Tam_Bau
MENÜ
2022. december 7.
Ambrus
Békések, hasznosak de támadhatnak is

Békések, hasznosak de támadhatnak is

agrarszektor.hu

Ezt tegyük, ha lódarázsfészket találunk a kertben, padláson.

A darazsak általában, és különösképpen a legnagyobb hazai képviselőjük, a lódarázs gyakran vált ki ellenérzést, utálatot és félelmet az emberek többségéből. És valahol érthető is ez a negatív hozzáállás, hiszen a lódarázs (Vespa crabro) tekintélyes mérete, erős döngése ijesztően hat, ráadásul hazai viszonylatban tekintélyes mennyiségű és hatékony a mérge, illetve adott ponton nagy egyedsűrűsége potenciálisan veszélyt jelenthet az emberre. Még akkor is, ha rokonai közül a jámborabbak közé tartozik, mert a fészke védelmében nem ismer kegyelmet - olvasható a 24.hu oldalán.

Így nyár végén járva egyre gyakrabban tapasztalható a környezetben ezeknek a rovaroknak a megsűrűsödése, egyes vélemények szerint a nagy meleg és a szárazság miatt idén jóval többen költöztek az emberek környezetébe. Utóbbi nem bizonyítható, sőt, a szezonon belüli költözés ugyan kizárt, de a balesetek elkerülése és a békés együttélés érdekében mégis érdemes őket jobban megismerni. A portál ezért megkérdezte Dr. Vas Zoltán biológust, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusát, a hártyásszárnyúak gyűjteményének vezetőjét, valamint gyakorlati tanácsokért a „kártevőirtást és fertőtlenítést” hivatásként űző Barlangi Gergőt.

Mit kell tudni a lódarazsakról?

Magyarországon egyetlen lódarázsfaj őshonos, az európai lódarázs, amely 2,5-3,5 centiméteres testhosszával a társas darazsak legtermetesebb képviselője kontinensünkön, noha méretben egyébként a magányos életmódot folytató, jámbor óriás tőrösdarázs tartja a rekordot a maga 5 centijével. A lódarazsak életciklusa éves periodikát követ, a nyár vége pedig a rovarok életének talán legfontosabb szakaszának a kezdete.

Vas Zoltán elmondása szerint a fészket mindeddig ugyanis a királynő, az ivartalan nőstények alkotta dolgozók, valamint a különböző fejlődési állapotban lévő utódok népesítették be, amelyek mindegyikéből dolgozók fejlődtek ki. Nyár végén, ősz elején bújnak elő a hímnek és ivaros nősténynek nevelt darazsak, amelyek a jövő évi generációkról gondoskodnak.

Vagyis nagyjából ebben az időszakban hagyják el a fészket az ivaros nőstények és hímek, párosodnak, majd utóbbiak rövidesen el is pusztulnak, a megtermékenyített nőstények pedig egy védett helyet keresnek, ahol áttelelhetnek. Ahogy haladunk az őszbe, a kolónia minden tagja elpusztul, egyedül ezek a "királylányok" élik meg a tavaszt, amennyiben sikerült jó búvóhelyet találniuk, és túlélik az időjárás viszontagságait.

Amikor aztán a stabilan melegedő napok előcsalogatják őket, a megtermékenyített nőstényeknek első dolguk a fészek számára alkalmas helyet keresni. A fő kritérium, hogy száraz legyen, a fából papírrá „rágott és nyálazott” alapanyag ugyanis nem bírja a nedvességet. Eredendően faodvakat, sziklarepedéseket, -fülkéket néznek ki maguknak, de nyilván a kevésbé bolygatott padlás, kamra stb. is kiválóan alkalmas.

Az ekkor még kis méretű fészket maga a leendő királynő építi, egy-egy petét helyez a hatszögletű sejtekbe, és az első generációt is egyedül neveli fel. Innentől kezdve azonban csak a peterakás feladata hárul rá, minden más, az utódok nevelésétől a fészek további bővítéséig a gyorsan sokasodó, ivartalan nőstény dolgozók gondja. A lárvából körülbelül 3 hét alatt fejlődik ki az imágó, egy-egy sikeres család létszáma nyár végére akár 1000 egyed is lehet. A kolónia tehát az év ezen szakaszában éri el legnagyobb egyedszámát, így nyár végén, kora ősszel elkerülhetetlenül megsűrűsödnek az ember-lódarázs találkozások.

