Az autó a sziget legelterjebb szovjetkori öröksége, a négy hónapja működő Lada Cuba Clubnak pedig a járvány okozta korlátozások ellenére máris száznegyven tagja van.

“Kubában a Lada az az autó, ami a legkönnyebben elérhető számunkra. Nagyon szeretjük ezt a márkát és ragaszkodunk hozzá – mondja Carlos Rodriguez, a Lada Cuba Club elnöke. – Ugyanakkor nincs egyszerű dolga egy kubai Lada-tulajnak, ezért rendesen gondját viseljük a kocsinak. Én például úgy vigyázok rá, mintha a fiam lenne.”

Ladásnak lenni valóságos státuszszimbólumnak számít a szigeten. A tulajdonosoknak viszont alkalmanként komoly költségekkel járó szerelési csodatételt kell produkálniuk azért, hogy életben tartsák a járgányukat. A pótalkatrészeket sokszor akár csempészekkel hozatják be Oroszországból vagy Panamából. Ezeket az alkatrészeket nagyrészt még kézzel rakják össze.

A karbantartóként dolgozó Alexander Aguirre apósa 1976-os kék Ladájával hasít az utakon. Nagyon büszke rá, hogy az autó az eredeti alkatrészeivel működik, arra meg még inkább, amikor ezért begyűjti az emberek elismerő pillantásait. “Teljesen elérzékenyülök ettől” – mondja a dagadó keblű, büszke ladás.

A Lada kubai népszerűsége az 1960-as évekre datálódik, amikor az Egyesült Államok különféle szankciók révén eléggé leszűkítette az autóalkatrészek forgalmazásának lehetőségét, illetve leállította az amerikai gyártású autók behozatalát. Kuba ekkor Oroszország felé fordult, hogy aztán az első Ladák a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején begördüljenek az országba.

A hatóságok soha sem hozták nyilvánosságra a kubai járműpark tényleges létszámát, a szakértők által becsült adatok szerint valahol nyolcvanezer és százezer közé tehető a szigetre költözött Ladák száma.

Egy olyan 2107-es Ladához, amely az utolsók között gurult ki az AutoVaz cég összeszerelő-üzeméből (az elmúlt évtized vége óta már nem gyártják ezt a típust) 17 ezer és 21 ezer euró (6,2 millió és 7,7 millió forint) közötti áron lehet hozzájutni Kubában.

Ez egy kisebb vagyon egy kubainak, merthogy a szigeten nagyjából havi 130 euró (48 ezer forint) az átlagfizetés, de még mindig sehol sincs azokhoz az autókölcsönzőkből leselejtezett autókhoz képest, melyeket az állam ötvenezer euróért (18,3 millió forintért) értékesít.

“A mai Kubában még számos sajátossága jelen van a néhai Szovjetuniónak, kezdve mondjuk a gazdasági hiányosságokkal, melyeknek ugyan semmi köze nincs a Ladákhoz, de annál nagyobb hatással voltak a társadalmunkra – mondja Benito Albisa, a Lada Cuba Club tagja. – A Ladák a hadiiparhoz kapcsolható dolgokhoz hasonlóan ennek az örökségnek a fontos elemei, azzal a különbséggel, hogy az autók nap mint nap láthatóak az utcán.”

A Lada Cuba Club tagjai jelentősen kiveszik a részüket a társadalmi felelősségvállalásból. Szerveznek például véradást, illetve segítik egymást, ha valamelyikük balesetet szenved vagy nehezen beszerezhető alkatrészre van szüksége. Legutóbb egy havannai autómosóban találkoztak, ahol közös mosáson vettek részt, beszélgettek, viccelődtek, megmutatták egymásnak autóikat. Zárásként aztán együtt elvonultak, miközben végig nyomták a dudát.

Csicsás öreg

A Lada Niváról azt szokás mondani, hogy olyan, mint a jó diák. Mert átmegy mindenen. Ennek a zöldnek viszont sokkal jobb sors jutott. Igaz, hogy olcsó terepjárónak született, de ez már nem fogja a befizetett olasz hobbivadászokat vinni a magasleshez. Még csak halőröknek sem lesz ez már az éjszakai szállása. Mi is ez a kocsi? Mitől érdekes, meg hogyan került fel rá ez a fura matricázás? Mindent elmondunk.

• Lada
• Kuba
• kocsi
• retro