokszor keverik azt, amit csinálok azzal, hogy ő az apukám. És (…) kijelentik, hogy biztos egyszerű volt így elindulni.” Így válaszolt Csányi Gabriella Pistyur Veronika házigazdának arra, van-e olyan kérdés, amire már un válaszolni. Azzal folytatja, érti a felvetést, de szeretné már bizonyítani, hogy tud alkotni, és „nem feltétlenül magyarázkodni.
De nyilván ezt idővel majd be tudom bizonyítani, és többet nem jön elő ez a kérdés. Nem unom, de szeretném, hogy ez látható legyen.”
A tehetségről
A beszélgetés során szóba került a Csányi Alapítvány is, ahol hátrányos helyzetű gyerekeknek nyújtanak életpályamodellt (Gabriella testvéreihez hasonlóan kuratóriumi tag). Gabriella az egyetemi tanulmányait is összekötötte az alapítvány munkájával, a London School of Economics-on (LSE) azt kutatta, hogyan lehet objektív mérőszámokkal vizsgálni a tehetség meglétét. „A modell arról szólt, hogy felmérjük, mi is van a többi kurátor fejében, mi az, amit keresünk a gyerekekben, hogyan fordítsuk ezt le objektív adatokra.”
A tehetségről azt mondja, náluk a tehetséges gyerek az, aki fejleszthető: megvannak a képességei a figyelésre, a kritika befogadására, „olyan is van benne, hogy csillog a szeme”.
A saját szerepéről
A saját üzleti szerepe kapcsán azt mondja, felnőve ugyanazokat az értékeket kapta, mint amit az alapítványban is próbálnak átadni a gyerekeknek. „Belém épült, hogy dolgozni kell, hosszú távon kell gondolkozni, hogy a siker nem egyből jön, mindenért nagyon meg kell dolgozni. Ez belém nevelt egy versenyszellemet, a szó legjobb értelmében. Menni kell, csinálni – kicsit az üzletben is kiélem magamat.”
Azzal kapcsolatban, hogy miért nem a családi cégek egyikében helyezkedett el, úgy válaszolt, van benne egy bizonyítási vágy, hogy valamit a nulláról építsen fel, és úgy állja meg a helyét a versenyszférában. „Szerintem utána fogom majd úgy érezni, hogy most már nagyobb felelősséget tudok vállalni – akár az alapítványban is.”
A gazdagok megadóztatásáról
Pistyur Veronika feltette azt a kérdést is, hogyan érzi magát, amikor például Bill Gates azt mondja, fizessenek több adót a gazdagok.
„Értem, hogy miért mondja ezt. Én mindig úgy gondolok a vagyonra, mint egy eszközre. Ha azzal lehet segíteni embereken, és tényleg csak azzal, akkor persze, fizessünk többet.
Az alapítványnál a vagyon azt teremtette meg, hogy a tüneti problémát tudjuk kezelni. Ha egy gyereknek, családnak arra van szüksége, hogy pénzügyileg támogassuk, mert összedőlt a házuk, nyilván ott nem tudsz másképp segíteni, csak pénzzel. Viszont a rendszerszintű problémákat nem lehet csak pénzzel megoldani. Keressük a probléma gyökerét, és hogy hosszú távon milyen megoldás szükséges. Sokszor nem a pénz az elsődleges eszköz.”
