MENÜ
2020. május 28.
Emil, Csanád
Túl sok a hínár és az alga a Balatonban

Túl sok a hínár és az alga a Balatonban

aquamagazin.hu

Hogyan vág neki a magyar tenger a 2020-as szezonnak?

Nem volt jég

Az előző évekhez hasonlóan 2019-2020. telén sem alakult ki tartós és összefüggő jégborítás a Balatonon (azért a jégtörők rajtra készen álltak). Érdemes tudni, hogy a jéggel fedett Balatonban sajátos környezeti körülmények alakulnak ki: a szél által rendszeresen felkevert üledékszemcsék ilyenkor kiülepszenek, tiszta jégborítás esetén a napsugárzás akadálytalanul lejut a tó üledékének felszínére.

Ennek eredményeként a 3-4 Celsius fokos vízben sajátos mikroszkopikus algaegyüttesek fejlődnek ki a háborítatlan üledékfelszínen. Szerencsére ennek az állapotnak az elmaradása nincs kimutatható hatással a tó tavaszi-nyári vízminőségére.

Sok az alga és a hínár

Az extrém enyhe tél kihatott az alga- és hínárállomány növekedésére. Műholdas felvételek alapján készült becslések szerint ugyan az algák mennyisége nem szokatlanul magas egyik balatoni medencében sem március elején, ugyanakkor a siófoki és a szemesi medencék északi partja mentén 6-8 µg/ liter körüli becsült klorofill-a értékek tapasztalhatók, amit valószínűleg az aljzathoz kötődő kovaalgák felkeveredése idézett elő. Az átlagnál magasabb vízhőmérséklet mindenképpen hozzájárulhatott ehhez, bár tavasz elején gyakran megfigyelhető egy-egy kovaalga-virágzás a Balatonban.

A magasabb hőmérséklet nem csak az algákra hatott, hanem a hínárállomány áttelelését is befolyásolta. Az idén a szokásosnál több alámerült vízinövény telelt át, illetve az áttelelő hínárfajok (főleg süllőhínár) a szokottnál másfélszer nagyobb biomasszával vannak jelen március elején. Lehetséges, hogy az enyhe időjárás előrébb hozta a növények (algák, hínárok) tavaszi fejlődési fázisait, azonban már egy nagyon rövid hideg időszak visszafordíthatja a folyamatokat.

Udvarolnak a sügérek

A Balatonban már javában tart a csukák ívása. A felmelegedő vízben egyre gyakrabban lehet találkozni a köveken „sütkérező” gébekkel és egy-egy sügérrel, amelyek ívása, a süllőhöz hasonlóan, hamarosan megkezdődik a tóban.

A sügér a tó jellegzetes, őshonos, kis testméretű ragadozó hala, amelynek állománya örvendetes gyarapodásnak indult az utóbbi évtizedben. Ívása sokszor megfigyelhető a part-szegélyben, márciusban. A nagyobb ikrásokat két-három tejes űzi a csendesebb, növényzettel is benőtt, kisebb ágakkal borított partszakaszokon.

Ikrájukat a többi haltól eltérően szalagszerű füzérben rakják le, sokszor a part közvetlen közelében. Ha ilyen füzért találunk, akkor hagyjuk a vízben, ne emeljük ki onnan. Előfordul, hogy az ágakra rakott füzért kisodorja a hullámzás. Ilyenkor az ikracsomót óvatosan helyezzük vissza a vízbe, talán még megmenthetjük a fejlődő lárvákat.

Gyérítik a kormoránokat

A nagy kárókatona, vagy más néven kormorán riasztása és gyérítése egész évben folyamatosan zajlik a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. által kezelt halastavakon. Ezeken a területeken éves szinten 700-1000 egyedet ejtenek el a cég munkatársai. A Balatonon a korábbi években egy helyszínen tudtak nagy kárókatona-gyérítést folytatni, ott évente 100-150 egyedet sikerült elejteni. A 2020-as évben két balatoni helyszínen van lehetőségük állomány-gyérítést folytatni, azonban eddig mindössze egy helyen történt ilyen beavatkozás, amikor is összesen 24 egyedet ejtettek el.

A nagy kárókatona állományának gyérítése fontos feladat, hiszen ezeknek a madaraknak a túlnépesedett állománya komoly gazdasági és ökológiai problémákat is okozhat. Példaként említhető, hogy a kormoránok nagy mennyiségű halat fogyasztanak el, amely a halgazdálkodás szempontjából kedvezőtlen, emellett a költő és éjszakázó helyeken a madarak ürülékétől a part menti vegetáció és a fák erősen károsodnak, és hosszabb idő alatt el is pusztulnak.