Egyre gyakoribb a tisztított szennyvíz öntözési célú felhasználása, ugyanakkor a benne található mikroszennyezők sorsa sokáig tisztázatlan volt. Egy friss kutatás most választ ad arra, hogyan jutnak be ezek az anyagok a növényekbe, és milyen mértékben jelennek meg egyes részeikben.

A mezőgazdaság a világ vízfelhasználásának közel 70%-át igényli, így egyre sürgetőbbé válik az alternatív vízforrások bevonása a kertészetekben is. A tisztított szennyvíz ebben a helyzetben nemcsak vízpótlást jelenthet, hanem egyben tápanyagforrásként is szolgálhat, hiszen gyakran tartalmaz a növények számára még hasznosítható nitrogént és foszfort. Nem véletlen, hogy világszerte erősödik az újrahasznosítás iránti törekvés.

Izraelben például a tisztított szennyvíz mintegy 80-85%-át visszaforgatják, döntően mezőgazdasági öntözésre használva. Spanyolország szárazabb régióiban – különösen Murciában és Andalúziában – szintén egyre nagyobb arányban alkalmazzák ezt a megoldást.
Ausztrália vízhiánnyal küszködő térségeiben és Kaliforniában ugyancsak bevett gyakorlat a kezelt szennyvíz mezőgazdasági hasznosítása, amellyel jelentős mennyiségű ivóvizet tudnak kiváltani. A nemzetközi példák jól mutatják, hogy ahol a vízkészletek szűkösek, ott a szennyvíz újrahasznosítása már nem csupán lehetőség, hanem egyre inkább elkerülhetetlen. Ugyanakkor a víz újrahasznosítása új kérdéseket is felvet.

Az idén tavasszal nagy visszhangot kiváltó amerikai kutatás arra kereste a választ, hogy a tisztított szennyvízben gyakran kimutatható pszichoaktív gyógyszermaradványok vajon hol „kötnek ki” a növényekben. A kísérlet során paradicsomot, sárgarépát és salátát neveltek kontrollált körülmények között, és négy, a szennyvízben rendszeresen előforduló, idegrendszerre ható gyógyszerhatóanyag – karbamazepin (epilepszia ellen), lamotrigin (hangulatstabilizáló) amitriptilin és fluoxetin (antidepresszánsok) – útját követték nyomon.

Gyógyszermaradvány főként a levelekben

A növények legföljebb 45 napon keresztül kapták a hatóanyaggal dúsított tápoldatot, majd korszerű analitikai módszerekkel vizsgálták, mi épül be a szövetekbe, mi alakul át, és mindez pontosan hol halmozódik fel. Az eredmény a kertészeti gyakorlat szempontjából is jól értelmezhető, a levelek bizonyultak a fő „gyűjtőhelynek”. A paradicsom levelében mért koncentráció több mint kétszázszorosa volt a termésében kimutatottnak, míg sárgarépánál a levélzetben körülbelül hétszer magasabb értékeket mértek, mint a gyökérben.

A kutatók hangsúlyozzák, mindez nem tekinthető közvetlen egészségügyi riasztásnak, sokkal inkább annak megértéséhez visz közelebb, miként osztja el a növény az öntözővízzel bejutó idegen vegyületeket.
A jelenség magyarázata a növények vízforgalmában rejlik. A gyökereken keresztül felvett víz – a benne oldott anyagokkal – a szállítószöveteken át a levelek felé áramlik, majd ott a sztómákon keresztül elpárolog, az oldott vegyületek azonban visszamaradnak a levélszövetben. A növények ráadásul nem rendelkeznek olyan hatékony kiválasztó mechanizmusokkal, mint az állatok. Emiatt a bekerülő gyógyszermolekulák egy része a sejtfalakhoz kötődik, más részük pedig a vakuólumokban – a sejtek belső üregeiben – halmozódik fel. Idővel így fokozatosan koncentrálódhatnak a növényi szövetekben.

Eltér a hatóanyagok viselkedése

A kutatás arra is rávilágított, hogy a különböző gyógyszermolekulák eltérően viselkednek a növényekben. A lamotrigin és bomlástermékei például jellemzően alacsony koncentrációban jelentek meg valamennyi növényi részben. Ezzel szemben a karbamazepin hajlamosabb volt az egész növényben – bizonyos esetekben az ehető részekben is – magasabb szintet elérni. Ez a különbség kulcsfontosságú lehet a jövőbeni szabályozás szempontjából, nem elegendő általánosságban „gyógyszermaradványokról” beszélni, hanem hatóanyag-specifikus megközelítésre lesz szükség.

A Johns Hopkins Egyetem eredményei szélesebb nemzetközi trendbe illeszkednek. Egy cseh–olasz kutatócsoport által készített, 2025-ben publikált nemzetközi áttekintő tanulmány szerint a gyógyszerhatóanyagok növényen belüli megoszlása általában a levelek > termések > gyökerek > szemtermés sorrendet követi.

