Az Európai Unió épületenergetikai irányelvéhez kapcsolódó szabályozási keretrendszert hazánknak legkésőbb 2026 tavaszáig integrálnia kell a nemzeti jogrendbe. Ezt segítendő a Magyar Energiahatékonysági Intézet, a MEHI létrehozott egy ingyen elérhető útmutatót, amit nemrég egy konferencián mutatott be. Az útmutató és a témában tartott szakmai rendezvény üzenete ugyanaz: az energiahatékonyság egyszerre klímapolitikai kötelezettség és gazdasági lehetőség, a siker kulcsa pedig a kiszámítható támogatási rendszer, a tanácsadói kapacitás és a piaci szereplők valós bevonása.

Az szabályozás sokak fejében „épületfelújítási kényszerként” él, valójában azonban rugalmas keretszabályozás: a tagállamoknak számottevő mozgásterük marad abban, hogy milyen ütemezéssel, milyen célcsoportokra és milyen eszközökkel teljesítik a célokat. A MEHI szerint éppen ez ad esélyt arra, hogy a végrehajtás ne kapkodó tűzoltás, hanem energiafüggetlenségi és gazdaságpolitikai beruházás legyen. A kapcsolódó közlemény idézi Horváth Áront, a szervezet ügyvezetőjét, aki elmondta: a hiteles tervre épülő, előrelátó megvalósítás összességében olcsóbb és társadalmilag is kezelhetőbb, mint a késlekedés.

Miért most élesedik a kérdés?

A következő másfél-két év nem pusztán jogharmonizációs feladat: a végrehajtási logika kialakítása dönti el, hogy a szabályozásból tömeges, mély felújítási hullám lesz-e, vagy széttartó, nehezen skálázható programok sora. A MEHI útmutatója öt fő területen összesen ötven ajánlást ad, és hangsúlyozza: az energiahatékonyság növelése mérsékelheti Magyarország földgázimport-függőségét, tompíthatja az energiaárak ingadozását, és közben munkahelyeket teremthet. A szakmai anyagban idézett számítások szerint

100 ezer ingatlan átfogó energetikai felújítása közel félmillió tonnával csökkenthetné az éves CO₂-kibocsátást, miközben több tízezer állás jöhetne létre – főként a kisvállalatok körében. A felújítások „mellékhozama” sem elhanyagolható: stabilabb rezsi, egészségesebb beltéri klíma, jobb komfort.

Új épületek: zéró kibocsátás és okosítás

A szabályozás egyik látványos eleme az új építésű ingatlanokra vonatkozó kibocsátásmentes követelményrendszer. Ez nem pusztán épületgépészeti kérdés: az irányelv logikája szerint a fosszilis energiahordozók fokozatos kivezetése és a megújulók integrációja együtt adja ki a pályát. A szakmai rendezvényen elhangzottak alapján az intelligens épületmegoldások (smart technológiák) akár 30%-os energiamegtakarítást is hozhatnak – de csak akkor, ha az épület fizikai állapota - a szigetelés, nyílászárók, hőhídmentesség - és a gépészet összehangoltan fejlődik. Önmagában egy okos vezérlés ritkán csodaszer, viszont a jól felépített energetikai koncepció részeként érdemi megtakarítást és jobb üzemeltethetőséget adhat.

Meglévő épületek: itt jön a „nagy hatás”

A szakértők szerint a EU-szabályozás legnagyobb horderejű része a meglévő épületekre vonatkozó minimumkövetelmények rendszere.

A nem lakóépületeknél az irányelv a legrosszabb állapotú állományt célozza: energiafogyasztás alapján rangsorolni kell az épületeket, és 2030-ig a legrosszabb 16%-ot, 2035-ig pedig a legrosszabb 23-26%-ot fokozatosan fel kell újítani. A lakóépületeknél a megközelítés átlagos teljesítmény jellegű: 2030-ig 16%-kal, 2035-ig pedig 20-22%-kal kell csökkenteni a lakóépület-állomány átlagos primerenergia-igényét.

Ez a különbség a végrehajtásban is sorsdöntő. A nem lakóépületeknél intézményi és vállalati szereplők (irodák, kereskedelmi egységek, szolgáltatók, logisztikai épületek) tömege érintett, ahol a finanszírozás és a döntéshozatal sokszor gyorsabb lehet, ugyanakkor a bérlő-tulajdonos viszony fékezheti a beruházásokat. A lakóoldalon viszont háztartások százezrei kerülnek a fókuszba, ahol a „képesség a végrehajtásra” legalább akkora kérdés, mint a jogszabály: lesz-e elég kivitelezői kapacitás, hiteltermék, tanácsadó, és lesz-e olyan támogatási egyszerűség, amit egy átlagos család is átlát.

Támogatáspolitika: célzott, mérhető, egyszerű

A rendezvényen hangsúlyos üzenet volt, hogy a támogatásoknak ott kell koncentrálódniuk, ahol tényleges társadalmi és klímapolitikai hatás érhető el. Az EU-szabályozás logikája szerint három irányú a fókusz: a legrosszabb energiahatékonyságú épületek, az energiaszegénység enyhítése és a mélyfelújítások ösztönzése.

