Olvasónk hívása után döbbentem rá erre, amikor a 89 éves hölgy azt vetette fel: miközben önkénteseket toboroznak a kórházi, oltási, szervezési munkára, miért nem járnak élen ebben az egyházak képviselői, a reverendát sem kell levenni ahhoz, hogy segítsék a védekezésben éjt nappallá téve dolgozókat. Ezek után kezdtem el keresni, és azzal szembesültem, hogy nem csak sokféle módja van a segítő önkéntes munkának, de szinte kivétel nélkül minden felekezet, vallási közösség részese ennek a küldetésnek. Sőt, nagyon sokan, az élet más területein tevékenykedő önzetlen emberek teszik ezt csendben, generációktól, szakmáktól, lakóhelytől, és ami a legjobb, pártállástól függetlenül. Jó lenne átmenteni valamit a konszolidált hétköznapokra, a járvány utáni időkre. Nem szabad elveszíteni a reményt, erről tanúskodnak Ferenc pápa szavai, aki a húsvét üzenetként véste a szívünkbe, mindig lehetséges újrakezdeni.