Több a riasztás, de vajon miért?

Barlangi Gergő tapasztalatai és kollégáitól származó információi szerint az előző évekhez képest idén körülbelül háromszor több riasztás érkezik a szakemberekhez. A hűvös tavasz miatt a „szezon” néhány héttel eltolódott, de utána azonnal érezhető volt a növekmény. Mi lehet ennek az oka? A netet böngészve találkozni olyan véleményekkel, hogy a szárazság miatt költözhettek a rovarok a településekre, ahol logikusan több vizet találnak.

Tudományosan megalapozott válasz azonban nincs a sűrűsödő „lódarázsproblémára”. Vas Zoltán nem látja valósnak az egyedszám esetleges emelkedését, a kolónia nyári költözése pedig kizárt: hiába szembesülnek a darazsak a szárazsággal az év során, nem adják fel a hónapok óta építgetett fészküket és magatehetetlen utódaikat. A jelenség az enyhe télre sem fogható. A "királylányok" jelentős zsírtartalékkal, egyfajta dermedt állapotban vészelik át a fagyos hónapokat. Ha a meleg időszakokban felébrednek és aktivizálódnak, sokkal több energiát égetnek el, nem marad elég tartalékuk: az enyhe tél tehát kifejezetten káros számukra.

A riasztások számának növekedésére tehát egyelőre nincs tényekkel alátámasztható magyarázat. Talán a lakosság lett érzékenyebb a darazsak jelenlétére, ami nem is lenne meglepő sok médium pánikkeltő, szenzációhajhász témafeldolgozása okán.

Hogy táplálkoznak a lódarazsak?

A lódarazsak ragadozók, erős rágóikkal pókokat, rovarokat, lárvákat zsákmányolnak, de dögökből is képesek húst kiszakítani, meglehetősen tág a repertoár. De a „húst” nem az eszi, aki megszerezte, hanem a lárvák falják fel. Vas Zoltán rámutatott, hogy ha az ember bármilyen darazsat megnéz közelről, azt láthatja, hogy a gyomrot tartalmazó potroh előtt a teste jelentősen elvékonyodik - ez a magyarázata a köznyelvi darázsderék kifejezésnek -, így a szilárd táplálék nem jut el a szájtól az emésztőszervekig. Az imágók áldozataik testnedveit, nektárt, mézharmatot fogyasztanak, illetve a lárvák táplálják őket.

Etetés után a lárvák egy fehérjékben gazdag "húslevest" öklendeznek fel a dolgozók táplálására. Általában nem önként: az éhes imágó a lárva fejtokját csavargatja mindaddig, amíg az enged az erőszaknak - jegyezte meg Vas Zoltán.

Ha háziméh kerül az útjukba, azzal is könnyen elbánnak, ezáltal pedig még tovább romlik a megítélésük. Igaztalanul, mert a lódarazsak rendkívül sok fajt képesek elejteni, rengeteg, az ember számára kártevőnek tekintett rovart pusztítanak el, ezért a biológus szerint, ha mindenképpen az erőltetett, pusztán emberi szempontokat tükröző káros/hasznos kategóriák valamelyikébe akarjuk begyömöszölni, akkor a lódarázs kifejezetten hasznos.

Miért félnek az emberek a lódarazsaktól?

