Még a múlt héten, a nemzeti ünnephez kapcsolódó hosszúhétvége előtt járt kint a temetőben, rendbe tette a családi sírokat, takarított, virágot rakott ki, és jóelőre kikészítette a mécseseket, gyertyákat is, hogy Mindenszentek, és halottak napján az emlékező rokonok meggyújthassák a lángot. Jóérzéssel, lelkileg feltöltődve sétált ki hét elején az őszi színben pompázó, időtlenséget üzenő sírkertbe, amikor azzal szembesült, hogy a szeretettel gondozott sírról elvitték a három darab kis műanyagmécsest. Értékük párszáz forint, akár legyinthetnénk is a hallottak alapján, veszett már több is Mohácsnál. De tényleg csip-csup, jelentéktelen ügy, ami szót sem érdemel? Véletlen balszerencse, vagy másokat is bosszantó jelenség, társadalmi görbetükör? Igaz, másként értékelhető, mint a milliós, milliárdos lenyúlások, egyazon mérleggel nem mérhetünk grammban és tonnában. Ám éppen a kicsisége és jellege miatt nem tud napirendre térni a hetven éves hölgy, aki felajánlotta, szívesen ad nélkülöző honfitársának, de ahhoz kérnie kell! Hogy ne csak a tüske maradjon mindezek után, hozzátette: van valami pozitív is a történtekben. Így legalább még egyszer felkeresi nagymamája sírját.