Korunk jellemzőjeként később önállósódó gyermekeit támogatja, miközben gyakran az idős szülőket segíti ez a korosztály, ráadásul még aktívan dolgozik. A családi összetartás persze hatalmas kincs, semmivel nem pótolható támasz, de mint mindenben, itt sem árt mértéket tartani. Tudom, szülőnek lenni támogató felnőtt családtagok nélkül pokolian nehéz, de bármikor bevethető nagyszülőnek lenni sem könnyű. Nem egy érintettel beszéltem, akik imádják az unokákat, de kicsit szégyenkezve mondják, túl nagy az elvárás, nehezen bírják az állandó nyomást. Programjaikat a fiatalokhoz alakítják, valójában nem érnek rá semmire. A kimerítő és áldozatos készenlétnek azonban van egy másik oldala is, amikor a nagyszülők „kikövetelik” az unokát. A mennyit, mikor és miért kérdéses, egyetlen közös nevező változatlan ebben az emberi egyenletben, a szeretet.