Mégis az emberek többsége zsigeri félelmet érez felbukkanásukkor, ennek oka pedig nyilván a méreg. A lódarázs fullánkja hosszú, több rétegnyi ruhán is áthatol, ráadásul visszahúzható, egyetlen egyed számos szúrásra képes gyors egymásutánban. A bejuttatott méreg mennyisége arányos a darázs testméretével, ráadásul van egy összetevője, amit más darazsak mérge nem tartalmaz: az acetilkolin, ami hirtelen vérnyomásesést okoz. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy még így sem igaz a mendemonda, miszerint „három lódarázsszúrás megöl egy embert, hét már egy lovat is leterít”. Esetfüggő, hogy hány szúrás lehet halálos, de annyi biztos, hogyha valaki allergiás vagy a duzzanat elzárja a légutakat, akkor nagyon nagy a baj. Minden más esetre vonatkozóan Barlangi Gergő úgy fogalmazott, hogy a kisebb termetű fajokéhoz mérten jóval erőteljesebb és intenzívebb fájdalomérzettel jár a szúrása.

Van, amikor tényleg fenyegetést jelentenek

Sajnos, valamilyen ismeretlen oknál fogva nagyon sok más rovarhoz hasonlóan a lódarazsak is vonzódnak a fényhez, nyári estén a teraszon felkapcsolt lámpa mágnesként vonzza a közeli fészek lakóit. Ilyenkor mintha valami révült, kába állapotban lennének, esetlenül csapkodva, „kóvályogva” próbálnak a fényforrás közelébe kerülni - ez esetben nyilván nem tanácsos folytatni a szórakozást a teraszon. Abban azonban valamennyi szakember egyetértett, hogy a lódarázs nem játék. Éppen ezért fontos, hogy az emberek elkerüljék a fészkeiket, és amennyiben a darazsak jelenléte mindennapi fenyegetést jelent, szakember segítségét kell kérni.

Érdemes azonban tudni, hogy a lódarazsak ok nélkül soha nem támadnak. A fészküket viszont meglehetősen agresszívan védelmezik, és ha az ember 2-3 méterre megközelíti azt, a rovarok ezt már fenyegetésnek érezhetik, amire közösen reagálnak. Ám ha az emberi jelenlétben nem látnak veszélyt, legfeljebb érdeklődve körberepülik és megvizsgálják a jelenlevő(ke)t, és ha senki nem kezd el csapkodni, ugrálni vagy sikoltozni, békében tovább is állnak. Kisebb rokonaik, mint például a német vagy kecskedarázs sokkal rosszindulatúbbak.

A darazsak ellen célszerűs a józan paraszti észre hallgatni

Visszatérve a fészekre, bizonyára vannak olyanok, akik huszáros virtusból, netán a férfiúi hiúságnak engedve rovarirtó spray-vel felfegyverkezve hajlandók lennének nekitámadni a padláson talált kolóniának. Lehet kapni igen hatékony rovarirtókat 4-5 méterre hordó kiszerelésekben is, egyes fórumokon pedig még arról is olvashatunk jótanácsokat, mikor érdemes akcióba lendülni. A darázsirtásban komoly rutinnal rendelkező Barlangi Gergő azonban hangsúlyozta, hogy a kistestű fajok kevésbé méretes, jól látható és könnyen megközelíthető fészkeit - kellő távolságból és gyorsasággal - sikerrel fel lehet számolni a kereskedelmi forgalomban kapható irtószerekkel, a lódarazsakkal azonban lehetőleg senki se húzzon ujjat.

Ha darazsakkal állunk szemben, józan paraszti ésszel mérjük fel a helyzetet, és aszerint cselekedjünk. Amennyiben magát a fészket nem, pusztán a bejutási pontot, egy apró lyukat vagy repedést és az ott közlekedő rovarokat látjuk, több flakonnal is elhasználhatunk a bolti irtószerből. A bejuttatás nehézségei miatt, valamint hatástartósság híján ennek eredménye nem lesz, ellenben a darazsak felbőszítését könnyűszerrel elérhetjük vele.

A szakemberek legtöbb esetben a laikusok számára nem hozzáférhető, engedélyköteles irtószerekkel, döntően folyadékokkal és porokkal dolgoznak. Ez utóbbiak speciális eszközzel, nagy nyomással kijuttatva rátapadnak a darazsakra, betöltik a fészküket, eljutnak annak minden szegletébe. Egy darázskolónia felszámolása pedig csakis akkor tekinthető sikeresnek, ha a királynő is elpusztult.