A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek, a metabolitok – vagyis a növényekben keletkező átalakulási termékek – viselkedése sok esetben még nem kellően ismert. Éppen ezért a „biztonság” kérdését mindig a folyamatos monitorozás és a célzott kockázatértékelés keretében érdemes vizsgálni.
paradicsom üvegház növénytermesztés kertészet

A vizsgálatok eredményei összességében mégis biztatóak, az ehető növényi részekben kimutatott gyógyszermaradványok mennyisége rendkívül alacsony volt. Több európai helyszínen végzett, terepi kísérleteken alapuló nemzetközi kutatás azt is igazolta, hogy a tisztított szennyvízzel öntözött paradicsomok termésén nem volt kimutatható kórokozó, és a nehézfémek – például az ólom, arzén vagy kadmium – koncentrációja a mérési határ alatt maradt. A réz és a cink szintje szintén nem tért el a hagyományos öntözéssel termesztett növényekétől, így nem volt kimutatható egészségügyi kockázat a vizsgálatok alapján.

A jelenlegi kutatási eredmények tehát arra utalnak, hogy megfelelően kezelt szennyvíz alkalmazása esetén a termesztett növények ehető részeiben nem halmozódnak fel veszélyes szennyezők.
Nemzetközi egészségügyi szervezetek, köztük az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) is hangsúlyozzák, hogy a szigorúan ellenőrzött, szakszerűen tisztított víz biztonságosan felhasználható öntözésre. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a kertész számára a kulcskérdés a vízkezelés és a növényvédelem összehangolása, és hogy megfelelő fertőtlenítési technológiákkal – például UV-kezelés vagy klórozás – a szennyezők döntő része a levelekben gyűlik össze, miközben a termés gyakorlatilag tiszta marad.

Gazdasági előnyök és korlátok

A tisztított szennyvíz mezőgazdasági felhasználása nemcsak vízgazdálkodási, hanem egyértelműen gazdasági kérdés is. Nemzetközi példák alapján a visszanyert víz alkalmazása számottevő megtakarításokat eredményezhet, egyes vízhiányos országokban a mezőgazdasági öntözésbe bevont tisztított szennyvíz hosszú távon több milliárd dolláros gazdasági többlethez vezetett, elsősorban az ivóvíz kiváltása és az öntözés stabilizálása révén.

A gazdasági előnyök nemcsak a vízköltségek csökkenésében jelentkeznek. A tisztított szennyvízben jelen lévő táp­anyagok – különösen a nitrogén és a foszfor – részben kiválthatják a műtrágyázást, ami tovább mérsékelheti a költségeket. Emellett a visszanyert víz kiszámítható, „aszályfüggetlen” forrás.

A rendszer kiépítése viszont hatalmas beruházást igényel. A szennyvíz tisztítása, a szállító- és elosztóhálózat kiépítése, valamint a folyamatos monitoring költségei miatt a technológia elsősorban ott válik versenyképessé, ahol a vízhiány már közvetlen gazdasági veszteséget okoz. A hosszú távú modellek azt is mutatják, hogy bizonyos többletkezelési lépések – például a túlzott tisztítás vagy további sótalanítás – akár milliárdos szintű gazdasági veszteséget is okozhatnak, ha nem indokolja azokat valós kockázat.

A szakértők szerint ezért a kulcs a gazdasági és környezeti szempontok egyensúlya, olyan rendszerekre van szükség, amelyek biztosítják a megfelelő vízminőséget, ugyanakkor nem növelik indokolatlanul a költségeket.
A jövőben a támogatási rendszerek, vízárak és szabályozási ösztönzők dönthetik el, hogy a tisztított szennyvíz milyen mértékben válik a kertészeti gyakorlat részévé.

Szabályozás és jó gyakorlatok

A szennyvíz öntözésbe vonása világszerte szigorúan szabályozott. Az EU 2020/741 rendelete például kizárólag a mezőgazdaságban történő vízhasznosítást engedélyezi, és előírja, hogy a használt vizet csak csatornában gyűjthetik és települési tisztítóműben kezelhetik, a kezelőtelepen pedig követni kell a kiírt minőségi követelményeket. Magyarországon a hazai szabályozás szerint egyelőre csak a D minőségi osztályba tartozó kultúrákat (ipari növények, energiaültetvények, vetőmagfélék) lehet visszanyert vízzel öntözni, ráadásul még ezek esetében is bejelentési és kockázatkezelési terv készítése szükséges. Minden vízvisszaforgató projektnél részletesen ki kell dolgozni a kockázatkezelési tervet, beleértve a talajra és vízre vonatkozó mintavételeket, valamint a szennyezőanyagok várható útvonalának és határértékeinek elemzését.

Forrás: Kertészet és Szőlészet
Címkék egészség gyógyszermaradványok jogszabály kertészet kutatás növénytermesztés öntözés szennyvíz technológia üvegház zöldség zöldségtermesztés

• szennyvíz
• öntözés
• mezőgazdaság