Tam_Bau
MENÜ
2024. március 29.
Auguszta
Farönk formájú ház az erdő mélyén

Farönk formájú ház az erdő mélyén

octogon.hu

Anyaghasználata és formája révén tökéletesen belesimul környezetébe egy lengyelországi nemzeti parkba ez a ház.

Hatalmas fenyőfák gyűrűjében, az erdő közepén épült meg a ház, ami nemcsak anyaghasználatban, de harmonikus, farönkre emlékeztető rajzolatával is tiszteleg környezete előtt.

A Varsótól 18 km-re található Izabelinben, a Kampinos Nemzeti Park területén lévő telken megépült ház számára a természet közelsége egyedülálló környezetet teremt. A műgyűjtő befektetőt a természet közelsége mellett a tervezett épület művészeti galériára emlékeztető terei ragadták meg. Bár a ház méretei nem túlzóak, arányai kívülről mégis ámulatba ejtők, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy az épület egy harmonikus kört alkot a garázzsal és nyitott spával, belső udvarral kiegészülve.

A 400 négyzetméter alapterületű épület vasbeton szerkezetét Nyugat-Afrikából származó Okume fából készült panelekkel fedték le, és az egzotikus, elegáns és csomómentes faburkolatnak köszönhetően a ház szervesen olvad bele az azt körülvevő erdőbe.

„Tervezéskor úgy tekintettem a házra, mint egy hatalmas farönkre. A leegyszerűsítés révén úgy terveztem meg az épületet, mintha egy fadarabból kellett volna kis szobákat, és félig-nyitott, üvegezett alkóvokat kivágogatnom, aminek az lett az eredménye, hogy használói úgy érezhetik magukat, mintha folyamatosan a fák között sétálnának – mondta el Przemek Olczyk, a Przemek Olczyk Mobius Architekci vezető tervezője a projektről. – A ház tele van üvegfelületekkel, ami révén elmosódnak a határok.” A tervező számára az erdőben található telek szabadságot is nyújtott egy olyan épület megvalósítására, amiben az építészet és a természet közösen hozza létre az otthon intimitását. A természet felé nyitást az ég felé törő, hatalmas átriummal oldották meg, ami révén a természet harmonikusan beszivárog a ház belsejébe, aminek tereit ezzel összhangban természetes anyagokkal öltöztették fel.

A ház belső terei leginkább egy olyan művészeti magángalériára emlékeztetnek, mely érzékeny a természet szépségére, és amit ezzel összhangban terveztek. A belső tér legmeghatározóbb eleme a szoborszerű – már önmagában is egy alkotásnak tekinthető – csigalépcső. A szobák kialakítására ugyanez a kifinomult művészi játékosság jellemző, rengeteg természetes anyag használatával.

A hatalmas farönkbe vágott, kisebb-nagyobb fülkeszerűen megjelenített helyiségekben egyértelműen rendezték el az egyes funkciókat, biztosítva a lakószobák privát jellegét, ugyanakkor megtartva a természettel való közvetlen kapcsolatot. A ház részleteire a visszafogottság jellemző, amely kihangsúlyozza a felhasznált anyagok eleganciáját és egyszerűségét.

Környezetével alkotott szoros kapcsolata révén, környezetének változásaitól – időjárástól, napszaktól és évszaktól – függően a ház aurája maga is folyamatosan változik.