MENÜ
2020. október 25.
Blanka, Bianka
Zajban

Zajban

Takács Zsuzsa • fotó: cooperator.com

Létezik jogszabály arra, hogy milyen módon kell tiszteletben tartani az állampolgárok pihenéshez való jogát.

Évtizedekkel ezelőtt mesélte Németországban letelepedett ismerősünk, hogy ott megbocsáthatatlan bűn, ha valaki szombaton vagy vasárnap délidőben üvegeket dob a szemeteskukába. Túl nagy zajjal jár, ami zavarja az ott lakókat. A sziesztakor megejtett rotakapálás, fűnyírás hasonló erkölcsi megsemmisüléssel jár, mint ahogy senkinek eszébe sem jutna másnak a megszokott parkolóhelyére állítani autóját. Mindezt akkor mondta el, amikor arról panaszkodtunk, hogy a badacsonyi hegyen, távol az üdülőktől eltöltve néhány nyugalmas napot, vasárnap reggel hatkor szomszédunk, Sanyi bácsi motoros permetezője ébresztette a családot. Majd munkája végeztén, kedélyesen faggatott bennünket: „ugye nem voltam túl hangos?” Semmi nem változott, ezt állapítottam meg, amikor kollégánk hangfelvételét hallgattam, harmadik emeleti lakásában reggel hatkor készítette, mintha egy építkezés kellős közepén lennénk. Teherautó kezdi a napi rutinját: elindul, felmarkol, gázt ad, hatalmas robajjal lezuttyantja a terhét, majd hangos csipogással tolat, és kezdi elöről. Naponta visszatérő hangjáték ez a társasház lakói számára, akiknek kezd elegük lenni, hogy a helyi önkormányzat városgazdálkodási cége nagy ívben tesz az ott élőkre. Bár a legtöbb település nem rendelkezik csendrendelettel, létezik jogszabály arra, hogy például reggel nyolc óra előtt, vagy este kilenc óra után, netán hétvégén, milyen módon kell tiszteletben tartani az állampolgárok pihenéshez, egészséghez való jogát. Paragrafus szól arról, ami kulturális minimum, polgári alapvetés lenne. Így amikor esténként gyermekvisítás visszhangzik nappalinkban a néhány méterre lévő óriáscsúszdákról, és reggel fél hétkor motoros fűnyíró hangjára ébredünk, akkor nem a száz évnyi demokrácia-deficit jut eszünkbe.