Szalay Zsuzsa (BME) külön is felhívta a figyelmet arra, hogy el kell választani a rászorulóknak szóló szociális támogatást a saját forrással rendelkezők ösztönzőitől, és az állami pénzeket célszerű konkrét eredményekhez – energiamegtakarításhoz, kibocsátáscsökkentéshez – kötni.

A gyakorlati megvalósításnál a szakértők egyik legnagyobb hiányként a tanácsadói hálózatot nevezték meg: nem elég „kinyitni a pénzcsapot”, a háztartásokat a pályázástól a műszaki tartalom kiválasztásán át a kivitelezésig végig kell kísérni. Ezt a gondolatot erősítette az iparági oldal is: nagy átbocsátóképességű, könnyen kezelhető rendszerek kellenek, normatív logikával, és nem bonyolult költségalapú elszámolással. A túl összetett konstrukciók a jó szándék ellenére is lassítják a piacot: a bonyolultság miatt kevesebben vágnak bele, és a kivitelezői oldal is inkább a „biztosan teljesíthető” projekteket keresi.

Fosszilis fűtés: a tiltások és a valóság találkozása

Az EU-szabályozás a fosszilis fűtés kivezetésének irányát is erősíti. A rendezvényen elhangzott: a hazai szabályozásban már megjelent ennek előjele, mivel 2025-től tilos támogatást adni fosszilis programokra, és több támogatási konstrukcióban a kazáncsere sem támogatható. A kiváltás technológiái között a hőszivattyúk, a távhő dekarbonizációja és a megújulók integrációja kerültek elő.

Itt azonban gyorsan szociális kérdéssé válik a történet. Koritár Zsuzsa, a Habitat for Humanity Magyarország munkatársa figyelmeztetett, hogy a fatüzelés tömeges jelenség, és súlyos levegőszennyezési következményei vannak: 620 ezer háztartás kizárólag tűzifával fűt, további 400 ezer pedig valamilyen kombinációban – összességében a lakosság közel 30%-a érintett. Ha a zöld átállás a legrosszabb helyzetűeket nem éri el, a kibocsátási és egészségügyi probléma egy része érintetlen marad. A támogatási célzás ezért nemcsak „igazságossági”, hanem hatékonysági kérdés is: ott érdemes a legnagyobbat lépni, ahol a legrosszabb a kiinduló állapot.

Nemzeti Épületfelújítási Terv: csúszás, de kulcsszerep

A végrehajtás intézményi gerince a Nemzeti Épületfelújítási Terv (NÉT) lehet. A minisztériumi oldalról Réthelyi Barbara osztályvezető elmondta, hogy az új uniós környezet részletesebb, ütemezett cselekvési tervet vár el; a NÉT ezért nem puszta adminisztráció, hanem hosszú távú stratégia alapja. A tervezetnek eredetileg 2025 decemberére kellett volna elkészülnie, de csúszik, és márciusra várható az a verzió, amit kormányzati egyeztetés és társadalmasítás követhet.

A tét nagy: az épületek a teljes energiafogyasztás mintegy 40%-áért felelnek, így a felújítás a klímacélok és az energiafüggetlenség egyik legrövidebb útja. A szakértők szerint éves szinten nagyjából 120 ezer lakóegység felújítására és 3-4% egyéb épület korszerűsítésére lenne szükség – ez már iparági kapacitáskérdés is, nem csak pénzügyi.

Kiszámíthatóság nélkül nem lesz tömegprogram

A második szakmai egyeztetés résztvevői (A Velux, a Masterplast, a Knauf Insulation és a Daikin) abban egyetértettek, hogy a szabályozási irányok világosak, de a siker feltétele a kiszámítható támogatási rendszer és a piaci szereplők érdemi bevonása. A vállalati oldal tipikusan több évre előre tervez kapacitással, beruházással, munkaerővel; ha a támogatási „ablakok” rövidek és hektikusak, a piac nem skálázódik, inkább drágul. Szarvas Gábor (HuGBC) pedig azt hangsúlyozta: a hazai szakmai közeg már készül, sok területen „előrébb jár”, mint a szabályozás – a kérdés az, hogy a közpolitikai és finanszírozási keret fel tud-e nőni ehhez a tempóhoz.

Az EU-szabályozás magyar végrehajtása akkor válhat valódi gazdasági és társadalmi sikertörténetté, ha a 2026 tavaszáig tartó időszakban hazánk nemcsak szabályokat ír át, hanem végrehajtható programlogikát teremt célzott támogatással, egyszerű ügyintézéssel, országos tanácsadói hálózattal és stabil, többéves kiszámíthatósággal. Ellenkező esetben a célok papíron teljesíthetők maradnak, a valóságban viszont elmarad az a felújítási volumen, amely egyszerre csökkentené a gázkitettséget, a kibocsátást és a háztartások rezsiterheit.

• felújítás
• energiahatékonyság
• épületenergetika